Az utolsó két meghatározó autós élményemet szeretném megosztani 2013-ból. Igaz, mindkét eset még novemberben történt, de decemberben a vizsgák és az ünnepek kapták a főszerepet.
A térre megérkezve pedig kezdődhetett a gyorstüzelés, ugyanis a rend éber őrei egyből kiszúrtak minket, s máris közelítettek felénk. Az autó elejéről tudtam néhány fényképet készíteni, illetve pár részletről az igazoltatás közben, a hátsó képre már a Gresham előtt került sor.
Meg kell hagyni, nagyon vagány dolog ez a Camaro! Ez a példány az RS nevet viseli, ami egy jobb felszereltségű V6-os verziót takar. Többek között a hátsó kis spoiler, az RS felirat és az SS (V8) verzió felnijei tudatják velünk (amik elvileg nem rendelhetőek a gyengébb modellhez, csak ebben a felszereltségben), hogy nem egy alap Chevy-vel van dolgunk. Az autó orráról pedig egyértelműen kiderül, hogy nem nyolc henger dolgozik a lemezek alatt, hisz azoknál a változatoknál légbeömlő nyílás található a motorháztetőn. Én V8 párti vagyok, véleményem szerint ha ilyen autót veszünk, akkor az legyen klasszikus fortyogós, igazán ütős. Persze, hogy az sokkal többet fogyaszt, de hát nem azért vásárolunk hasonló gépeket, mert spórolni akarunk a benzinen. De mindig is kíváncsi voltam, mit tudnak ezek a nagy klasszikusok, csak éppen V6-tal. Most végre meg is tapasztalhattam egy kis utazás erejéig. Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy ezek teljesen jó motorok kiváló teljesítménnyel, tehát nem valami erőtlen vacakra kell gondolni. 305 lóerő nem kevés, a 2004-től gyártott, modellfrissítés előtti Mustang GT-k V8-asai tudtak ennyit. Mikor a tulajdonos rálépett a gázra, szedte is a lábát az RS. Az más, hogy a hangélmény elmaradt. Néha-néha magasabb fordulatot elérve ugyan felcsendültek a dallamok a kipufogó felől, de kisebb gázadásokra vagy alapjáraton nem mutatott túl nagy hajlamot az effajta kommunikációra az autó. Nekem azért hiányzott az a két henger. Magamnak mindenképp nyolcasat vennék - nem is (csak) a teljesítmény, hanem a feeling miatt. Szerintem úgy az igazi. De azért még így is ott van a szeren a Camaro, és egyébként ez a hathengeres is egy kiváló motor. Tehát ez se egy rossz döntés. Az autó igazi különlegességét egyértelműen a színe adja, elvileg csak néhány hónapig lehetett kapni ebben az árnyalatban. Kár, pedig talán ez áll neki a legjobban. Kegyetlen jó ebben a zöldben! Élmény volt a belvárosban gurulva a kirakatok üvegén visszatükröződő kocsit nézni. A tulajdonos szerint úgy kicsit olyan, mint egy Hot Wheels autó. És tényleg!
A hátsó képek után visszamentünk az Andrássyra, ahol búcsút intettem Amerikának, kiszálltam az álomvilágból, berúgtam a jó öreg S50-est, és hazapöfögtem.
A másik autó, amiről néhány képet szeretnék megosztani, mint a címből is kiderül, egy Porsche 911 Turbo S, ráadásul a legújabb, 991-es szériából. Nemrég volt cikk erről a változatról a blogon, akkor a Porsche Centrum Budapesthez mentem el megcsodálni a típust. Novemberben végre sikerült utcán is elkapni egy példányt, ráadásul nem is akármilyet! Reggel kaptam a jelzést, miszerint egy kék(!) Turbo S parkol a Gellért Hotel előtt. A Gellért tér gyakorlatilag az egyetememmel szemben van, csak a Duna másik partján, így egy minimális kerülőt téve órára menet meglátogattam egyúttal az említett stuttgarti remekművet. Piszkosul jól mutat ebben a színben! Ennek a változatnak az adatairól már a múltkori bejegyzésben írtam, így csak ömlengeni tudnék az autóról, de ezt most kihagynám. Beszéljenek helyettem a képek:
Rengeteg élményben volt részem az elmúlt esztendőben. Nagyon köszönöm azoknak, akik ezt lehetővé tették! Az első Porsche vezetésen keresztül a Corvette-ekig volt minden, mi szem-szájnak ingere, egy fantasztikus évet tudhatok magam mögött. Remélem, hogy sikerült érdekes tartalmakkal szolgálnom! Maradjatok a Keréknyommal 2014-ben is, érdemes lesz!
Hamarosan az idei év első élményével, egy V8-as Porschéval fogok jelentkezni, addig is kellemes böngészést, és utólag is B.Ú.É.K.!
A Black Edition lényege: Kívül, belül fekete szín, ugyanannyiba kerül, mint egy alap Carrera, viszont magasabb alapfelszereltséget tartalmaz. Ismertetőjegyei az MkII-es Turbo felnik és a 911 felirat az autó hátulján. Persze, ezeket felárért lehet(ett-szeptembertől már az új, 991-es kódszámú Carrera-t gyártja a cég) rendelni egy alap Carrera-hoz is. A legbiztosabb pont a kocsi belsejében lévő plakett, amin a Black Edition felirat mellett az is megtalálható, hogy az 1911-darabos limitált szériából hanyadik az autó. Ez a nyolcszázhatvanakarhanyadik volt.
Másnap egy rendkívül ritka tuningautó került lencsevégre, egy Lamborghini Gallardo, amit az IMSA tuningműhely vett kezelésbe.
Egyik este egy gyönyörű DB9 Volante állt a tőlünk nem messze lévő, külsőre és autóparkra erősen az elit kategória felé kacsintgató club parkolójában. A háttér nagyon jó volt: szépen lenyírt gyep, pálmafák, ahogy azt kell... Már csak a tó hiányzik a háttérből. Ilyen környezetbe való egy ilyen autó!
Az utolsó napok egyikén ellátogattunk ismét Sirmionébe, de ezúttal elmentünk a félsziget csücskéig, megnéztük az óvárost. Egy DB7-es suhant el mellettünk, mikor a városkapuhoz tartottunk. Jól kezdődik! A városkapu előtti 5 csillagos hotel parkolójában sajna nem volt semmi akkor. Ám mikor kijöttünk, már egy 911 (997) Turbo S, egy DB9, és egy Aerokit-tel ellátott 911 Carrera S várt engem.
Sirmione óvárosában volt még egy hatalmas 5 csillagos hotel, illetve kastély, ám oda sajnos nem tudtam bejutni. A félsziget egy kimagasló pontjára épült a palota, hatalmas parkkal körülvéve. A bejutás csak a vendégeknek lehetséges, óriási automatán nyíló kapu tartja távol a kíváncsiskodókat a parkon át, a hotelhez vezető út elején. Ugyan be lehetett volna szökni az épp bemenő vendégekkel, de a kijutás bajos lett volna, és nem tudtam, hogy mi áll a hotel előtt. Lehet semmi, mindent egy földalatti parkolóban tárolnak - ki tudja? Ugyanakkor durván elit helynek látszott, nem csodálkoznék, ha éppen akkor egy Ferrari Enzo állt volna a recepciónál.
