Autók és kávé a Kincsem Parkban

Végre megérkezett a napsütés és a meleg, ezzel együtt pedig tömegesen felébredtek az old és youngtimerek, sportkocsik és kabriók, stb., egyszóval minden, ami hobbiautó! Ennek örömére április 11-én szombaton nagy erőkkel megindultak a benzinvérűek akár már kora reggel, hogy bevegyék a fővárosban és a környékén lévő rendezvényeket. Kedvünkre válogathattunk, ugyanis kínálat volt bőven:

Autók és Kávé a Kincsem Parkban

Mustang Club of Hungary találkozó az 56-osok terén

Time Attack a Hungaroringen

Tavaszi rajzás a Premier Outlet parkolójában

FritzenFest találkozó Tökölön a reptéren

Oldtimerek hétvégéje a Vasúttörténeti parkban

És könnyen lehet, hogy még volt más is, ami az előbbi felsorolásból kimaradt.

Mi úgy döntöttünk, hogy a Kultmobil által szervezett magyar Cars and Coffee-val kezdjük a napot, mielőtt még a kis Golf Cabrio-val ellátogatnánk a Bogarak (és természetesen egyéb Volkswagenek) rajzására Budaörsre. 8 óra 40-re értünk a lóversenypálya bejáratához reménykedve abban, hogy már a kicsit későbben kelők is ott lesznek a 8-kor kezdődött találkozón. Vártuk a bejáratnál a nagy sort, ahogy az lenni szokott bármilyen rendezvényen, de sehol senki... Talán még túl korán jöttünk? Természetesen nem, ismét nem csalódtunk a megszállottak és fanatikusok nagy körében. Beljebb érve láttuk, hogy bizony már a résztvevők többsége megérkezett a rendezvényre, szépen sorakoztak a füves placcon a járgányok. Először egy már ismert, gyakori résztvevővel futottunk össze a kocsisor elején, amit mindig ki kell emelni, talán nem is kell magyarázni, hogy miért - és most következzenek a kedvenc megjelent autók:

Alfa Romeo Montreal

Chevrolet Corvette C3 Collector Edition

Ez a Chevy volt a következő autó, mely igazán megragadta a figyelmünk. Nem is hétköznapi C3-as ez (már ha lehet egy Corvette hétköznapi), hanem egy Collector Edition. Mit takar a név? 1982 volt az akkor már 15 éve piacon lévő modell utolsó éve, mielőtt még végleg leállították volna a gyártását. Ebből az alkalomból készült el a "Gyűjtői" kiadása a C3-asnak, melyből összesen 6759 darabot adtak el, ha információim helyesek. Ezüst-fekete külső színkombináció, (baromi vagány) turbina felnik, felnyitható hátsó üveg, mint bizonyos főbb jellemzői ennek a verziónak. Ez volt az első Corvette, melynek ára meghaladta a 20.000 dollárt. 1967-ben a bevezetéskor még kevesebbe került egy vadiúj 'Vette, mint 5000 dollár. Érdekesség még, hogy 1982-ben csupán 200 lóerős volt az 5,7 literes small-block, mely ezekbe az autókba került. Valljuk be, azért ez nagyon nem kiemelkedő teljesítmény egy ekkora blokktól. Nyilván ennek megvannak az okai, de ezeknek részletezésébe ebben az írásban nem térnék ki. Érdekesség még, hogy a motorok teljesítménycsökkenési tendenciája a Corvette-nél már a 70-es évek elején megkezdődött és '75-re bontakozott ki teljesen, abban az évben amellett, hogy már a big-blockkal nem is volt elérhető a C3, az 5,7 literes V8-as teljesítménye 165 (!) lóerő volt. Tegnap olvasva ezt az adatot meg kell mondjam, eléggé meg is lepődtem.

Rally legenda is akadt a reggeli kávé mellé, nem is egy! A Delta osztag 5 főt számlált, HF Integrale, HF Turbo, ki mit szeret, volt miben gyönyörködnie a Lancia fanatikusoknak. 

 Egy "Foose design" Dodge Charger és egy Pontiac Trans Am feszítenek a reggeli nap fényében.

Peugeot 205 Rallye és egy Datsun 280Z nem mindennapi párosa.

Egyszerű, klasszikus, sportos beltér a Datsunban. 

Idő közben begurult még néhány érdekesség erősítve az amerikai különítményt.

Jókedv, integetés, jó autók, erről kell szólnia egy ilyen rendezvénynek. Egy idősebb úr és hölgy gurult be ezzel a kiválló állapotú Karmann Ghiával, még színesebbé téve (szó szerinti értelemben is) a felhozatalt.

A végére pedig a C3-as mellett másik személyes kedvencemet hagytam, ami nem más, mint természetesen egy 911-es, teljes nevén 911 3.2 Carrera Cabriolet, abból is egy USA kivitel. A nyitott tetejű G-szériás 911-esek '84-től voltak kaphatóak,  így az OT rendszám alapján a kora könnyen behatárolható az autónak, '84-es, vagy '85 elején készülhetett. És most látom csak az esemény Facebook oldalán, később érkezett egy szintén 3.2 Carrera 911-es is, csak piros és Targa. Nagyon fájó pont ez, hogy lemaradtunk róla. Majd legközelebb!

Röviden, tömören a teljesség igénye nélkül ez volt az 5. Autók és kávé, melynek kiváló helyszínt adott a Kincsem park. Remélem lesz itt még ilyen találkozó, mert nagyon hangulatos és szép a hely (kivétel jelenleg a néhány képen látható, javítás alatt lévő lelátót, de azok az állványok se lesznek ott örökké). Az idő szuper volt, a szervezés, a helyszín és a hangulat szintén, a felhozatal pedig most is tartogatott érdekességeket, ritkaságokat, köszönjük! Aki szeretne még képeket látni a rendezvényről és a megjelent autók soráról teljes képet kapni, érdemes körülnéznie a neten (pl. itt), sokan osztottak meg még fotókat.

Galéria a Facebook-on: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.672693219523492.1073741843.405899022869581&type=1

Corvette Z06 videó

Ami kimaradt a nyári Corvette cikkből: a videó! A felvételeken a Z06-osban való utazás (hang)élményének néhány pillanata lett megörökítve. A képminőségért elnézést, de a gázadásokkor 630 lóerő és 860 newtonméter gondoskodott róla, hogy ne lehessen rendesen tartani a kamerát.

2013 zárás: Camaro RS, 911 (991) Turbo S

Az utolsó két meghatározó autós élményemet szeretném megosztani 2013-ból. Igaz, mindkét eset még novemberben történt, de decemberben a vizsgák és az ünnepek kapták a főszerepet. 

Éppen a Nemzeti Múzeum parkjában kiállított Corvette, Rolls és Cadillac szemügyre vétele után sétáltam vissza szeretett Simsonomhoz, mikor érkezett a füles, miszerint az Andrássy úton parkol egy Lamborgihi Gallardo Superleggera LP570-4. Egyből pattantam is a gépre, és az olasz csoda felé vettem az irányt. Szerencsére még ott állt, mikor odaértem. Az út túloldalán egy Ferrari 456M GT parkolt, s elgurult mellettünk pár perc múlva egy Mercedes-Benz A45 AMG  (klassz kis méregzsák!). Ja, és hozzáteszem, motorozás közben egy fehér Ferrari 458 Italia is lehagyott, tehát igen jó volt a forgalom különleges autó téren. Miután a Lambo elhajtott, folytatva a sportautó dömpinget egy zöld Chevrolet Camaro RS érkezett meg a dugóval elénk. Miután ellőttem néhány képet, a vezető lehúzta az ablakot, és kiszólt, hogy kellenének neki képek az autóról, mindjárt visszajön, várjam meg. Két perc elteltével meg is jelent a tulajdonos. Miután a forgalomban készített felvételek nem sikerültek túl jól, rövid beszélgetés után megegyeztünk, hogy elgurulunk a Hősökre, az jó háttér lesz. Így kerültem fél óra alatt az NDK-s ikonról az amerikai ikonba. 

A térre megérkezve pedig kezdődhetett a gyorstüzelés, ugyanis a rend éber őrei egyből kiszúrtak minket, s  máris közelítettek felénk. Az autó elejéről tudtam néhány fényképet készíteni, illetve pár részletről az igazoltatás közben, a hátsó képre már a Gresham előtt került sor. 

Meg kell hagyni, nagyon vagány dolog ez a Camaro! Ez a példány az RS nevet viseli, ami egy jobb felszereltségű V6-os verziót takar. Többek között  a hátsó kis spoiler, az RS felirat és az SS (V8) verzió felnijei tudatják velünk (amik elvileg nem rendelhetőek a gyengébb modellhez, csak ebben a felszereltségben), hogy nem egy alap Chevy-vel van dolgunk. Az autó orráról pedig egyértelműen kiderül, hogy nem nyolc henger dolgozik a lemezek alatt, hisz azoknál a változatoknál légbeömlő nyílás található a motorháztetőn. Én V8 párti vagyok, véleményem szerint ha ilyen autót veszünk, akkor az legyen klasszikus fortyogós, igazán ütős. Persze, hogy az sokkal többet fogyaszt, de hát nem azért vásárolunk hasonló gépeket, mert spórolni akarunk a benzinen. De mindig is kíváncsi voltam, mit tudnak ezek a nagy klasszikusok, csak éppen V6-tal. Most végre meg is tapasztalhattam egy kis utazás erejéig. Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy ezek teljesen jó motorok kiváló teljesítménnyel, tehát nem valami erőtlen vacakra kell gondolni. 305 lóerő nem kevés, a 2004-től gyártott, modellfrissítés előtti Mustang GT-k V8-asai tudtak ennyit. Mikor a tulajdonos rálépett a gázra, szedte is a lábát az RS. Az más, hogy a hangélmény elmaradt. Néha-néha magasabb fordulatot elérve ugyan felcsendültek a dallamok a kipufogó felől, de kisebb gázadásokra vagy alapjáraton nem mutatott túl nagy hajlamot az effajta kommunikációra az autó. Nekem azért hiányzott az a két henger. Magamnak mindenképp nyolcasat vennék - nem is (csak) a teljesítmény, hanem a feeling miatt. Szerintem úgy az igazi. De azért még így is ott van a szeren a Camaro, és egyébként ez a hathengeres is egy kiváló motor. Tehát ez se egy rossz döntés. Az autó igazi különlegességét egyértelműen a színe adja, elvileg csak néhány hónapig lehetett kapni ebben az árnyalatban. Kár, pedig talán ez áll neki a legjobban. Kegyetlen jó ebben a zöldben! Élmény volt a belvárosban gurulva a kirakatok üvegén visszatükröződő kocsit nézni. A tulajdonos szerint úgy kicsit olyan, mint egy Hot Wheels autó. És tényleg! 

A hátsó képek  után visszamentünk az Andrássyra, ahol búcsút intettem Amerikának, kiszálltam az álomvilágból, berúgtam a jó öreg S50-est, és hazapöfögtem. 

A másik autó, amiről néhány képet szeretnék megosztani, mint a címből is kiderül, egy Porsche 911 Turbo S, ráadásul a legújabb, 991-es szériából. Nemrég volt cikk erről a változatról a blogon, akkor a Porsche Centrum Budapesthez mentem el megcsodálni a típust. Novemberben végre sikerült utcán is elkapni egy példányt, ráadásul nem is akármilyet! Reggel kaptam a jelzést, miszerint egy kék(!) Turbo S parkol a Gellért Hotel előtt. A Gellért tér gyakorlatilag az egyetememmel szemben van, csak a Duna másik partján, így egy minimális kerülőt téve órára menet meglátogattam egyúttal az említett stuttgarti remekművet. Piszkosul jól mutat ebben a színben! Ennek a változatnak az adatairól már a múltkori bejegyzésben írtam, így csak ömlengeni tudnék az autóról, de ezt most kihagynám. Beszéljenek helyettem a képek:

Rengeteg élményben volt részem az elmúlt esztendőben. Nagyon köszönöm azoknak, akik ezt lehetővé tették! Az első Porsche vezetésen keresztül a Corvette-ekig volt minden, mi szem-szájnak ingere, egy fantasztikus évet tudhatok magam mögött. Remélem, hogy sikerült érdekes tartalmakkal szolgálnom! Maradjatok a Keréknyommal 2014-ben is, érdemes lesz! 

Hamarosan az idei év első élményével, egy V8-as Porschéval fogok jelentkezni, addig is kellemes böngészést, és utólag is B.Ú.É.K.!

Best of Oldtimer Show Syma - 2013

A 2013-as ősz sem maradhatott el Oldtimer Show nélkül a Syma csarnokban. A borsos árakat az előző évről megtartották, 4000 forint volt a felnőtt jegy. Eredetileg el sem akartam menni ennyiért, de miután megtudtam, hogy többek között Lotus Esprit V8, Aston Martin DB7 Vantage Volante és amerikai kiadású Ferrari Testarossa is szerepel a felhozatalban, megváltozott a döntésem. Azért ezeket csak meg kéne nézni... - gondoltam. Egyszerűen mindig akad 1-1 kedvenc kiállítva, amiért hajlandó vagyok kifizetni a magas összeget a belépőért. Tavaly a Countach, most pedig ők. Aki teljes képet szeretne kapni az eseményről, az sajnos csalódni fog. Ahogy 2012-ben, idén is azok az autók szerepelnek a cikkben, amik a legjobban megfogtak. No, akkor lássuk a válogatást!

A terembe belépbe az oldtimer kiállítások egyik kötelező típusa fogadta a közönséget: Jaguar E-type, a megunhatatlan, örök klasszikus. Egyből kettő. Egyszerűen gyönyörűek. Különösen jól mutattak így együtt, abszolút helyük van a best of-ban. Egyébként mellettük volt még egy szintén meseszép, bordó XK120 is, sajnos ő már nem fért bele a képbe. Az erős angol kezdés után jöhetett a szintén kötelezőnek mondható szoci szekció. Volgát, Ladát, Wartburgot, Skodát egyaránt rengeteget láthattunk már az előző kiállításokon (vagy az  utcán), így róluk most nem ejtenék több szót egy Skoda 130RS replika kivételével (habár volt rajta kívül még néhány kívánatos autó a részlegen).

Ez bizony bitang jól néz ki. Ha replika, ha nem, kéne! A "rally" csoportnál két Porsche is helyet foglalt: egy első és egy G-szériás modell.

Ha már kigyönyörködtük magunkat a 911-esben, érdemes egy pillantást vetni a kép jobb felső sarkában álló 130RS hátuljára is.

VW T2, ez nagyon tetszett. Szívesen elmennék kempingezni egyszer egy ilyennel, feelinges lehet.

Az USA felhozatal egyik legérdekesebb példánya számomra ez a Chevrolet El Camino SS volt. Jól áll neki a két színű fényezés.

Nagy amerikai autó rajongó vagyok, de ez a Dodge talán már nekem is egy kicsit sok. Voltak érdekességek az 50-es években, az biztos!

Szebbnél szebb BMW-k szerepeltek a rendezvényen.

3000 CS (Bertone)

1802 Touring

3000 CSA

Egy barátom bajor remekműve is része volt a show-nak: M 635 CSi.

Egy másik angol szépség: Jaguar XJS V12

A best of-ból ez a Gulf színekben tündöklő Triumph sem maradhat ki.

Az olaszok egyik jeles képviselője: Maserati Merak.

Ezek után pedig következett a 30 év alatti autók szekciója. Idén is látható volt számos youngtimer, vagy még fiatalabb autó a csarnokban. A kiállított Porschék mellett egyértelműen ők vitték a pálmát.

Ferrari Testarossa. Az autó egyik különlegessége a pirosra fényezett légbeömlő nyílás a rács mögött (nagyobb méretben megtekinve kivehető).

Remélem mindenki emlékszik az USA-lökhárítós képválogatásra (aki nem látta, az kattintson ide). A képen is látható, a Testarossáknál egész diszkréten sikerült megoldani a "hátsó toldatot". A Ferrari mögött egy általam igen kedvelt, "örök kedvenc" kategóriába tartozó autó állt, név szerint egy Aston Martin DB7 Vantage Volante. Vantage: tehát ez már a V12-es motorral szerelt, frissített változat. Klasszikus, már most.

Az Aston Martin mellett pedig ott állt a várva várt V8-as, utolsó szériás Lotus Esprit is. Kiskorom óta nagyon szeretem a típust. Nagy öröm volt a Garay Center garázsában található sárga után most egy kéket is látni! Amit az autóról tudni kell: 3500 cm3, V8 biturbo, 355 lóerő, 4,6 másodperces 100-as sprint. Mindez egy 5 sebességes, manuális váltóval és 1380 kilós öntömeggel kombinálva. Hmm...

Most pedig következzen a másik kedvenc részem a kiállításról, a Porsche részleg. Ugyanis a rally-s 911-esek mellett a terem másik végében még 4 német remekművet lehetett megtekinteni:

Egy fekete 911 SC-t.

Egy 911 SC Targát.

Bitang jól nézett ki. Targa kivitel fehér alapszínnel, fekete bukókerettel, fekete felnikkel és szintén feketére fényezett szellőzőrácsokkal a Turbo spoileren - összességében ez egy ütős kombináció!

Egy 928-ast.

Imádom az ilyen kockás üléshuzatot. Éljenek a 80-as évek!

És végül, de nem utolsó sorban egy 924-est.

Mint megtudtam, a Turbo változatokról ismert beömlő a motorháztetőn választható opció volt a "mezei" 924-eseknél is.

 

Őket szerettem volna kiemelni a kiállításról, de persze mellettük a régi Opeleken keresztül az 1967-es Ford Mustang Coupe-n és a Mercedes-Benz 190SL-en át az utolsó szériás Toyota Supráig még rengeteg különleges autóban gyönyörködhettek a nézők.

Amerikai álom és a fenevad: Chevrolet Corvette C5 és Z06

Két gyönyörű Corvette suhan az úton. Az egyikben valami 18-19 éves forma srác ül, mázlista. Ilyen korban egy ilyen autóval krúzolni... De ez az arc ismerős, láttam már valahol. Várjunk csak egy kicsit, hisz ez én vagyok, és nem, nem álmodom! No, mesélek:

Egy nagyon kedves tulajdonos jóvoltából sikerült összehozni egy újabb, autókázással egybekötött fotózást, ezúttal két Corvette-el. Egy 1999-es C5-össel, és egy 2007-es Z06-ossal. Ezúttal Dunaújváros volt a helyszín. Egy kis keresgélés után rábukkantunk egy mellékútra, mely a szántóföldek között vitt. A háttér jó volt, kevés autó járt arra, ezért úgy döntöttünk, alkalmas hely lesz a fotózásra ez az út, indultunk is vissza az autókért.

 

A garázshoz érve kérdezte a tulajdonos, hogy melyiket akarom vezetni, már ha nem félek tőle? - hiszen a két autót egyszerre (is) szerettem volna fotózni. Valamiért a bukólmpát nagyon kedvelem, emiatt alapból a C5-öshöz húztam kicsit. Erre erősített rá a kívül bordó, belül bézs-fekete-fehér színkombináció, ez nálam már már a tökéleteshez közelít. Végül őt választottam, mindjárt meg is indoklom, miért, de előbb pár szó az autókról:

A tökéletes belső.

A Z06-os indításakor lévő robaj rögtön érezteti az emberrel, hogy itt valami brutális dologról van szó. Az autó alatt a gyári helyett már egy másik sportkipufogó rendszer dolgozik, így még durvábban szól a V8-as. Ráadásul a 7 literes, alapból 505 lóerős motort 630 lóerősre, és 860 newtonméteresre tuningolták. A típus egyébként a most kifutó C6-os széria harmadik tagja, őt az alap C6 és a C6 Grand Sport előzi meg a ranglétrán. Egy vadiúj darabért 75.600 dollért kérnek el az USA-ban.

A C5-ös 5,7 literes V8-asa 398 lóerőt teljesít 575 newtonméterrel párosítva. A váltó és a kuplung ki lett cserélve egy versenyszettre, ami megnehezíti az ember dolgát, bizony jó kondi kell hozzá, ugyanakkor gyakorlatilag elnyűhetetlen. A tulajdonos szavait idézve ütni-vágni kell, szó szerint. A Z06-ban elmondása szerint nagyon könnyű kezelni a gyáro váltót, mint egy átlagos hétköznapi autóban.

A versenyváltó nem ijesztett el a C5-től, a gyilkos hang és a brutális teljesítmény a Z06-tól viszont meggyőzött, hogy tökéletes lesz nekem előző generációs társa, nem szeretnék se meghalni, sem összetörni a gépet - ekkora teljesítményű autót még sosem vezettem (mondjuk ez a C5-re is igaz volt). De a bordó, bukólámpás álomtól nem tartottam, nem féltem tőle. Inkább izgultam egy kicsit. Hisz az a 398 lóerő is rengeteg.

Miután a tulajdonos kiállt a garázsból, elmentünk a környéken egy próbakörre, hogy kicsit megismerjem a C5-öst, legyen valami képem róla. A váltóval tényleg keményen kellett bánni, de ezt leszámítva könnyű voltkezelni az autót. Miután visszaértünk a rövid próbaútról, kiszállt, mondta, hogy hozza a Z06-ost, és indulhatunk, menjek utána. Elindultunk. Egyedül ülök egy Corvette-ben. Egy Corvette-et vezetek. Előttem egy Corvette. Ez egészen hihetetlen...

10 percnél nem tartott tovább az utunk, de ez idő alatt teljesen beleszerettem az általam választott gépbe.

A fotózást befejzve jött az álom második fejezete, a visszaút. Egy hosszabb egyenes szakaszhoz érve egyszer csak felmorajlottak a Z06 kipufogói, odalépett neki a tulaj. Nos, gondoltam, itt az alkalom, rajtam a világ szeme. Itt ülök egy nagyon kényelmes bőrülésben egy igazi amerikai klasszikusban, gyakorlatilag egy álomautóban.  Előttem egy 5,7 literes V8-as. Itt ülök egy Corvette-ben, ezt nem hagyhatom ki! Hármasban vagyok, a fordulat (még) nem magas egyáltalán, nyilván nem nyomok padlógázt, mert nem merek, ha egy kicsit odalépek neki, nem fog kipörögni a kerék, semmi baj nem lehet. A leggyengébb indok az lenne a gyorsításra, hogy nem akartam túlságosan lemaradni a tulajdonostól. Nagyon szerettem volna kicsit odalépni neki, és itt volt rá az alkalom, hát megtettem.

Egyre csodásabb hangon szólt mögülem a kipufogó, életre kelt előttem a 8 henger, meglódult az autó velem. Hatalmas feeling volt. Aztán váltottam négyesbe. A Z06-os már fékezett, kezdett közeledni. Itt az ideje lassulni, de előtte még ránézek a kilométerórára. 150? A mindenit, pedig nem érződött ennyinek, és még csak nem is adtam túl nagy gázt. Hát igen, ez egy Corvette.

Visszaérkeztünk a garázsokhoz, majd a C5-öst tulajdonosa eltette pihenni, és még elvitt egy körre a Z06-ossal. Elmondása szerint  a C5 inkább amerikai autó, míg a Z06 egy sportautó, sokkal keményebb a futóműve, és sokkal nagyobbat is szól, durvábban megy. Utasként ezt én is megtapasztalhattam. Már álló helyzetben, indítás után is érződik a differencia. A C5 már alapjáraton hozza a klasszikus, V8-as, bugyborékolósabb amerikai élményt, amit az ember (legalábbis saját tapasztalat alapján) megszokott mondjuk egy '60-as évek beli Mustangtól. Kicsit túráztattuk is, egészen fantasztikusan gyönyörűen szólt - igen, elfogult vagyok, nézzék el.

5,7 liter, 398 le, 575 nm

A Z06-os már más tészta. Érces hangon tudatja velünk a 7 literes motor a 4 kipufogó segítségével, hogy életre kelt. Ez már nem az a klasszikus V8-as. Itt már valami más van a háttérben. Érezni, hogy egy szörnyeteg rejlik az autóban, és hogy itt valami brutális készül. Felpörgetve a motort pedig elkezd tombolni az orkán, leüvölti az ember fejét is az autó. Komolyan, már a dobhártyám remegett.

7 liter, 630 lóerő, 860 nm

Aztán elmentünk egy körre a fenevaddal. Fantasztikus élmény volt ez is. Tényleg egy nagyon komoly, ízig-vérig sportautó hatását kelti a kocsi, ez már nem a suhanunk a szélben a 66-os úton feeling. Nem ám! Hihetetlen erővel tolja az autót előre a motor, egy-egy nagyobb gázadáskor nagy rántás kíséretében megindul a gép. Utaztam már a Hungaroringen Ferrari 599 GTB Fiorano-ban, az nem volt ennyire durva. Itt nagyobb volt a nyomaték, sokkal brutálisabb érzés volt a Corvette-ben gyorsulni, mint a Ferrari-ban, pedig az sem volt semmi.

Azt, hogy mennyivel mentünk, inkább az olvasók képzelőerejére bíznám.
Megértettem, hogy miért használja a tulajdonos többet a Z06-ost idősebb társánál. Ez tényleg sokkal nagyobbat szól. Mindkét autó abszolút lenyűgözött. Én nagy híve vagyok a klasszikus amerikai autóknak, a fortyogó V8-asoknak, nekem ezt az érzést a C5 tökéletesen visszaadta, és ebben a színkombinációban teljesen levett a lábamról, ha tehetném, őt állítanám be a garázsba. Ugyanakkor a Z06 is legalább ekkora (ha nem mélyebb) nyomot hagyott bennem, egészen hihetetlen, amit azzal az autóval művelni lehet. Nagyon észnél kell lenni vele. Még egy Ady Endre sor is beugrott, a Harc a Nagyúrral című versből: "... éreztem megöl, ha hagyom."

Életre szóló élmény volt ez a délután, sosem fogom elfelejteni. Nagyon nagy köszönet és tisztelet illeti a tulajdonost, amiért lehetővé tette számomra a fotózást, a vezetést, és az utazást egyaránt!