Ferrari Cavalcade 2015. 1/2 rész

Már hónapokkal a Ferrari Racing Days előtt (mely nem is olyan rég, június 25-28. között került megrendezésre a Hungaroringen) tisztában voltam vele, hogy a 2010-es évhez hasonlóan ismét ki fogom hagyni a sorozat oly rég óta várt, magyarországi állomását. Ritkán adódik ilyen kaliberű autós rendezvény hazánkban, mondanom se kell, hogy szomorúan fogadtam a tényt. Az esemény országról országra vándorol, mindig más nemzet versenypályája ad otthont neki – erre utal a „verseny napok” elnevezés. Idén több év eltelte után ismét hazánkra került a sor, sokan várták már ezt a pillanatot. Aki hallott már a Racing Daysről, netán látott is képeket róla vagy volt egyen, az tisztában van vele, hogy az ágaskodó paripa által fémjelzett olasz sportkocsik tömkelege fordul majd meg a pályán, illetve annak közelében. Az utóbbit hangsúlyoznám, hisz itt nem csak a pályaautókról és versenyzésről van szó, hanem arról is, hogy rengetegen kijönnek megnézni a száguldó csodákat. Rajongók, érdeklődők, fotósok és természetesen a gazdagok is. Például külföldi Ferrari tulajdonosok, akik Budapesten szállnak meg, majd elgurulnak a pályához és beállva a VIP parkolóba, egymás gépeit csodálva, klubéletet élve töltik el a napot a V8-as és V12-es hörgések és morajlások közepette, az események szívében. Többek között ezért is olyan jó dolog a Racing Days, különösen nekünk, autóbolond spottereknek. Ha van alkalom, hogy sok Ferrarit fogjunk rövid idő leforgása alatt különleges, ritka modellekkel megspékelve, a pályánál és a városban egyaránt, akkor ez az. Érthető mód csalódott voltam, hogy lemaradok erről az előzőhöz hasonlóan, de a családi nyaralás már le volt fixálva, úgyhogy biztos volt a dolog. 

Úti célunk Olaszország, a csizma nyugati oldala volt, azon belül is Lazio tartomány, körülbelül 100-120 kilométerre Rómától közúton. Autós blog lévén a környék nevezetességeire és látnivalóira nem térnék ki. Erről csak annyit mondanék, hogy klasszikus kis olasz városokban (várszerű felépítés, szűk utcák, több száz éves épületek és templomok általában dombok tetején) gazdag a régió, kiránduló helyekben sem szűkölködik és Róma meglátogatása innen szintén egy nagyon jó opció. Ellenben elég messze van ahhoz, hogy a németek, osztrákok stb. a közelebbi helyeket részesítsék előnyben autós nyaralás szempontjából, Róma pedig nagyon jól megközelíthető repülővel. Nem is egy „burzsuj” hely, ellentétben mondjuk Cannes környékével és a francia riviérával, ahol hemzsegnek a luxusautók. Mindenképpen megéri egy-két hetet eltölteni a környéken, de autóvadászatra egyáltalán nem szerencsés cél a régió. Persze panaszra nincs okom, lehetett tudni előre és a családdal nem is ezért mentünk. Nagy elvárásaim tehát nem voltak ilyen tekintetben a külföldi vakációtól.

Aztán történt egy fordulat, néhány héttel az utazás előtt. Épp a Racing Days került szóba fotós közösségünk néhány tagja között magamat is beleértve a Roosevelt téren, és egyszer csak említésre került a Cavalcade. Hogy micsoda a Cavalcade? Szintén egy hatalmas presztízsű, a Ferrari által szervezett esemény, mely évente egy alkalommal kerül megrendezésre (egy Olaszországban, egy pedig az USA-ban). Ilyenkor 100 Ferrari gyűlik össze (idén legalábbis ez volt a limit a létszámot illetően) tulajdonosaikkal együtt, akik a gyártó leghűségesebb vásárlói között vannak számon tartva, és oly szerencsések egyben, hogy részt vehetnek a több napos találkozón. De nevezhetnénk akár túrának is, hisz minden nap több helyszínre is ellátogat a mezőny különböző programok keretében (pl. versenypálya, kávézás, különleges vacsora stb.), akár több száz kilométert is autózva. Ahol pedig megvetik a lábukat, ott a nézők a színek és típusok kavalkádját láthatják majd. A beszélgetés épp arról folyt, miszerint ugyanabban az időpontban lesz megrendezve a Cavalcade a Racing Days-szel, ez pedig értékes opcionális résztvevőket vonhat el, melyek inkább az előbbi eseményt választják a magyar rendezvénnyel szemben. Keserűségre semmi ok – mondtam, hiszen ha a nyugat-európai Ferrarisok közül sokan inkább az olasz túrán vesznek részt, akkor is marad a környező országokban elég különlegesség, mely ellátogathat hozzánk. Majd szóba került a helyszín is: RÓMA. Ekkor esett le, hogy igen komoly esélyekkel indulok a Cavalcade résztvevőinek elkapására! A kempingünktől ésszerű távolságon belül van az itáliai főváros, ahova egyébként két látogatás is be volt előre tervezve. Fordult a kocka, a Ferrarik terén aktuálisan szerencsétlen (de hát úgyis Porschés! - hangzottak korábban a baráti beszólások) szerepem átváltott igazi mázlistává. Úgy nézett ki, mégiscsak jó kis autós nyaralásnak nézünk elébe!

Meg is indult a tervezése az útnak. Hol kéne elkapni őket? Rómában? Esetleg máshol? A Cavalcade weboldala segített nekünk a kérdés eldöntésében. Itt megtalálható az esemény nem túlságosan részletekbe menő, de napokra és szakaszokra lebontott programterve. Azon gondolkodtam, lehet nem is a főváros lenne a legjobb hely a fotózás szempontjából. Közlekedési nehézségek, hatalmas tömeg, lehet lekerített autók és ki tudja, mikor állnak együtt a placcon a gépek? Nem, ide valami jobb hely kellett. A szerencse akkor is mellém szegődött, mikor a szervezők kialakították a végleges programtervet. Júni 28. vasárnap, 9.00 indulás Rómából. Checkpoint-ok Viterbo, a tóparti Bolsena városkája, majd Orvieto 12.30 ebédszünet, „Car display in Piazza Duomo”. Tehát a Dóm téren fognak várakozni tulajdonosaikra a gépek (és rám) az ebéd alatt. Mindhárom említett város közelebb volt hozzánk, mint Róma. Orvieto egy sziklára épült hely, dómja pedig Olaszországban a híresebbek közé tartozik, biztos nem néz ki rosszul a helyszín. Ez kell!

A haditerv a következő volt: 9.00 körül indulás, minél hamarabbi érkezés Bolsenába, ahol keresünk egy jó helyet az áthaladó autók fotózására. Innen pedig utánuk megyünk Orvietoba, hogy állva is meg legyen együtt a Ferrarik kavalkádja. Hibázni pedig nem lehet, hisz amellett, hogy hatalmas lehetőség, amit nem illik elszalasztani, kötelező jelleggel össze kell hozni egy jó sorozatot a hazai spotter kollégákra való tekintettel, különösen ami a „Ferrari osztagunkat” illeti. Nem hozhatok rájuk szégyent!

Negyed 11 környékén el is értük első állomásunkat és kinéztük az Orvietoba tartó út kereszteződését, itt biztosan elhalad majd a mezőny. Megálltunk nem messze egy parkolóban, épp csak kiszálltunk az autóból, mikor egy piros és egy sárga 458 elhúzott a főúton. Ezek már ők lennének? Biztosan nem! Lehet, vagy sem, két igen komoly dolog ment el előttünk így rohanni kezdtem, de nem sok esélyem volt. A zöld lámpa és a szabad út nem nekem kedvezett. Majd visszajönnek a többiekkel – gondoltam, és már csak azon töprengtem, miért jöttek ezek a másik irányból? Nem sok időm maradt agyalni a dolgon, ugyanis körülbelül fél percre utánuk megjelent egy sor Lamborghini néhány Ferrari 458-cal és Californiával egyetemben. Micsoda?? Lábam egy pillanatra megremegett, közben pedig elkezdtem sorozni a váratlanul jött konvojt. California, Gallardo LP560-4 Spyder, Performante Spyder… Sajnos utóbbiról nem lett jó képem. Ezután megjelent egy Aventador Roadster, később pedig egy sárga kupé is elgurult felverve a kis települést álmából. Két Huracán is felbukkant, ráadásul egymás után, igazán nem számítottam egy ilyen csapatra. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is. Reménykedtem, hogy még visszajönnek, mint a Cavalcade „kísérői”. Később észrevettem, hogy a rajtuk lévő matrica egy teljesen másik rendezvény, egy bizonyos YPO-WPO Supercar Experience túra feliratát viselte. Így már érthető, miért jöttek másik irányból és miért nem láttuk őket később. Az esemény logója egyébként a Ferrari és Lamborghini logó mellett Pagani emblémát is tartalmazott, sajnos abból egy sem érkezett ottlétünk alatt a városba.

Ezután egy kis vihar előtti csend következett. Negyed óra elteltével érkezett pár gyanúsan matricázott autó, melyeken közelebb érve jól kivehető volt a Cavalcade logója, megérkeztek tehát a szervezők! Rövidesen fel lett állítva egy-két roll-up és kikerültek a városban a menetirányt jelző kis nyilak. Kereszteződésünknél lehetett lefordulni a tengerpartra is, erre ment a túra, majd a partról visszakanyarodva ismét a kereszteződéshez ért vissza, ahol másik irányba folytatódott a menet Orvieto felé. Az oda vezető út kezdetén volt egy szép tér, ide állították fel időközben a check point-ot is, ahol egy-egy pillanatra megállnak majd az autók egy pecsétet szerezve. A legjobb hely tehát "A Kereszteződés", itt kétszer is elmennek majd a gépek, szükség esetén pedig utánuk lehet futni a feltorlódott autóknak a becsekkolási ponthoz. Perfekt! Akkor jöhetnek az autók. És nemsoká jöttek is…

Az egyik rendező kijött a kereszteződéshez, ekkor már kezdtek helyezkedni a segítők is, akik zászlókkal integetve jelezték a haladási irányt. Köpcös fazon volt, kicsit egyedi figura, lazán, kezében szivar. Odajött hozzám, majd mosolyogva közölte: „10 minutes, 100 Ferrari!” Ahogy letelt az idő kezdtek is jönni a csodák, de még micsoda csodák! Általában 4-5 autó érkezett egyszerre, szerencsém volt. Ez az a mennyiség, amit egy kis segítséggel (lassító, piros lámpa, stb.) még optimálisan lehet kezelni a fotózás szempontjából. Az első adag autó egyből beütött, ott volt A Ferrari, a LaFerrari. Nem gondoltam, hogy már a sor elején meglesz az első. Azt pedig végképp nem, hogy nem sokkal később a memóriakártyámon lesz összesen egy tucat!

A színek és típusok kavalkádjával találkoztunk a következő egy és negyed órában. A Check point és a kis tér nagy segítségre szolgált a résztvevők dokumentálásában, gyakran feltorlódott 3-4 autó, így volt utána futni a legkomolyabb gépezeteknek, melyek többnyire a LaFerrari-k és 458 Speciale A-k voltak, de akadt rajtuk kívül más különlegesség is! Elég csak megemlíteni az 599 GTO nevet, vagy pedig a zöld színt, mely egy 458 Spider-rel párosult, ahogy az a fotón is látható. Az első zöld Ferrari, amit valaha láttam. És mennyire jól áll neki! Több ilyen kéne, remélem sokan merítenek ezen ritka zöldségekből ihletet a jövőben, ugyanis a végeredmény zseniális.

Most pedig váltsunk arányt, következzék kevés szöveg és sok-sok kép: 

 A 458 Speciale A-k talán legízlésesebb darabja a Cavalcade-ról. Ez a kék fehér kombináció egyfelől a yacht-okat, másfelől a Maserati MC12-t juttatja eszembe. Az arany felnik is jól állnak neki, elegáns, ugyanakkor sportos összeállítás. Ezen kívül volt még fekete, sárga, kék, ezüst és piros Speciale A is, de mind közül ez kéne a legjobban!

 LaFerrari-ból nem volt hiány, szinte egymást követték a hiperautók. Nagyon jól áll neki az ezüst!

 Egy "mezei, piros" Speciale A - gondolná a felületes szemlélő. És a szélességjelző? Ez bizony amerikai modell! A napfényes Kaliforniából jött az autó a napfényes Olaszországba, fő a változatosság.

 Sárgában is eszméletlen! Agyonhasznált, ilyen autóknál gyakran ismételt jelzők ezek, de hát ha egyszer az...

 Gyakorlatilag nem volt két ugyanolyan autó. Piros LaFerrari-ból is volt több, de mindig akadt valami kis különbség, például a felni színe, ami ez esetben arany...

 ... ez esetben pedig fekete.

 Ehhez nincs mit hozzáfűzni:

 A szuperízléses Speciale A-k következő tagja ez a kék. A fehér-kék után a második helyen zárt nálam, ami a típust illeti.

 Csehországba is jutott A Ferrari-ból, ami el is látogatott a Cavalcade-ra! Egyfelől sajnálatos tény, hisz így a többiek hiába várták a párhuzamosan futó Racing Days alatt, másfelől viszont nagy öröm, hogy egy újabb példánnyal és színnel lett gazdagabb a LaFerrari sor. Ha megfigyeljük, ez nem a "szokásos" piros szín (nem szabadna ilyet mondanom, ki tudja, hány piros árnyalat van a Ferrari-nál?).

 La Ferrari 458 Speciale A-t követ.

 Megérkezett az 599 GTO osztag, atya ég...

 Ugye mindenki észrevette az XX-ről ismert kis szárnyat? Előtte egy 348 GT Competizione oson, róla a második részben lesz fénykép.

 Sárga! Valamivel fakóbb az árnyalat, mint a Speciale A esetében. 

 Ennek minden szín jól áll.

Elölről leginkább egy gonosz bogárra emlékeztet, hátulról ellenben már nagyon tetszik.  Pokoli hangjuk van egyébként!  Minden tiszteletem a típusé. Már alapjáraton is a V12-es mély hörgése hátborzongató, mintha csak valahonnan mélyről, a föld alól törne fel. Megpörgetve pedig mondanom se kellene, jön a hangorkán! Van egy kis old-school abban, ahogy szól, nagyon bejön.

Az emlegetett ezüst Speciale A:

 Cseh barátaink tovább fokozták a hangulatot, tőlük jött a 3. 599 GTO:

2012-ben a brnoi versenypályán egyébként már többen megfogtuk, jó volt újra látni.

 Íme a fekete bárány:

 Hihetetlen, még egy... - gondoltam. A rendszám se lehetett olcsó!

A kék Californiások már csak ilyen pengék! Némelyik után LaFerrari jön, némelyik után pedig szintén California T...

 Nem kizárólag a kemény zárás kedvéért hagytam a végére, az autók ebben a sorrendben érkeztek egyébként is. Ez a fekete példány piros-fehér csíkozással eszméletlenül brutálisan ott van a szeren!

Búcsúzóul pedig egy bordó California T. Népszerű lehet ebben a színben a típus (nagyon helyesen), tobb is érkezett ilyen árnyalatban a rendezvényre. Nagyon dögös a legkisebbik Ferrari, reméljük itthon is elterjed úgy, mint szívómotoros elődje.

A bordó gyönyörűség után pár autóval elállt a Ferrari áradat, és a szervezők is kezdtek csomagolni. Fú, gyorsan eltelt ez az egy és negyed óra... Ilyen mennyiségű és minőségű autót egyszerre szinte fel se tud fogni az ember. Még csak megörökíteni sem lehet jól mindent, tudatosan kell fotózni és koncentrálni, hogy a legszebb, legérdekesebb és legritkább típusok rendesen meg legyenek örökítve. Persze olykor ez áldozatokat követel, de hát valamit valamiért. A kisváros ezennel lenyugodott, eloszlott a közben kialakult nézősereg. Ezután nem sokkal mi is elindultunk Orvieto-ba, hogy egy második körben állva is megcsodáljuk a közel 100 autóból álló mezőnyt. A 2. részben az ott készült képek fognak szerepelni. Lesznek olyan autók, melyekről ebben a cikkben nem volt kép, talán említésre sem kerültek még, érdemes lesz visszanézni!

Update, 2. rész: http://kereknyom.blogspot.hu/2015/08/ferrari-cavalcade-2015-2-resz-orvieto.html

Stuttgarti Porsche csapat

Az autófotózás kicsit olyan, mint a lottó. Ahogy a szlogen is mondja, "bármikor bejöhet". Számtalan fotó bizonyítja, hogy könnyen összejöhet valami komoly fogás még akkor is, ha az időjárás nem kedvez és az adott körülmények közt alapesetben egy-két jól ismert autónak is örülne az ember... 

Jelen esetben az időjárás kiváló volt, egy időnként felhős, de nagyon kellemes hétvégének örülhettünk. Szombaton még nagyban horgásztunk délután a paksi atomerőmű egyesületének tavainál (ajánlom mindenkinek), mikor a jelzés szerint egy nagy adag színes Porsche érkezett a Gresham palotába, köztük piros és sárga 991 Targa 4 GTS-ek is! Ezzel meg is volt a vasárnap délutáni program, ezeket el kell kapni kötelező jelleggel.

Egy óra körül meg is indult a rajzás, elkezdtek 4-5 autós adagokban jönni a szebbnél szebb gépek, én pedig (a nagy Porsche fan) csak úgy kapkodtam a Nikont, miközben a tátott szájat és a széles vigyort váltogattam a különféle színekben érkező 4S és GTS változatok után. Fogalmunk sincs, mit keresett itt a 15 szépség, valószínűleg egy európai, a gyár által szervezett (ugyanis mindegyik autó stuttgarti rendszámos volt) túra útvonalába estünk.

A felhozatal parádés volt, a GT (illetve Boxster esetében Spyder) modelleket leszámítva a szívó kínálat csúcsát kaptuk, ami pedig "mezei" S változat volt, azt is gyönyörű színben hozták el nekünk a németek. Nem volt fekete autó a sorban, ez hihetetlen!

 Lime Gold Metallic - különleges szín a 991-nek!

GTS, a Targa legerősebb változata - ilyet most láttunk először. A  feketére fújt, az 50th Anniversary-n bemutatkozott klasszikusokat idéző hűtőrács a biztos jele annak, hogy GTS modellel van dolgunk. A fekete kipufogóvégek és a szintén a sötétség jegyébe burkolózó Turbo felnik további ismertetői a típusnak, de ezek viszonylag egyszerűbben kivitelezhető változtatások az autón, a módosított első lökhárítót pedig a felárasan bármelyik típushoz megvásárolható Sport Design csomag tartalmazza. A kupéhoz és a kabrióhoz hasonlóan a csúcs Targa is 430 lóerős (tehát a 4S-hez képest +30 lóerő, ami egyébként a power kit keretében bármelyik S verzióhoz elérhető opció). A városban, vagy éppen vidéki utakon krúzolásra vágyóknak talán ez nem is szempont, azonban azoknak, akik néha a versenypályán is szeretnének csapatni, talán pont emiatt lehet ez a legideálisabb változata a szóban forgó modellnek, ugyanis a Targa kövér (1540-1560 kg), 20 kilóval az azonos felszereltségű Cabrioletnél is nehezebb, ami a gyorsulásban tizedmásodpercekben, a pályán pedig másodpercekben is jelentkezik (különösen akkor, ha a lassabb, ellenben feelingesebb, klasszikus manuális váltót választjuk).

Bő egy és egy negyed óra alatt végeztek is a kicsekkolással a résztvevők, és átgurult a Lánchídon az utolsó Boxster GTS is. Ahogy írtam, "bármikor bejöhet", ezen a hétvégén bejött, nagyon is. 20 évesen az ember nem nagyon számít már különösebb akcióra gyereknap alkalmából, én azonban voltam olyan szerencsés, hogy kijelenthetem, 100%-osan megkaptam a gyereknapot!

Még több fotó az alábbi linken:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.701341009992046.1073741844.405899022869581&type=1

Autók és kávé a Kincsem Parkban

Végre megérkezett a napsütés és a meleg, ezzel együtt pedig tömegesen felébredtek az old és youngtimerek, sportkocsik és kabriók, stb., egyszóval minden, ami hobbiautó! Ennek örömére április 11-én szombaton nagy erőkkel megindultak a benzinvérűek akár már kora reggel, hogy bevegyék a fővárosban és a környékén lévő rendezvényeket. Kedvünkre válogathattunk, ugyanis kínálat volt bőven:

Autók és Kávé a Kincsem Parkban

Mustang Club of Hungary találkozó az 56-osok terén

Time Attack a Hungaroringen

Tavaszi rajzás a Premier Outlet parkolójában

FritzenFest találkozó Tökölön a reptéren

Oldtimerek hétvégéje a Vasúttörténeti parkban

És könnyen lehet, hogy még volt más is, ami az előbbi felsorolásból kimaradt.

Mi úgy döntöttünk, hogy a Kultmobil által szervezett magyar Cars and Coffee-val kezdjük a napot, mielőtt még a kis Golf Cabrio-val ellátogatnánk a Bogarak (és természetesen egyéb Volkswagenek) rajzására Budaörsre. 8 óra 40-re értünk a lóversenypálya bejáratához reménykedve abban, hogy már a kicsit későbben kelők is ott lesznek a 8-kor kezdődött találkozón. Vártuk a bejáratnál a nagy sort, ahogy az lenni szokott bármilyen rendezvényen, de sehol senki... Talán még túl korán jöttünk? Természetesen nem, ismét nem csalódtunk a megszállottak és fanatikusok nagy körében. Beljebb érve láttuk, hogy bizony már a résztvevők többsége megérkezett a rendezvényre, szépen sorakoztak a füves placcon a járgányok. Először egy már ismert, gyakori résztvevővel futottunk össze a kocsisor elején, amit mindig ki kell emelni, talán nem is kell magyarázni, hogy miért - és most következzenek a kedvenc megjelent autók:

Alfa Romeo Montreal

Chevrolet Corvette C3 Collector Edition

Ez a Chevy volt a következő autó, mely igazán megragadta a figyelmünk. Nem is hétköznapi C3-as ez (már ha lehet egy Corvette hétköznapi), hanem egy Collector Edition. Mit takar a név? 1982 volt az akkor már 15 éve piacon lévő modell utolsó éve, mielőtt még végleg leállították volna a gyártását. Ebből az alkalomból készült el a "Gyűjtői" kiadása a C3-asnak, melyből összesen 6759 darabot adtak el, ha információim helyesek. Ezüst-fekete külső színkombináció, (baromi vagány) turbina felnik, felnyitható hátsó üveg, mint bizonyos főbb jellemzői ennek a verziónak. Ez volt az első Corvette, melynek ára meghaladta a 20.000 dollárt. 1967-ben a bevezetéskor még kevesebbe került egy vadiúj 'Vette, mint 5000 dollár. Érdekesség még, hogy 1982-ben csupán 200 lóerős volt az 5,7 literes small-block, mely ezekbe az autókba került. Valljuk be, azért ez nagyon nem kiemelkedő teljesítmény egy ekkora blokktól. Nyilván ennek megvannak az okai, de ezeknek részletezésébe ebben az írásban nem térnék ki. Érdekesség még, hogy a motorok teljesítménycsökkenési tendenciája a Corvette-nél már a 70-es évek elején megkezdődött és '75-re bontakozott ki teljesen, abban az évben amellett, hogy már a big-blockkal nem is volt elérhető a C3, az 5,7 literes V8-as teljesítménye 165 (!) lóerő volt. Tegnap olvasva ezt az adatot meg kell mondjam, eléggé meg is lepődtem.

Rally legenda is akadt a reggeli kávé mellé, nem is egy! A Delta osztag 5 főt számlált, HF Integrale, HF Turbo, ki mit szeret, volt miben gyönyörködnie a Lancia fanatikusoknak. 

 Egy "Foose design" Dodge Charger és egy Pontiac Trans Am feszítenek a reggeli nap fényében.

Peugeot 205 Rallye és egy Datsun 280Z nem mindennapi párosa.

Egyszerű, klasszikus, sportos beltér a Datsunban. 

Idő közben begurult még néhány érdekesség erősítve az amerikai különítményt.

Jókedv, integetés, jó autók, erről kell szólnia egy ilyen rendezvénynek. Egy idősebb úr és hölgy gurult be ezzel a kiválló állapotú Karmann Ghiával, még színesebbé téve (szó szerinti értelemben is) a felhozatalt.

A végére pedig a C3-as mellett másik személyes kedvencemet hagytam, ami nem más, mint természetesen egy 911-es, teljes nevén 911 3.2 Carrera Cabriolet, abból is egy USA kivitel. A nyitott tetejű G-szériás 911-esek '84-től voltak kaphatóak,  így az OT rendszám alapján a kora könnyen behatárolható az autónak, '84-es, vagy '85 elején készülhetett. És most látom csak az esemény Facebook oldalán, később érkezett egy szintén 3.2 Carrera 911-es is, csak piros és Targa. Nagyon fájó pont ez, hogy lemaradtunk róla. Majd legközelebb!

Röviden, tömören a teljesség igénye nélkül ez volt az 5. Autók és kávé, melynek kiváló helyszínt adott a Kincsem park. Remélem lesz itt még ilyen találkozó, mert nagyon hangulatos és szép a hely (kivétel jelenleg a néhány képen látható, javítás alatt lévő lelátót, de azok az állványok se lesznek ott örökké). Az idő szuper volt, a szervezés, a helyszín és a hangulat szintén, a felhozatal pedig most is tartogatott érdekességeket, ritkaságokat, köszönjük! Aki szeretne még képeket látni a rendezvényről és a megjelent autók soráról teljes képet kapni, érdemes körülnéznie a neten (pl. itt), sokan osztottak meg még fotókat.

Galéria a Facebook-on: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.672693219523492.1073741843.405899022869581&type=1