Immáron harmadszor találkoztam ezzel a bordó Aston Martin V8-cal az elmúlt 3 év alatt. Közös történetünknek ezzel a legutóbbi találkozással sajna végeszakadt, mert az autó nemsokára megy külföldre.
Kezdjük az elején!
2008. december 23-án indultam a Tescoba karácsonyi ajándékokat venni (milyen nagyvonalú voltam-ráadásul 1 nappal karácsony előtt...). Leszálltam a 80-as troliról, s közvetlen a megálló mögötti parkolóhelyek egyikén egy bordó Astonra lettem figyelmes. Nagyot néztem! Ekkor még nem hallottam túl sokat erről a típusról, de ennek ellenére lenyűgözött az autó. Rögtön kaptam elő a mobilom, lőttem róla pár fantasztikus képet, aztán mentem vásárolni. A képeket visszanézve a rendszámtáblán egy honlapcímre lettem figyelmes: www.kesmustang.hu . Fel is mentem az internetre, végignéztem a kínálatukat. Nem hittem volna akkor, hogy 3 év múlva, kérésre, restaurált állapotban fogom fényképezni az autót!
2009-ben írtam a cégnek fotózás gyanánt (aki követi a blogot, az tudhatja), s egy nagyon kedves alkalmazott segítségével, hosszas levelezés után összejött a dolog. Szerettem volna újra, ezúttal fényképezőgéppel lefotózni a bordó V8-ast, de sajna aznap nem volt a telephelyen, de így is láttam pár csodálatos járgányt! - ez volt az első fotózásom a cégnél.
Szerettem volna pótolni mindenképp az Aston-t, 2010-ben erre sor is került, pár másik autó fotózásával/újrafotózásával egyetemben.
Idén restaurálták az angol gyönyörűséget, ezért megkértek, hogy örökítsem meg a kocsit ebben az állapotában is. Természetesen a nemet mondás az utolsó gondolataim között volt!
Így került sor október 29-ei, harmadik találkozásunkra. Érdekesség, hogy azelőtt pontosan két évvel, 2009.10.29-én voltam először fotózni a KeS Mustang-nál. Jót mosolyogtam ezen, így hozta a sors - bár ebben az ősziszünet időpontja is sokat közrejátszott.
Ez egy 1977-es példány, a 967 darab harmadik szériás V8 egyike. (Egyébként 1969-től 1989-ig gyártották a sorozatot, ami 5 Saloon -mint ez-, 2 Vantage -nagyobb teljesítményű verzió-, 2 Volante -kabrió-, egy Vantage Volante és egy Vantage Zagato/Vantage Volante Zagato szériát élt meg.) Kérdeztem a srácot, aki vezette, hogy hány lóerős? Azt válaszolta, hogy nem tudja. Ekkor adott egy nagyobb gázt. Rögtön megfogalmazódott bennem a tökéletes válasz: elég! Itthon rákerestem, különböző adatokat találtam még a szérián belül is, évjárattól függően, stb... . Kb. 300 lóerős lehet a motor. Igaz, az autó több, mint 1700 kiló, de azért az akkor sem rossz. 100-as sprinthez kb. 6,5 másodperc kell neki. Úgy gondolom ez teljesen korrekt egy több, mint 30 éves géptől, ami eredetileg sem szupersport, hanem sportos luxusautónak, granturismo-nak lett tervezve. Ennyit a teljesítményről. Egyébként fantasztikus kocsi, nagyon eltalálták az Aston Martinnál ezt a szériát. Kényelmes, kívülről, belülről egyaránt ízléses, szemetgyönyörködtető látvány. Ez a példány kifejezetten jó, talán a (szerintem) lehető egyik legszebb színkombinációban tündököl. Bordó külső (újra lett fényezve), fekete+bézs belső= 5*. És a hangja... Ez számomra az egyik kedvenc része az autónak. A másik pedig még mindíg a duda, melynek a hangja gombnyomásra változtatható.
Érdekesség: A motorháztetőn lévő kitüremkedés az airbox miatt van, de a beömlőnyílás csak design, nem juttat levegőt a motorhoz, le van zárva. Későbbi szériákon már nincs nyílás, csak szimplán dudor, ahogy az például a blogon már bemutatott Oscar Indián látszik.
A cég kitűnő munkát végzett a restaurálás során.
Visszatérve a fotózásra: Már itthon kitaláltam, hogy ott szeretnék fotózni, ahol anno készítettem néhány képet az 1965-ös Ford Mustang Fastback-ről, ugyanis született pár fénykép egy út erdős szakaszán, ami úgy gondoltam, most ősszel nagyon jó háttér lehet, hogy sárgulnak a levelek. Mikor odaértünk, sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy az erdő majdnem ugyanolyan zöld színben tündököl, mint nyáron, ráadásul egy csomó szemét is szét van dobálva. Továbbmentünk, hogy az út végén megforduljunk. Ez mentett meg, ugyanis a forduló előtt egy klassz, sárguló fás szakasz volt, így nagy megkönnyebbüléssel mondtam, hogy itt jó lesz, álljunk meg.
A fotózás végén egyik oldalról nagyon boldogan, másik oldalról fájó szívvel mentem haza, hogy ezt az autót nagy valószínűséggel itthon már nem fogjuk látni, vagy nem egyhamar.
Winkler Róbert szavaival zárnám a cikket: "Abszolút élhető autó, amellett, hogy botrányosan menő. Az Aston-karakter lényege nem változott az elmúlt 30 évben: kicsit inkább luxus, mint sport, de nagyon erős. És karakteres. És menő, a végtelenségig − akkor is, most is."
A Black Edition lényege: Kívül, belül fekete szín, ugyanannyiba kerül, mint egy alap Carrera, viszont magasabb alapfelszereltséget tartalmaz. Ismertetőjegyei az MkII-es Turbo felnik és a 911 felirat az autó hátulján. Persze, ezeket felárért lehet(ett-szeptembertől már az új, 991-es kódszámú Carrera-t gyártja a cég) rendelni egy alap Carrera-hoz is. A legbiztosabb pont a kocsi belsejében lévő plakett, amin a Black Edition felirat mellett az is megtalálható, hogy az 1911-darabos limitált szériából hanyadik az autó. Ez a nyolcszázhatvanakarhanyadik volt.
Másnap egy rendkívül ritka tuningautó került lencsevégre, egy Lamborghini Gallardo, amit az IMSA tuningműhely vett kezelésbe.
Egyik este egy gyönyörű DB9 Volante állt a tőlünk nem messze lévő, külsőre és autóparkra erősen az elit kategória felé kacsintgató club parkolójában. A háttér nagyon jó volt: szépen lenyírt gyep, pálmafák, ahogy azt kell... Már csak a tó hiányzik a háttérből. Ilyen környezetbe való egy ilyen autó!
Az utolsó napok egyikén ellátogattunk ismét Sirmionébe, de ezúttal elmentünk a félsziget csücskéig, megnéztük az óvárost. Egy DB7-es suhant el mellettünk, mikor a városkapuhoz tartottunk. Jól kezdődik! A városkapu előtti 5 csillagos hotel parkolójában sajna nem volt semmi akkor. Ám mikor kijöttünk, már egy 911 (997) Turbo S, egy DB9, és egy Aerokit-tel ellátott 911 Carrera S várt engem.
Sirmione óvárosában volt még egy hatalmas 5 csillagos hotel, illetve kastély, ám oda sajnos nem tudtam bejutni. A félsziget egy kimagasló pontjára épült a palota, hatalmas parkkal körülvéve. A bejutás csak a vendégeknek lehetséges, óriási automatán nyíló kapu tartja távol a kíváncsiskodókat a parkon át, a hotelhez vezető út elején. Ugyan be lehetett volna szökni az épp bemenő vendégekkel, de a kijutás bajos lett volna, és nem tudtam, hogy mi áll a hotel előtt. Lehet semmi, mindent egy földalatti parkolóban tárolnak - ki tudja? Ugyanakkor durván elit helynek látszott, nem csodálkoznék, ha éppen akkor egy Ferrari Enzo állt volna a recepciónál.
Egyik nap este kocsikáztunk kicsit. Sirmionéba menet szembejött egy 911 GTS, majd már a városban egy 599GTB - California combo-ra lettem figyelmes. Stílusosan egy 911-es mellett álltunk meg. Miközben a Ferrarikat fotóztam, szembejött egy harmadik, de sajna nem állt meg.
Két-három perccel később egy 997-es MkII-es(!) GT3-as Porsche tűnt fel az úton. Elhajtott a Ferrarik mellett, majd beállt a sarokhoz egy 997 Carrera 4S Cabriolet MkII mellé! Nekem sem kellett több, felkaptam az állványt, és rohantam álmaim fele. 
Elmentünk Veronába is. Nagyon szép város! Nagy meglepetésemre itt fotóztam életem első Audi R8 V10 Spyder-ét!
Mikor először ellátogattunk Descensanoba, olyan autót fotóztam, amiről először azt sem tudtam, hogy mi. Előtte láttam már olyanról képet, de nem emlékeztem a nevére. Itthon kiderült, mit láttam: GTM Factory Drive! Nagyon ritka gép, autogespoton is csak néhányról van fenn kép.
Utolsó napunkat töltöttük Peschierában, így este ellátogattunk egy pizzériába. Szép helyen volt, egy a vizen lévő úszó stégszerű izén vacsoráztunk, ami pont egy hídra nézett. Láttam elsuhanni egy California-F430-California combo-t, de sajna kép nem lett róluk. Épp ettem, meg messze is voltak, ráadásul takarásban. Pont, mikor befejeztük a vacsorát, egy 458 Italiára lettem figyelmes. Gyorsan kaptam is elő a gépet, mentem utána. Szerencsére megállt a parkolóban. Miközben fotóztam, váratlan fordulat következett! Hirtelen beállított a parkolóba egy 430 Scuderia, ráadásul fekete! Beállt piros rokonja mögé körübelül egy autó távolságnyit hagyva. Pont olyan helyre parkoltak hogy jó közös képet nem lehetett lőni, amin áll mindkét autó. Természetesen azért sikerült róluk combo kép is, mikor még a tolatás fázisban járt a 430-as. 
Folyt.köv.
Nagyra tátottam a szám, mikor reggel felnéztem indafotóra, ugyanis valaki egy fehér 458-asról tett képeket, ráadásul Budapestről, egy parkolóból. Nem adtam neki nagy esélyt, hogy ott van még, úgyhogy csodálkoztam még egy sort a gép előtt, aztán folytattam a nyáriszüneti aktív semmittevést. Délután egyik ismerősöm lefotózta ugyanitt az autót. Így már elgondolkoztatóbb volt a kiruccanás ötlete az autóért, de még mindíg úgy gondoltam, hogy vagyok olyan pech-es, hogy egy fél napos állás után mire kiérek, nem lesz ott a 458.
Szép színe volt a Panamerának.
Kár, hogy nekem nem volt ilyenem kiskoromban! Nézegettem egyéb Porsche Design tárgyakat is. Egy 911 sebességmérő kinézetű asztali óra 60000(!) forint. Egy póló 10-15 ezerbe került (hát igen, ezt nem feltétlen nekem találták ki).
Nagyon komoly gép. Miután elköszöntünk, a tulaj beszállt, és egy fél perccel később már nagy gázzal söpört végig a szalon kivezető utján a német csoda. Fantasztikus a hangja is! A szalonbéli kisebb csalódásomat bőven kárpótolta ez az autó, ezért mindent egybevetve ez a látogatás is nagyon jóra sikeredett!