A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 599 GTO. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 599 GTO. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 1., vasárnap

Monacoi autóvadász túra - Top 10

Mint az a blog Facebook oldaláról, illetve a 2016-os Cavalcade-ról szóló cikkből már tudható, nyáron volt szerencsém barátaimmal, két hozzám hasonló, fotós autóbuzi társaságában eltölteni 5 napot a napfényes Monte Carlo-ban, illetve környékén. Főhadiszállásunk Menton-ban volt, a két darab megkopott fényű csillaggal rendelkező Hotel Claridge's-ben. 79 eur / éj, ez három főre leosztva egész barátira jött ki, bár ehhez még hozzájött a reggeli díja - ami minden egyes nap baquette  (mi más?) és lekvár volt -, továbbá a parkolás. Utóbbi izgalmas momentuma volt a helynek, ugyanis egy, a szállástól gyalog kb. 5 percre lévő autószerelő műhely egyik sarkába szólt helyünk. Valószínűleg kevés olyan külföldi őrült akad nyáron, aki autóval közelíti meg az egyébként vonattal, vagy akár Nizzába repülővel, onnan pedig busszal is remekül elérhető várost, továbbá ha már ott van, az egyik legolcsóbb szállást választja idilli francia nyaralásának helyéül. Emiatt tudom elképzelni, hogy nem volt ebből még nagyobb probléma, ugyanis a szerviz befogadóképessége szűkösebb annál, hogy egy forgalmas szálloda fő parkolóhelyéül szolgáljon. És mi van, ha egy autós programról este későn érkezünk vissza? Zseniális, megkaptuk a szerviz kulcsát portásunktól éjszaka, hogy beállhassunk. 3 kétes külföldi egy sötét, szűk kis utcában mókol egy szerviznél, a jelenet remekül festhetett külső szemlélőknek - de ebből úgy látszik nem csinálnak problémát a hotel-ben. Csak lazán!
A szállásról azonban ennyit, rá is térnék a lényegre, ami nem más, mint a csodálatos Monaco (illetve ne felejtsük, Cannes-ba is tettünk egy autós kirándulást, ott is volt látnivaló), ahova pár száz forintnak megfelelő euróért bárki beugorhat a 100-as busszal Menton-ból. Zárjuk az évet, illetve kezdjük az új esztendőt 2016 számomra legkomolyabb autós "eseményével", annak is a 10 legdurvább szuper, illetve hiperautójával! A válogatást igyekeztem ezúttal objektíven elkészíteni (ami természetesen nem lehetséges 100%-ban, így elnézést kérek a két kollégától, ha egy-egy számukra igazán kedves modell kimaradt a listából) és a legértékesebb, legritkább, legnagyobb teljesítményű, legkedveltebb és legelismertebb autócsodák közül válogatni, illetve a mérlegeléskor az összes tényezőt figyelembe venni.

10. helyre nem más került, mint a Mercedes 2003-2010 közötti csúcsmodellje, az SLR McLaren. Bár eredetileg 3500 darabot szerettek volna készíteni a modellből,  nem volt ekkora kereslet a típus iránt, ~2000 példány kelt el 7 év alatt a számos változatot felvonultató SLR-ből. Az alapgépek, melyekben az 5,4 literes motor 625 lóerős változata dolgozik, 250-300.000 eurótól indulnak a használt piacon, míg a ritkább 722-es változatok túlárazott példányai megközelítik az 1 millió eurót is, a szórás tehát nagy.
9. Ford GT - habár kevésbé ritka, (kicsivel több, mint 4000 darab készült belőle), gyengébb (5,4 literes, kompresszoros V8 - 550 lóerő) és 300-400.000 eurós árával a különlegesebb SLR-eknél olcsóbb is a a Ford középmotoros szuperautója, mely a GT40 előtt tiszteleg, eggyel előkelőbb helyen szerepel a listán, mint az SLR. Hogy miért? Mert ez Amerika csúcsmodellje volt a 2000-es évek közepén, továbbá Európában jóval ritkább, így különlegesebb fogás a Mercedes-nél. Rögtön kettőt is megörökítettünk egy nap - ami ironikusan hangzik, hisz épp az előbb ecseteltem ritkaságát a típusnak errefelé, azonban ne felejtsük, Monaco-ban bármi megtörténhet! Piszok mázlisták voltunk, van ilyen. 
8. Ferrari 458 Italia Liberty Walk - igaz a body kit nem különösebben drága egy neves, híresebb műhely produkciójához képest, a Japánból eredő tuningcég kiegészítőivel módosított autók nem nyújtanak túl gyakori látványt a hétköznapok során, ellenben annál extrémebben feszítenek az extra szélesítéseknek köszönhetően. Ezt az autót is egy luxusautó kereskedés előtt fotóztuk (bent volt belőle egy szürke is), először találkoztunk ilyen 458-assal.
7. Lamborghini Aventador SV LP750-4 - az olasz gyár aktuális zászlóshajójának csúcsmodelljéből szintén volt szerencsénk egy példányhoz. A Super Veloce változatból mindössze 600 darab fog készülni, 750 lóerős, 6,5 literes V12-esével, erősen limitált darabszámával és a tekintetet önkéntelenül is bevonzó megjelenésével pedig nem kérdés, hogy a jelenleg kapható szupersportautók krémjébe tartozó Lamborghini-nek a legjobb 10 között a helye. Aki nem tudja kivárni sajátját, vagy csupán lemaradt a limitált példányok mindegyikéről, használtan 500.000 euró környékén vásárolhat magának egyet. Aki pedig mégsem rohant a kasszához, az görgessen tovább a következő különlegességre!
6. McLaren 675LT - a P1 után a McLaren csúcs-szuperautója a tavalyi évben bemutatott 675LT, melyből mindössze 500 darab készül (természetesen már minden példány gazdára talált). 1230 kilójával ez a brit gyártó legkönnyebb szériamodellje, a kis súly a 3,8 literes V8-as 675 lóerejével kombinálva pedig a 700 lóerő fölötti ligában játszó versenytársakhoz hasonló menetteljesítményt eredményez. 380-400.000 euróért aki lemaradt volna, még tud szerezni 1-1 alig használt példányt.
5. Ferrari F12tdf - az 50-es évek végén gyártott 250 GT "Tour de France" klasszikust idézi nevében az F12-es 799 darabban limitált, az alapmodellhez képest megnövelt teljesítményű, összességében sokkal vadabb változata. 6,3 literes, 780 lóerős V12-es motorja  az SV-675-tdf trió legerősebb tagjává teszi az autót. Többek között emiatt, továbbá a fotózott példány különleges bordó színe miatt került a két vetélytárs elé a listában. No, meg az értéke miatt is, míg újkori ára 400.000 euró körül volt, a néhány kilométert futott, valószínűleg csupán befektetési célból vásárólt eladó darabok ára 1 millió euró fölött van. Aki nem tudott időben rendelni egyet, bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha részesedni akar a tdf élményből!
4. Ferrari 599 GTO - a 288 GTO óta először viseli olasz paripa a Gran Turismo Omologato rövidítést a típusjelzésében. A jellemzően 6-800.000 euró körül mozgó GTO-ból mindössze 599 darab készült. Az 599-es ezen változatában a nem meglepően 5,999 literes V12-es motor 670 lóerőt ad le, 50-nel többet, mint a GTB esetében. Az ő helyezésénél bejött egy kis szubjektivitás is a részemről, számomra ritkasága miatt nagyobb értékű fogás, mint az F12tdf, mely egyébként is a "divatosabb modell" most és jóval gyakrabban látni pályanapokon, rendezvényeken, utcán, mint elődjét.
3. Dodge Viper SRT-10 ACR - 8,4 liter, V10. Elég beteg ahhoz, hogy a listában szerepeljen e két szám kombinációja, akik pedig széria autóba ekkora böszme motort szerelnek, azok csak az amerikaiak lehetnek. 600 lóerő ekkora erőforrásból nem a világ csodája, azonban az egyébként nem is olyan könnyű, 1546 kilós ACR verzió így is egy igazi műszaki kuriózum. Hogy miért? Mert úgy sikerült a tervező mérnököknek versenypályára kihegyezni, hogy hivatalosan máig a Nürburgring Nordschleife 7. leggyorsabb utcai autója. 7:12,3 másodperces köridejével olyan gépeket utasított maga mögé a Zöld pokolban az ACR, mint a 911 GT2 RS, vagy a Lexus LF-A. A képen szereplő Viper mindezt még tetézi azzal, hogy egy Voodoo Edition, melyből összesen 20 darab készült!
2. Porsche 918 Spyder - két hiperautót fogtunk külföldi kiruccanásunk során. Személyes kedvencem a Weissach package-es 918 Spyder, mely a Nordschleife körrekord tartója, már amennyiben utcai autókról van szó (6:57). A típust még jobban pályára optimalizáló csomag kívülről leginkább a karbon légterelő elemekről ismerhető fel. A 918-as lelkét adó 4,6 literes V8-as és a két elektromotor összteljesítménye 887 lóerő, amihez ne felejtsük el, hogy összkerékhajtás párosul. Habár az aktuális "szentháromságot" alkotó hype(r)-trióból (LaFerrari-P1-918 Spyder) ugyan a Porsche legnagyobb darabszámban gyártott (918), a legolcsóbb (~800.000 euró) és a leggyengébb, egyes tesztek szerint mégis ő a leggyorsabb a versenypályán. Ráadásul alap kivitelben is targa!
1. Bugatti Veyron Bugatti Veyron Grand Sport Vitesse - végre eljött a nagy találkozás és szemügyre vehettem a világ leggyorsabb szériaautóját, illetve annak kabrió változatát. A rekord tartó ugyanis 431 km/h-val a Super Sport változat, melynek kivehető tetős kivitele a szintén 1200 lóerős Grand Sport Vitesse - utóbbi szó jelzi a névben, hogy ez nem egy "mezei" nyitott Veyron. A fotókon látható autó ezt tetézi még a különleges L'or blanc verzióra hajazó kék-fehér mintás megjelenésével. A legerősebb, legyorsabb és egyben legértékesebb gépsárkány a top 10-ből (2,5-3,5 millió euró körül mozog). 
Ha most DVD-t néznénk, rákattintanék a menüben az "Extrák" feliratra, ami pedig jelen esetben annyit jelent, hogy kiegészíteném még a fenti listát +5 autóval, amik habár a 10-es best of válogatásba nem fértek bele, nagyon fájna, ha említésre sem kerülnének. Nem feltétlenül új, vagy 6-7-800+ lóerős dolgokról lesz most szó, hanem inkább ínyenc falatokról, kuriózumokról, melyek számomra kiemelkedő jelentőséggel bírtak, mondhatni további személyes kedvencek. A dolgom itt is nehéz volt, ha már véget vetünk az objektivitásnak, fájó pont, hogy a hőn áhított és végre elcsípett Boxster Spyder, vagy épp a különleges, zöld színű Viper RT-10 nem került bele a cikkbe, de valahol meg kell húzni a határt a "Top" összeállításánál. Szóval következzen az extra ötös:

Ferrari 330 GTC - 1966 és 1968 között mindössze 600 példány készült a Ferrari 4 literes, 12 hengeres, 300 lóerős kupéjából. Ritkán látni '70-es éveknél korábban gyártott autón ágaskodó lovat a hétköznapok során, de ha valahol, akkor Monacoban jó esélyekkel indul az ember az igazi classic vadászatban. Sikerrel jártunk, az első nap készült az alábbi fotó:
Ferrari 330 GTS - hihetetlen elkapni egy típus kupé és kabrió kivitelét egyaránt, de nekünk sikerült, a millió dolláros nyitott változatból mindössze 100 darab hagyta el a gyár kapuját:
Ferrari 512 BB - Berlinetta Boxer. Igazi autórajongónak ezeknek a szavaknak a hallatán már összefut a nyál a szájában, a Ferrari fanok pedig joggal lesznek libabőrösek. Oly ritka boxermotoros csodával hozott össze minket a sors, melyből mindössze 929 darab készült. Ki gyártott utcai szériaautót középmotorral, 12 hengerrel, mindezt boxer formában? Véletlenül sem a Porsche, hanem a Ferrari! 1976-ban 360 lóerővel támadott a 365 GT4 BB utódja az olasz fronton, mi pedig egy 993 Turbo tárasságában csíptük el:
Porsche 911 GT3 RS - az aktuális 991 széria legdurvább, versenypályázáshoz optimalizált változatát tisztelhetjük a GT3 RS-ben, mely 4 literes, 500 lóerős motorjával minden idők legerősebb utcai szívó 911-ese. Hatalmas spoilerének és oldalbeömlőinek köszönhető hivalkodó megjelenését ez a különleges és nyilvánvalóan feláras zöld színű fényezés tetézi a képen látható darabnak. Nem egyet láttunk belőle, de ő volt a legrendhagyóbb és emiatt a talán a legvagányabb is az összes közül:
Végül, de nem utolsó sorban következzen egy szintén boxermotoros "szörnyeteg" a léghűtéses 911 érából: Porsche 911 Turbo 3.6 (965). A 964-es generáció turbófeltöltős modelljéből (mely külön kódszámot is kapott) valamivel több, mint 5000 darab készült, azonban ez két felé oszlik: 3.3 literes és 3.6 literes változatokra. A 3.3-asasok (320 Le) leginkább a 930 Turbo frissített példányai voltak, műszakilag nem tartalmaztak túl sok forradalmi újítást az elődhöz képest, a motor teljesítménye is megegyezett a 930-asok erősebb, gyárilag tuningolt verzióinak erejével. A 3.6-os ezen változtatott, bizonyos szaklapok szerint ez volt "az igazi" 965 Turbo, ilyennek kellett volna lennie rögtön az új modellnek már a megjelenésekor. A 360 lőerős Turbo 3.6-ból kevesebb, mint 1500 készült. Többek között ennek is köszönhető, hogy az utolsó hátsó és nem összkerekes 911 Turbo nagyobbik motorral szerelt kivitele 200.000 euró feletti magasságokban mozog a használt piacon.
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak és autórajongónak, tartsatok 2017-ben is a Keréknyommal!

2015. augusztus 6., csütörtök

Ferrari Cavalcade 2015. 2. rész - Orvieto


A szuper és hiperautók távozásával elcsendesült az olasz kisváros. Mi is az indulás mellett döntöttünk, hogy Orvieto-ban legyen időnk megcsodálni és lefényképezni parkolva is a Ferrarikat. A nyugalmat ekkor egy fehér Ferrari F12berlinetta és egy szintén fehér FF zavarta meg, ők voltak az utolsók. Még nem hagytuk el a várost, mikor ismét feltűnt előttünk a két hófehér fenevad. Az F12-es egy kisebb vár mellett parkolt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tóra is. Természetesen azonnal megálltunk, én pedig rohantam megörökíteni a pillanatot, majd irány vissza a kocsiba. Bár a környék útjai gyakran siralmas állapotúak, ez egy egész jó szakasz volt, nem húzhattuk hát az időt tovább, hisz ha valahol, akkor egy jó állapotú, itt-ott kanyarokkal tűzdelt úton biztos is, hogy rálépnek a gázra a sportautó tulajdonosok. 
Igaz Orvieto nagyobb az 1. rész helyszínéül szolgáló Bolsena-nál, de közel 100 Ferrarit talán nem lesz nehéz megtalálni - gondoltam. A városba érve egyből Ferrari emblémás nyilakba és zászlókba botlottunk, így könnyű dolgunk volt a keresést illetően. Nem sokkal később, hogy átléptük a városkaput, már a Dóm téren álltunk, ahol gyönyörű látvány tárult elénk. Gyakorlatilag mindenhol Ferrari állt, amerre csak nézett az ember. Többek között enni érkezett ide a csapat, így hát én is nekiláttam. Még azt is el tudom képzelni, legyen az bármilyen drága és különleges étterem, hogy nekem ízlett a legjobban az ebéd. Jól is laktam a több, mint 90 fogással, ami gyakorlatilag végig desszert volt.
GTO-k sütkéreznek a napfényben.
Speciale kombó speciális színekben: Ezüstben tündököl a 458 Speciale A, mellette kékben pedig a zárt változatot láthatjuk.
LaFerrari - California T páros.
A Ferrarival szemben is A Ferrari állt, csak éppen sárgában, farkasszemet néztek.
Még egy LaFerrari, ezúttal szürke felnikkel. Mindig volt valami apróság, amiben különböztek az autók.
Ferrari 348GT Competizione - az egyik meglepetés. Különlegesség a kuriózumban: jobb oldalt volt a kormány.
Sajnos a fotó nem igazán adja vissza, de ez két különböző árnyalat - a német "klasszikus piros" (tudom, ilyet még mindig nem szabadna mondanom), a cseh a bordóhoz áll közelebb.
Elég korrekt sor!
A 2-es számú LaFerrari.
Ez itt pedig egy rendhagyó ezüst példány, jól áll neki a szín! Mellette pedig egy sötétkék 612 Scaglietti parkol.
Következik az egyik kedvencem, a zöld(!) 458 Spider. Sokkal, de sokkal több zöld Ferrari kéne, hogy szülessen a gyárban...
Itt már megy is, pont sikerült megörökíteni a pillanatot másik nagy kedvencemmel, a "yacht" Speciale A-val:
Ajtók az égnek állnak, ő már nagyon menne.
Valami Amerika... Ferrari Superamerica! Bár a képes beszámoló lényege az, hogy a legjobb autók és legjobb fotók szerepeljenek benne korlátozott számban, ez a különlegesség megköveteli, hogy 3 kép is megjelenjen róla:
 Oldal és hátsó nézetből a legfeltűnőbb, hogy nem egy mezei 575M Maranello-val van dolgunk. A Superamerica érdekessége a sötétíthető üvegtető, mely gombnyomásra átfordul az autó hátuljára. Egyedi, látványos és 2005-ben az első ilyen megoldás volt az autós történelemben. Az alapok nem változtak, az 5,75 literes V12-es teljesítménye ebben a típusban is 540 lóerő. 559 darabra limitálták az 575 exkluzív, nyitott változatát.
 Nem sokkal odébb pedig egy másik kuriózum állt, véleményem szerint az F430 alapú Ferrarik legkülönlegesebb és legkívánatosabb darabja: Scuderia Spider 16M. 499 darab készült a típusból, ebből kettő is ellátogatott a Cavalcade-ra két, a márkára nézve klasszikusnak számító színben, pirosban...
... és sárgában!
Hihetetlen, mindig jött egy LaFerrari, hogy megzavarja a képet, a fene vigye el... (remélem ezt nem vette senki komolyan)
Egy képen minden, amitől felejthetetlen lett a nap, a gyönyörű dóm és a rengeteg olasz paripa... És az egyetlen negatívum is ugyanezen fotón látható: a rengeteg olasz paripa. Hülyén hangzik, hisz ilyen autókból sosem elég, de tényleg van az a mennyiség, ami egyszerűen túl sok egy időben egy helyen. Itt már nem sétálunk végig nyugodtan és fotózzuk le egyenként az autókat, vagy koncepció nélkül kóborolunk, megnézve először a számunkra különösen fontos autókat. Ilyen esetben kell egy terv, egy haladási irány, tudatosan kell végigmenni a sorok között és megörökíteni a legkomolyabb gépeket. Szelektálni fájhat (különösen a márka rajongóinak, de szerencsére engem már csapdába ejtett más), de egyszerűen muszáj. Főleg, ha ketyeg az óra. Pont annyi időm volt, hogy mire végeztek az ebéddel és felsorakoztak az induláshoz az autók, a "lényeget" (értsd. limitált, ritka modellek, különleges színű autók, kedvencek) már megörökítettem a mezőnyt körbejárva. Ezután jöhetett még pár szép pillanat, kombó, aztán inkább csak a csodálkozás, mert az ilyet még felfogni is nehéz. Áll az ember és alig tud mit kezdeni magával, mert egyszerre 10 helyen kéne lenni és 20 autót fotózni, amit nem lehet. Ha már minden fontos megvan, érdemes 1-2 percre leállni, elvenni a szemtől a fotógépet és szívni magunkba a látványt, a színek kavalkádját és hallgatni a felmorajló 8 és 12 hengeres motorokat. Csodálatos!    
 Hazánkat Josh Cartu képviselte, stílusosan jelenlegi autóparkjának legkülönlegesebb példányával érkezett, egy 458 Speciale A-val. 
Egy másik Speciale A és egy LaFerrari hagyja el a teret.
A vörös két különböző árnyalatában pompázó California T-k triója.
 Szép kis sor alakult ki itt is. 

A gonosz bogár kitárta a szárnyait, indulni készül!
Ehhez a hármashoz talán nem is kell kommentárt fűznöm, egyébként is már lassan kifogyok belőlük:
 A végére direkt valami ütőset hagytam, a kék Speciale A-t. Ekkor már egész sokan elmentek, így sikerült viszonylag tiszta képet lőni az elejéről:
 Az Aperta és a LaFerrari távozik, velük együtt pedig én is búcsúzom! Remélem sikerült valamit átadni az élményből, amit láttunk és hallottunk, hihetetlen volt. Összesen 12 LaFerrari-t, 9 Speciale A-t, 2 Scuderia Spider-t, 3 599 GTO-t, egy Superamerica-t és egy 348GT Competizione-t láttunk a California T-k és 458 Spiderek hadával, néhány 599 GTB-vel, az egy szem 612-vel és jó pár F12-vel, Speciale-val egyetemben. Ami nem jött el a nevezési lista alapján  és még igazán durva lett volna, az egy F12 TRS, két LaFerrari és az imádott Ferrari F40. Csalódott vagyok emiatt? Egy cseppet sem! Persze, jó lett volna őket is megnézni, de ilyen felhozatal alapján egy szava nem lehet az embernek, nagyon boldog vagyok és rendkívül szerencsés, hogy ott lehettem. Ez volt a Keréknyom tudósítása Olaszországból, a Ferrari Cavalcade-ról.

Aki nem olvasta még az első részt, kattintson ide: http://kereknyom.blogspot.hu/2015/07/ferrari-cavalcade-2015-12-resz.html