Ferrari Cavalcade 2016 - Velence

A Cavalcade, amit minden Ferrari rajongónak egyszer látnia kell. Látnia, éreznie, hallania, az olasz márka hívőinek ez közel olyan, mint a nirvána. Legalábbis valami olyasmi lehet, ha még én is, az abszolút Ferrari tisztelő és szerető, de főállású Porsche rajongó úgy gondolok rá, mint az egyik legkomolyabb autós rendezvény, amit valaha láttam. Pedig basszus, én csak egy átlag halandó vagyok, akinek köze nincs az egészhez, csupán az út mellől szemléli, fotózza az előtte elsuhanó járműveket, és próbálja feldolgozni, amit lát. Bár a rendezvény nem a legjobb szó, ez több, színtiszta élmény, egy brutálisan tömény Ferrari szörp, amit nem tudsz eléggé hígítani, mert még akkor is eszméletlen durva – de nem is akarod. Tartósítószert sem tartalmaz, mert ez anélkül is örökké eláll, szavatosságot értelmetlen lenne ráírni. Ha volt már, hogy autótól libabőrös lettél, akkor van benned egy kis benzinvér és sosem felejted el.   

Miután tavaly megvolt az első Cavalcade-om, amiről két cikk is született (1. rész, 2. rész), úgy gondoltam, idén már rutinos vadászként nem érhet meglepetés. Nem, a francokat nem, de erről majd később. A mostani sztori úgy kezdődött, hogy végleg eldöntöttük két vérbeli autófotós kollégával: megvalósítjuk az évek óta szemünk előtt lebegő álom spotter nyaralást, vagyis elmegyünk a Franciaországba, hogy a Cote d’Azure gyöngyszemében, Monacoban felkutassunk annyi penge négykerekű tárgyat, amennyit csak lehetséges. A túráról habár beszámoló még nem született, a blog Facebook oldalán már pár kép látható!

2015-ös hangulatkép

A szállást már télen lefoglaltuk, ekkor még nem is gyanítván, hogy mi fogja a kirándulás végén feltenni az i-re a pontot. Eltelt pár hónap, időközben pedig kiderült, hogy a 2016-os Ferrari Cavalcade központja Velence lesz, amit keresztez a Monaco-Budapest útvonal is, már amennyiben kocsival megy az ember és a legrövidebb utat választja. Itt pedig már azt hiszem mindenki sejti, hogy mi következik, természetesen autóval mentünk és természetesen pont beleesett a Cavalcade nyaralásunk időintervallumába. Véletlen? Talán, bár egyesek szerint véletlenek nincsenek. Úgy látszik, rendes fotósok voltunk, az autós gondviselés pedig úgy gondolta, hogy szép magyarosan fogalmazva kimaxolja nekünk a spotting túrát, ezúton is nagyon köszönjük!

Úgy gondoltuk az utazással kapcsolatban, hogy kemények leszünk, egy percet sem hagyunk kárba veszni és még egy kicsit spórolunk is. Szállást szombattól foglaltunk csütörtökig, tehát 5 éjszakára, egy jó munkanap után pár órát pihenve (pakolva), péntek esti indulással így egy éjszakát már kihúztunk, ráadásul szombaton még fotózni is tudtunk érkezés után, nem kihagyva ezzel egy értékes, forgalmas hétvégi napot. A visszautat ugyanilyen „lazára” terveztük, csütörtök délelőtt kényelmesen elindulunk hazafele, délután 4-5 körül odaérünk Velencébe, ahol pedig megvárjuk a parkolóhelyre visszatérő autókat, aztán majd hazaérünk valamikor másnap hajnalban. Ha egy munkanap után kibírtuk a 13-14 órás utat alvás nélkül, majd lepakolás után bementünk Monacoba, ahol még koraestig fotóztunk, akkor kialudva magunkat már mindegy, hogy az indulást követően 14 vagy 20 óra múlva érünk haza, nem?

Melyik kezembe harapjak szituáció, a lehető legrosszabb egy ilyen rendezvényen. El kell dönteni, elölről vagy hátulról szeretnél fotót egy-egy gépről, de az se biztos, hogy sikerül mindegyiket jól lefotózni.

A nagy kérdés az volt, Velencében hol találjuk meg a kb. 100 Ferrarit? Feltűnőek, az biztos, na meg a város sajátosságai révén nem is nagyon lehet sok helyre elrejteni ennyi autót ott, ahol a világon minden bizonnyal a legmagasabb az egy lakosra jutó gondolák száma a földrajzi sajátosságok miatt. A rendezvény első napján készült képek alapján tudtuk, hogy egy parkolóház a központ, de melyik lehet az? Az egyetlen, hiszen csak egy van – írta nekünk Josh Cartu akinek ezúton is köszönjük a választ! Viccesen hangzik, de logikus, hogy egy ilyen hely nem a parkolóktól fog hemzsegni. Az, hogy hogyan találjuk meg, már más téma volt, de minden flottul ment és hamar rábukkantunk a helyre. Terveinknek megfelelően 17 óra előtt néhány perccel már a Velencébe vezető hídon gurultunk, amiről ki is szúrtunk egy hatalmas P-betűt, mely egy gyanúsan parkolóház szerű létesítményen volt látható, ötre pedig már le is parkoltuk az autót. Miután egy fél szint le volt foglalva a Cavalcade résztvevői számára, innen már könnyű volt a dolgunk, a 4. szinten meg is találtuk az elkülönített részt. Még alig volt ott valaki pont, ahogy terveztük! Tehát a csapat nagy része még úton van az aznapi túráról visszafele – vontuk le a következtetést. Nem is vesztegettük az időnket, elindultunk keresni egy normálisan fotózható részt a bekötő úton. Ja igen, egy LaFerrari-t és egy FF-et pedig még a földszinten fogtunk egy ráccsal leválasztott VIP parkoló részben. Ha valakinek a közösségi Ferrari parkolás derogál… Nem jöttünk rá, miért voltak elkülönítve ezek az autók, de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy a többiek fent fognak parkolni és még nincsenek ott!

Ahogy kezdtünk kicsit távolodni a parkoló bejáratától, már meg is jelent az első fecske, nem sokkal utána pedig begurult a hófehér F12tdf-is Cartu-val a volán mögött.

Ezután jöhetett az igazi forgatag, kavalkád, beindult az élet és jöttek az autók! Amekkora sláger volt tavaly a LaFerrari és a 458 Speciale A, akkora sláger idén a már említett típus, vagyis az F12tdf. Érthető, hogy sokan választották a paletta egyik legújabb limitált tagját, egyébként szerintem ez a legszebb modell a Ferrari aktuális kínálatából.

Ettől függetlenül a LaFerrari népszerűsége töretlen a túrázók körében, 12 darabot fotóztunk szűk másfél óra leforgása alatt, ez a szám úgy gondolom magáért beszél. Űberelte a tavalyi felhozatalt a 2016-os, volt pár típus, ami nagy meglepetésként ért. Következzenek ők, sorrendben!

Tudatlannak lenni sosem jó, de olykor igen kellemes meglepetéseket is okozhat magának így az ember. Nem néztem igazán utána a nevezési listának, vagy a fotóknak az előző napokról, hogy kiderítsem, vajon mi lehet az idei autólistán? Majd kiderül – gondoltam. Kollégáim az előző estéken végig a netet bújták Cavalcade-os képek után kutatva, én abszolút a meglepetésre bíztam a dolgot. Mindenképpen hihetetlen lesz, ez biztos, ha pedig várok valamit, ami mégsem lesz meg, az felesleges csalódás. Nem csoda hát, mikor a Ferrari Enzo Ferrari érkezésekor képletesen ledobtam az ékszíjat! És ekkor mit sem sejtettem még….

…. ugyanis néhány percre rá begurult a ’90-es évek egyik legnagyobb királya, egy Ferrari F50! Komolyan, még a név leírása is jólesik. Akaratlanul is beugrik, ahogy 8-9 évesen csapatjuk az NFS II és Hot Pursuit 2 névre hallgató pc klasszikusokban a típussal, így habár a modell debütálásakor még csak 1 éves voltam, később kifejlődött autóimádatom alappillérét képezi a játékoknak köszönhetően olyan kortárs legendák mellett, mint az örökké No.1. McLaren F1, vagy hogy egy másik nagy kedvencet említsek, a Jaguar XJ220. Gyermekkorom óta kötődöm hozzá és imádom. Bizonyos tesztek alapján a turbós poszter sztár elődön nem tud igazán felülkerekedni versenypályán, de ez a gép nem is feltétlen a puritán sportautók példaképének is tekinthető F40 legyőzésére született. A kivehető tetőpaneles F50 más életérzést közvetít, amiben ugyanúgy helye van a versenypályás száguldozásnak, ahogyan a pálmafás tengerparti kabriózós krúzolásnak is Miami környékén. Mindezt gyakorlatilag utcára átültetett Forma 1-es technikával tehetjük meg, közvetlen magunk mögött egy szívó V12-es kíséretében, míg mint tudjuk, az F40 turbós V8-as segítségével állítja égnek a szőrt minden porcikánkon. Tény, hogy sosem sikerült kilépnie teljesen az előd árnyékából. Egy kicsit különc, melyből jóval kevesebb készült (csupán 349 darab), így exkluzívabb is és jóval ritkábban látni utcán vagy rendezvényen felmenőjéhez képest. Egyébként teljesen szubjektív, kinek melyik tetszik jobban, felesleges is ezen rágódni, lehet isteníteni bármelyik típust, nem alaptalanul! Hosszú cikket lehetne írni csak ebben a témában, így zárjuk le annyival, hogy jobban rajongok az 50-esért, mint bármelyik másik valaha gyártott Ferrariért.  És akkor egyszer csak váratlanul ott termett előttem! Még egy ehhez hasonló rendezvényen sem számítottam rá, hisz igen csak ritka autóról van szó, ahogy már említettem, melynek eszmei értéke egy rajongó számára felbecsülhetetlen. Ha mégis mérőszámot kell mondani, akkor 1,4-1,7 millió euró között rejlik az igazság. Mit érezne az olvasó, ha gyermekkori hőse megelevenedne előtte? Egy ilyen véletlenszerű találkozóra egyáltalán nem lehet felkészülni lélekben – esetleg, ha tudná előre az ember, de talán még akkor sem.

Egy álmom vált valóra azzal, hogy közúton láttam közlekedni egy ilyen csodát, majd később testközelből is szemügyre vehettem. Élőben a legenda előttem, létezik, hallom, érzem, látom… Sosem hullattam még örömkönnyeket, nagyon el sem tudtam képzelni, milyen érzés lehet, egészen idáig. Ahogy elgurult az F50 és volt egy pillanatom felocsúdni, könnyek tolultak a szemembe. Pityeregve álltam az út szélén, hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal, sosem éreztem ilyet korábban.  Aztán megfordultam, mögöttem Csabi barátom kb. 50 méterrel odébb szintén a szemét törölgette. Azt hiszem, ezzel a pár sorral elmondtam mindent a helyzetről. Férfiasan bevalljuk, megkönnyeztük a jelenséget. Normálisak vagyunk? Nem nagyon, de ez minket cseppet sem bánt. A lényeg, hogy ezt az élményt már nem veheti el tőlünk senki, örökké emlékezni fogunk majd a pillanatra!

És akkor fokozzuk a fokozhatatlan, csak úgy a poén kedvéért, néhány perccel ezután megjelent egy F40-es is. Erre már tényleg nem tudtam mit mondani, csak teli szájjal vigyorogtam, nevettem és próbáltam értelmes képeket lőni a nagy izgalom közepette. Megvolt tehát a nagy hármas, kérdés ezek után, hogy felülmúlta-e a 2016-os Cavalcade felhozatala a tavalyit? Azt hiszem, nem. Sikerült még magasabbra tenni ezzel azt a bizonyos lécet, csak le ne verje egy repülőgép.

A Ferrari kombók kombója, a legszebb hármas a parkolóból!

A Ferrari SA Aperta, a 458 Speciale A-k és F12tdf-ek hada pedig már csak a hab volt a tortán. 3,5 órát töltöttünk végül a bekötő úton és a paripák istállójául szolgáló parkolóházban,   majd a lassan lenyugvó nap sugaraiban elgurultunk, magunk mögött hagyva Velencét, amiből végül az ég világon semmit sem láttunk a parkolón és az ipari zónán kívül. Fáradtak voltunk, szállásunk sem volt, menni kellett. Majd legközelebb! A szöveges beszámolót ezennel lezárnám, egy kép többet mond ezer szónál, következzen még néhány fotó búcsúzóul:

 

 

 

 Amerikai változat

 Európai változat

 Volt átfedés a tavalyi és az idei Cavalcade között, többek között ő is egy  ismert autó volt már a számomra. Törött LaFerrari-ra sem számítottunk!

Tartsatok a Keréknyommal legközelebb is és kövessétek az oldalt a Facebook-on egyaránt!

Ferrari Cavalcade 2015. 1/2 rész

Már hónapokkal a Ferrari Racing Days előtt (mely nem is olyan rég, június 25-28. között került megrendezésre a Hungaroringen) tisztában voltam vele, hogy a 2010-es évhez hasonlóan ismét ki fogom hagyni a sorozat oly rég óta várt, magyarországi állomását. Ritkán adódik ilyen kaliberű autós rendezvény hazánkban, mondanom se kell, hogy szomorúan fogadtam a tényt. Az esemény országról országra vándorol, mindig más nemzet versenypályája ad otthont neki – erre utal a „verseny napok” elnevezés. Idén több év eltelte után ismét hazánkra került a sor, sokan várták már ezt a pillanatot. Aki hallott már a Racing Daysről, netán látott is képeket róla vagy volt egyen, az tisztában van vele, hogy az ágaskodó paripa által fémjelzett olasz sportkocsik tömkelege fordul majd meg a pályán, illetve annak közelében. Az utóbbit hangsúlyoznám, hisz itt nem csak a pályaautókról és versenyzésről van szó, hanem arról is, hogy rengetegen kijönnek megnézni a száguldó csodákat. Rajongók, érdeklődők, fotósok és természetesen a gazdagok is. Például külföldi Ferrari tulajdonosok, akik Budapesten szállnak meg, majd elgurulnak a pályához és beállva a VIP parkolóba, egymás gépeit csodálva, klubéletet élve töltik el a napot a V8-as és V12-es hörgések és morajlások közepette, az események szívében. Többek között ezért is olyan jó dolog a Racing Days, különösen nekünk, autóbolond spottereknek. Ha van alkalom, hogy sok Ferrarit fogjunk rövid idő leforgása alatt különleges, ritka modellekkel megspékelve, a pályánál és a városban egyaránt, akkor ez az. Érthető mód csalódott voltam, hogy lemaradok erről az előzőhöz hasonlóan, de a családi nyaralás már le volt fixálva, úgyhogy biztos volt a dolog. 

Úti célunk Olaszország, a csizma nyugati oldala volt, azon belül is Lazio tartomány, körülbelül 100-120 kilométerre Rómától közúton. Autós blog lévén a környék nevezetességeire és látnivalóira nem térnék ki. Erről csak annyit mondanék, hogy klasszikus kis olasz városokban (várszerű felépítés, szűk utcák, több száz éves épületek és templomok általában dombok tetején) gazdag a régió, kiránduló helyekben sem szűkölködik és Róma meglátogatása innen szintén egy nagyon jó opció. Ellenben elég messze van ahhoz, hogy a németek, osztrákok stb. a közelebbi helyeket részesítsék előnyben autós nyaralás szempontjából, Róma pedig nagyon jól megközelíthető repülővel. Nem is egy „burzsuj” hely, ellentétben mondjuk Cannes környékével és a francia riviérával, ahol hemzsegnek a luxusautók. Mindenképpen megéri egy-két hetet eltölteni a környéken, de autóvadászatra egyáltalán nem szerencsés cél a régió. Persze panaszra nincs okom, lehetett tudni előre és a családdal nem is ezért mentünk. Nagy elvárásaim tehát nem voltak ilyen tekintetben a külföldi vakációtól.

Aztán történt egy fordulat, néhány héttel az utazás előtt. Épp a Racing Days került szóba fotós közösségünk néhány tagja között magamat is beleértve a Roosevelt téren, és egyszer csak említésre került a Cavalcade. Hogy micsoda a Cavalcade? Szintén egy hatalmas presztízsű, a Ferrari által szervezett esemény, mely évente egy alkalommal kerül megrendezésre (egy Olaszországban, egy pedig az USA-ban). Ilyenkor 100 Ferrari gyűlik össze (idén legalábbis ez volt a limit a létszámot illetően) tulajdonosaikkal együtt, akik a gyártó leghűségesebb vásárlói között vannak számon tartva, és oly szerencsések egyben, hogy részt vehetnek a több napos találkozón. De nevezhetnénk akár túrának is, hisz minden nap több helyszínre is ellátogat a mezőny különböző programok keretében (pl. versenypálya, kávézás, különleges vacsora stb.), akár több száz kilométert is autózva. Ahol pedig megvetik a lábukat, ott a nézők a színek és típusok kavalkádját láthatják majd. A beszélgetés épp arról folyt, miszerint ugyanabban az időpontban lesz megrendezve a Cavalcade a Racing Days-szel, ez pedig értékes opcionális résztvevőket vonhat el, melyek inkább az előbbi eseményt választják a magyar rendezvénnyel szemben. Keserűségre semmi ok – mondtam, hiszen ha a nyugat-európai Ferrarisok közül sokan inkább az olasz túrán vesznek részt, akkor is marad a környező országokban elég különlegesség, mely ellátogathat hozzánk. Majd szóba került a helyszín is: RÓMA. Ekkor esett le, hogy igen komoly esélyekkel indulok a Cavalcade résztvevőinek elkapására! A kempingünktől ésszerű távolságon belül van az itáliai főváros, ahova egyébként két látogatás is be volt előre tervezve. Fordult a kocka, a Ferrarik terén aktuálisan szerencsétlen (de hát úgyis Porschés! - hangzottak korábban a baráti beszólások) szerepem átváltott igazi mázlistává. Úgy nézett ki, mégiscsak jó kis autós nyaralásnak nézünk elébe!

Meg is indult a tervezése az útnak. Hol kéne elkapni őket? Rómában? Esetleg máshol? A Cavalcade weboldala segített nekünk a kérdés eldöntésében. Itt megtalálható az esemény nem túlságosan részletekbe menő, de napokra és szakaszokra lebontott programterve. Azon gondolkodtam, lehet nem is a főváros lenne a legjobb hely a fotózás szempontjából. Közlekedési nehézségek, hatalmas tömeg, lehet lekerített autók és ki tudja, mikor állnak együtt a placcon a gépek? Nem, ide valami jobb hely kellett. A szerencse akkor is mellém szegődött, mikor a szervezők kialakították a végleges programtervet. Júni 28. vasárnap, 9.00 indulás Rómából. Checkpoint-ok Viterbo, a tóparti Bolsena városkája, majd Orvieto 12.30 ebédszünet, „Car display in Piazza Duomo”. Tehát a Dóm téren fognak várakozni tulajdonosaikra a gépek (és rám) az ebéd alatt. Mindhárom említett város közelebb volt hozzánk, mint Róma. Orvieto egy sziklára épült hely, dómja pedig Olaszországban a híresebbek közé tartozik, biztos nem néz ki rosszul a helyszín. Ez kell!

A haditerv a következő volt: 9.00 körül indulás, minél hamarabbi érkezés Bolsenába, ahol keresünk egy jó helyet az áthaladó autók fotózására. Innen pedig utánuk megyünk Orvietoba, hogy állva is meg legyen együtt a Ferrarik kavalkádja. Hibázni pedig nem lehet, hisz amellett, hogy hatalmas lehetőség, amit nem illik elszalasztani, kötelező jelleggel össze kell hozni egy jó sorozatot a hazai spotter kollégákra való tekintettel, különösen ami a „Ferrari osztagunkat” illeti. Nem hozhatok rájuk szégyent!

Negyed 11 környékén el is értük első állomásunkat és kinéztük az Orvietoba tartó út kereszteződését, itt biztosan elhalad majd a mezőny. Megálltunk nem messze egy parkolóban, épp csak kiszálltunk az autóból, mikor egy piros és egy sárga 458 elhúzott a főúton. Ezek már ők lennének? Biztosan nem! Lehet, vagy sem, két igen komoly dolog ment el előttünk így rohanni kezdtem, de nem sok esélyem volt. A zöld lámpa és a szabad út nem nekem kedvezett. Majd visszajönnek a többiekkel – gondoltam, és már csak azon töprengtem, miért jöttek ezek a másik irányból? Nem sok időm maradt agyalni a dolgon, ugyanis körülbelül fél percre utánuk megjelent egy sor Lamborghini néhány Ferrari 458-cal és Californiával egyetemben. Micsoda?? Lábam egy pillanatra megremegett, közben pedig elkezdtem sorozni a váratlanul jött konvojt. California, Gallardo LP560-4 Spyder, Performante Spyder… Sajnos utóbbiról nem lett jó képem. Ezután megjelent egy Aventador Roadster, később pedig egy sárga kupé is elgurult felverve a kis települést álmából. Két Huracán is felbukkant, ráadásul egymás után, igazán nem számítottam egy ilyen csapatra. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is. Reménykedtem, hogy még visszajönnek, mint a Cavalcade „kísérői”. Később észrevettem, hogy a rajtuk lévő matrica egy teljesen másik rendezvény, egy bizonyos YPO-WPO Supercar Experience túra feliratát viselte. Így már érthető, miért jöttek másik irányból és miért nem láttuk őket később. Az esemény logója egyébként a Ferrari és Lamborghini logó mellett Pagani emblémát is tartalmazott, sajnos abból egy sem érkezett ottlétünk alatt a városba.

Ezután egy kis vihar előtti csend következett. Negyed óra elteltével érkezett pár gyanúsan matricázott autó, melyeken közelebb érve jól kivehető volt a Cavalcade logója, megérkeztek tehát a szervezők! Rövidesen fel lett állítva egy-két roll-up és kikerültek a városban a menetirányt jelző kis nyilak. Kereszteződésünknél lehetett lefordulni a tengerpartra is, erre ment a túra, majd a partról visszakanyarodva ismét a kereszteződéshez ért vissza, ahol másik irányba folytatódott a menet Orvieto felé. Az oda vezető út kezdetén volt egy szép tér, ide állították fel időközben a check point-ot is, ahol egy-egy pillanatra megállnak majd az autók egy pecsétet szerezve. A legjobb hely tehát "A Kereszteződés", itt kétszer is elmennek majd a gépek, szükség esetén pedig utánuk lehet futni a feltorlódott autóknak a becsekkolási ponthoz. Perfekt! Akkor jöhetnek az autók. És nemsoká jöttek is…

Az egyik rendező kijött a kereszteződéshez, ekkor már kezdtek helyezkedni a segítők is, akik zászlókkal integetve jelezték a haladási irányt. Köpcös fazon volt, kicsit egyedi figura, lazán, kezében szivar. Odajött hozzám, majd mosolyogva közölte: „10 minutes, 100 Ferrari!” Ahogy letelt az idő kezdtek is jönni a csodák, de még micsoda csodák! Általában 4-5 autó érkezett egyszerre, szerencsém volt. Ez az a mennyiség, amit egy kis segítséggel (lassító, piros lámpa, stb.) még optimálisan lehet kezelni a fotózás szempontjából. Az első adag autó egyből beütött, ott volt A Ferrari, a LaFerrari. Nem gondoltam, hogy már a sor elején meglesz az első. Azt pedig végképp nem, hogy nem sokkal később a memóriakártyámon lesz összesen egy tucat!

A színek és típusok kavalkádjával találkoztunk a következő egy és negyed órában. A Check point és a kis tér nagy segítségre szolgált a résztvevők dokumentálásában, gyakran feltorlódott 3-4 autó, így volt utána futni a legkomolyabb gépezeteknek, melyek többnyire a LaFerrari-k és 458 Speciale A-k voltak, de akadt rajtuk kívül más különlegesség is! Elég csak megemlíteni az 599 GTO nevet, vagy pedig a zöld színt, mely egy 458 Spider-rel párosult, ahogy az a fotón is látható. Az első zöld Ferrari, amit valaha láttam. És mennyire jól áll neki! Több ilyen kéne, remélem sokan merítenek ezen ritka zöldségekből ihletet a jövőben, ugyanis a végeredmény zseniális.

Most pedig váltsunk arányt, következzék kevés szöveg és sok-sok kép: 

 A 458 Speciale A-k talán legízlésesebb darabja a Cavalcade-ról. Ez a kék fehér kombináció egyfelől a yacht-okat, másfelől a Maserati MC12-t juttatja eszembe. Az arany felnik is jól állnak neki, elegáns, ugyanakkor sportos összeállítás. Ezen kívül volt még fekete, sárga, kék, ezüst és piros Speciale A is, de mind közül ez kéne a legjobban!

 LaFerrari-ból nem volt hiány, szinte egymást követték a hiperautók. Nagyon jól áll neki az ezüst!

 Egy "mezei, piros" Speciale A - gondolná a felületes szemlélő. És a szélességjelző? Ez bizony amerikai modell! A napfényes Kaliforniából jött az autó a napfényes Olaszországba, fő a változatosság.

 Sárgában is eszméletlen! Agyonhasznált, ilyen autóknál gyakran ismételt jelzők ezek, de hát ha egyszer az...

 Gyakorlatilag nem volt két ugyanolyan autó. Piros LaFerrari-ból is volt több, de mindig akadt valami kis különbség, például a felni színe, ami ez esetben arany...

 ... ez esetben pedig fekete.

 Ehhez nincs mit hozzáfűzni:

 A szuperízléses Speciale A-k következő tagja ez a kék. A fehér-kék után a második helyen zárt nálam, ami a típust illeti.

 Csehországba is jutott A Ferrari-ból, ami el is látogatott a Cavalcade-ra! Egyfelől sajnálatos tény, hisz így a többiek hiába várták a párhuzamosan futó Racing Days alatt, másfelől viszont nagy öröm, hogy egy újabb példánnyal és színnel lett gazdagabb a LaFerrari sor. Ha megfigyeljük, ez nem a "szokásos" piros szín (nem szabadna ilyet mondanom, ki tudja, hány piros árnyalat van a Ferrari-nál?).

 La Ferrari 458 Speciale A-t követ.

 Megérkezett az 599 GTO osztag, atya ég...

 Ugye mindenki észrevette az XX-ről ismert kis szárnyat? Előtte egy 348 GT Competizione oson, róla a második részben lesz fénykép.

 Sárga! Valamivel fakóbb az árnyalat, mint a Speciale A esetében. 

 Ennek minden szín jól áll.

Elölről leginkább egy gonosz bogárra emlékeztet, hátulról ellenben már nagyon tetszik.  Pokoli hangjuk van egyébként!  Minden tiszteletem a típusé. Már alapjáraton is a V12-es mély hörgése hátborzongató, mintha csak valahonnan mélyről, a föld alól törne fel. Megpörgetve pedig mondanom se kellene, jön a hangorkán! Van egy kis old-school abban, ahogy szól, nagyon bejön.

Az emlegetett ezüst Speciale A:

 Cseh barátaink tovább fokozták a hangulatot, tőlük jött a 3. 599 GTO:

2012-ben a brnoi versenypályán egyébként már többen megfogtuk, jó volt újra látni.

 Íme a fekete bárány:

 Hihetetlen, még egy... - gondoltam. A rendszám se lehetett olcsó!

A kék Californiások már csak ilyen pengék! Némelyik után LaFerrari jön, némelyik után pedig szintén California T...

 Nem kizárólag a kemény zárás kedvéért hagytam a végére, az autók ebben a sorrendben érkeztek egyébként is. Ez a fekete példány piros-fehér csíkozással eszméletlenül brutálisan ott van a szeren!

Búcsúzóul pedig egy bordó California T. Népszerű lehet ebben a színben a típus (nagyon helyesen), tobb is érkezett ilyen árnyalatban a rendezvényre. Nagyon dögös a legkisebbik Ferrari, reméljük itthon is elterjed úgy, mint szívómotoros elődje.

A bordó gyönyörűség után pár autóval elállt a Ferrari áradat, és a szervezők is kezdtek csomagolni. Fú, gyorsan eltelt ez az egy és negyed óra... Ilyen mennyiségű és minőségű autót egyszerre szinte fel se tud fogni az ember. Még csak megörökíteni sem lehet jól mindent, tudatosan kell fotózni és koncentrálni, hogy a legszebb, legérdekesebb és legritkább típusok rendesen meg legyenek örökítve. Persze olykor ez áldozatokat követel, de hát valamit valamiért. A kisváros ezennel lenyugodott, eloszlott a közben kialakult nézősereg. Ezután nem sokkal mi is elindultunk Orvieto-ba, hogy egy második körben állva is megcsodáljuk a közel 100 autóból álló mezőnyt. A 2. részben az ott készült képek fognak szerepelni. Lesznek olyan autók, melyekről ebben a cikkben nem volt kép, talán említésre sem kerültek még, érdemes lesz visszanézni!

Update, 2. rész: http://kereknyom.blogspot.hu/2015/08/ferrari-cavalcade-2015-2-resz-orvieto.html