Így vettem kocsit, avagy első autó kerestetik! 1. rész: Friss jogsis álmodozások. Mi kéne, ha volna?

18-20 éves korára a legtöbb fosszilis energiahordozóval fűtött lelkű egyén arról álmodozik, hogy megveszi első autóját vagy épp motorját, mellyel a járművek iránti elborultsága, akarom mondani szenvedélye kiteljesedhet az adott körülményeket tekintve. Legalábbis akkor, ha megszerzi a jogosítványt, de húszas évei előtt aligha hagyja ki valaki ezt a ziccert, ha megvan rá a lehetősége. Én sem hagytam ki, a vezetni tanulás folyamata alatt pedig végig pörgött az agyam a következő lépésen.

Autó reálisan sajnos nem igazán jött szóba – bár a keret elég lett volna egy-két közepesen leharcolt, idősödő japán megvételére, vagy a legtöbb szoci csoda megvásárlására és a kötelezően javítandó dolgok rendbetételére. A kulcs nagyjából abban rejlett, hogy minimális bevételeim voltak. Az első forgatókönyv alapján elfogyott volna minden pénzem, a második verzióban pedig a váratlan lerohadások, szervizelés, felújítás, stb. emésztették volna fel a rendelkezésre álló büdzsét viszonylag hamar, hisz szerelni nem tudok. Azt pedig mégsem várhatja el az ember normális esetben, hogy szülei tartsák el az autót is teljes körűen, főleg, ha igazából csak „poénból”, hobbiból van rá szüksége. Azaz pontosan nincs szüksége rá, nincs mellette olyan észérv, ami ütné a korábbiakat és átbillentené a mérleget a saját autó vásárlása felé úgy, hogy majdnem mindig van legalább hétvégén rendelkezésre álló kocsi a családi flottából.

18. szülinapomra, kis túlzással jogosítványom előestjén megkaptam életem első járművét, egy S50-es Simsont. Úgy döntöttem, autó még irreális lenne, ellenben kell valami benzinnel működő gépsárkány a fenekem alá, de akkor az legyen most kétkerekű. A motornál ugyanazok az érzések hajtottak: szaladgálni is jól jön majd, de nem céleszköz kell, legyen lelke. Valami klasszikusat szerettem volna, amit szeretni lehet, motor kinézetű és van váltója. Így lett a projektből Szimó,megleptek vele szüleim, apám is hajtott ilyet 40 éve. Imádtam, sőt, még most is imádom, pedig már hazament Németországba, 5 év után fájó szívvel eladtam. De ez csak egy kis kitekintés volt, amiről talán majd később mesélek, folytassuk most az autós vonalat!

Első körben három dolog foglalkoztatott: a Trabant, a Lada és a Porsche. A Trabi azért, mert szinte filléresen olcsón lehetett normálisnak tűnő darabokat fogni belőle 5 évvel ezelőtt és milyen jópofa autó már, Magyarországon szinte mindenki szereti, de legalább mosolyog, ha meglát egyet. Egy már kevésbé vagány, cserébe talán használhatóbb 1.1-es kombihoz lehetett is volna közöm, családunk egyik kedves ismerőse ingyen lepasszolta volna nekem. Akkoriban vehette talán a GT86-ot, illetve volt egy 1-2 éves Tiguanja is, de valamivel kell szaladgálni a belvárosba alkalomadtán, amit nem kell félteni. Zseniális, nemde?  A Trabant azonban mindig utcán parkolt és habár műszakilag vállalható állapotúnak tűnt, eléggé ráfért már egy alapos külső gatyába rázás. Nem akartam olyan kocsit, amit 1-2 éven belül szét kell kapni, nem kellett projekt, ahhoz se szakértelem, sem idő, sem pénz nem volt. Túl sok meló és soha meg nem térülő költség lett volna, így tisztelettel visszautasítottam a lehetőséget. Akkor kicsit fájt, de egyáltalán nem bánom. 18 évesen vonzott a gondolat, sőt, titkon pályáztam is az öreg 1.1-esre, de  eljutottam odáig, hogy rájöjjek: buli lenne, de első autóként biztosan nem erre vágyom.

A kép illusztráció, hisz ez egy kétütemű - az 1.1-es elődje volt, sok-sok évet töltött ő is az utcán. Egyébként szebb, mint a négyütemű, ha már Trabant, leginkább ilyen kéne.

A Lada, illetve azon belül is a 2101 és a 2103 különösen titkos kedvenc máig is, hátul hajtanak és félmillió alatt is akadt még sok szép példány annó (most már egyre kevesebb). A Porschét meg talán nem kell ecsetelni, nyilvánvalóan irreálisnak hangzik az előző kettő mellett, meg úgy általában is, de hát nem szabad kishitűnek lenni, ugye? A német márka hívői abból a szempontból mindenképp szerencsések (köztük én is), hogy akad(t) a márkánál egy-két olya alábecsült, de egyébként bitangjó modell, mely lekúszott szépen az elérhető árkategóriába. Ilyen a 924 és a 944 is, illetve az első generációs Boxster, bár az akkor is a 2,5-3 millió közötti és feletti sávban evezett, a magasabb szervizköltség azonban ennél ijesztőbb, szóval azon nem is gondolkodtam. A 924 ugyanakkor mindig ott motoszkált a fejemben, mint a számomra legvonzóbb és talán még épp nem túl elrugaszkodott első autóm álomképe.

Kis ültetés, fehér peres gumik, piros szín - valahogy így képzelném el a sajátomat is, ha lenne... Vagy méginkább stötétzöldben, pár évvel ezelőtt figyelgettem is egy olyat a hahu-n, 4 kilóért árulták. Utólag nem kár érte, de akkor nagyon vonzott!

Napi szinten ment az agyalás, hisz bár a Simson bőven kiszolgálta mobilitási igényeimet akkoriban, mégis csak autóbuzi lennék. Lada, Porsche? Persze… Vagy valami öreg hétköznapibb japán, ami aztán tényleg kimegy a világból? Van egy pár gép, amit élnék, akár hobbi, akár mindennapi használós célból, de nem erre vágytam… Figyelgettem sok mindent, Ladákat, Audi Coupe-kat, Saab-okat, husszonnégyeseket, a bukólámpás Civic-től kezdve a Volvo C70 Coupe-ig rengeteg olyan autó fordult meg a fejemben, melyet teljesen indokolatlan lett volna megvásárolnom. Hülye vagyok, tudom, nem vágytam „normális” autóra.   Aztán úgy alakult, hogy 19. születésnapom után nem sokkal összehozott a sors egy 924 Le Mans Edition-nel. Vagyis összehoztam vele magam, egy kis mázli segítségével, ugyanis írtam egy levelet a fehér szépséget hirdető cégek, lenne-e kedvük egy fotózáshoz. Gondoltam win-win, nekem egy élmény és tartalom a blogra, nekik pedig extra fotók és megjelenés, mindkettő jól jön egy eladó autó esetében. A többit már tudjátok, de ha mégsem, akkor katt ide – a rövid próbakör után már biztos voltam benne, hogy mire kell gyűjtenem: 924-esre, mert még elérhető és elég jó cucc, valljuk be. Itt kezdődött vesszőfutásom az emelkedő veteránárakkal és pár évnyi izgalom, hirdetés böngészés, álom és pénzkergetés, gondolkozás. Hogy mire jutottam? A következő posztból kiderül, a sztori folytatódik hamarosan!

Hungaroring nyílt nap 2010.április 5.

Ezúttal húsvét hétfőn, azaz április 5-én került megrendezésre az év első nyílt napja a Hungaroringen.

Sajnos szinte egész nap esett az eső, de minket ez sem riaszthatott vissza attól, hogy kimenjünk a ringre. Szerencséje volt a csapatnak, hiszen matt-hew-ék elhoztak mindenkit kocsival.

Az autósokat sem riaszhatta el az eső.
Mikor megérkeztünk, rögtön egy matt piros Nissan GT-R-en, s egy Gemballa Biturbo-n akadt meg a szemünk. Ekkor pont nem esett az eső, így nem kellett nagyon sietnünk, hogy ne áztassuk el a gépeket, s jó képek születtek.

A Nissan és a Porsche után megnéztük a többi autót is. Sokfajta autó volt kint a pályán, köztük 2 EVO X.
Miközben újra rákezdett az eső, beállított egy Corvette trió is. A Z06 már a tavaly nyári nyílt napról ismerős volt.
Volt, hogy beültünk a büfébe magunkat és a gépeket kicsit megszárítani. Szerencsére tiszta volt az üveg, így onnan is fotóztunk (a következő 4 kép mind az ablakból van).A matt mellett egy fehér R35-ös is volt kint a pályán.

A következő képet a tribünről készítettem:
A menet közbeni fotókon jól látszik milyen vizes volt a pálya.

A 928-ast (ami szintén ismerős volt tavalyról) előzi a Z06 a célegyenesben.

Ismét a Corvette trió.

Időnként elállt az eső. Ilyenkor rögtön jöttünk elő fedett helyünkről, s mentünk a parkolóba, vagy a célegyenes végéhez képeket készíteni. Egy ilyen alkalommal érkezett meg a SECURITY-s Sasleen S281 egy Shelby GT500 társaságában.

Sok volt a külföldi vendég a pályán, közöttük ez a narancssárga színben pompázó Porsche Cayman S, melyről kiderült, hogy egy Sport Limited Edition. Nagyon kedves volt a tulajdonosa. Megkérdeztem, hogy esetleg beülhetnék e az autóba a következő körre. A válasz igen volt! Rettentő boldog voltam, hisz a Porsche az egyik kedvenc márkám és még nem volt alkalmam ülni menet közben egyik modellben sem. Nem mentünk nagyon gyorsan, hiszen vizes volt a pálya, és a tulaj most volt itt először, de hát ez nem volt baj. Csak virult a fejem, hogy végre visznek Porsche-val! Jó hangja volt a Cayman-nak! Kisebb fordulaton ez nem annyira hallattszott, ahogy általában a többi Porsche-nál sem szokott, de gyorsultunk célegyenesben... NAGYON ÁLLAT!
Marci megörökítette ezt a csodás pillanatot, mikor a pályáról jövünk le a Porsche-val, s egy ezerkettes Zsiguli mellett kanysarodunk el. PORSCHE és LADA: két márka, amit nagyon szeretek. Jót mosolyogtam, s örültem a képnek, mikor Marci mutatta.
Őt ezzel a tuningolt Corollával vitték a pályán. Ment rendesen! Marci azt mondta megvolt a célegyenesben a 160 nekik, ami egy ilyen autóval esőben azért komoly. Beszámolója alapján nagyon élvezte az utat.

A boxutcából pár kép:

Corvette-ek és gőz.

Gabennak is szerencséje volt, neki ebbe a gyönyörű Turbo-ba sikerült bekéredzkednie. Majdnem összetörték a csúszós pályán. Mi is megcsúsztunk párszor a Cayman-nal.

Mint írtam, mindenféle autó volt a nyílt napon. Például kétütemű kombi Trabant.

Turbo-Cayman páros.

Turbo-C6-Cayman-Z06. Klassz 4-es. Bármelyiket elfogadnám!

Az eső ellenére sokan voltak a pályán és mi is nagyon jól éreztük magunkat! Én azt mondom, egyszer kellett egy ilyen is. Legalább lettek klassz menetközbeni esős képeink is! Egy szó, mint száz: Nagyon élveztük ezt az április 5-ét!

Várjuk már nagyon a nyári nyílt napot. Reméljük, hogy legalább ennyi autó lesz, s azért jobb időt fogunk majd ki!

2009.10.25. Syma csarnok Oldtimer show

Marcival októberben voltunk az Oldtimer show-n. Érdemes volt elmenni, láttunk pár szépséget. Délelőtt mentünk, hogy elkerüljük a nagy tömeget, de így is sok ember volt a kiállításon.

Mikor odaértünk, a csarnok előtt egy Rolls-Royce Silver Shadow fogadott, de arról csak hazafele csináltunk képeket, mert először nem voltak túl jók a fényvisznyok.

A csarnokba belépve elénk tárult a kiállítás. Rengeteg autó volt, a levegőben érezni lehetett azt a kellemes, benzines old timer illatot, a hangszórókból pedig szólt a zene. A bejáratnál rögtön megláttuk a Warm UP tulajdonában lévő Ferrari 246 Dino GT-t, úgyhogy "munkához is láttunk", vagyis elkezdtünk fotózni.

Megpróbáltuk valami szisztéma szerint végignézni a kiállítást. Ez kisebb, nagyob sikerrel sikerült is. Lényeg, hogy mindent végignéztünk.

A Ferraritól kicsivel odébb szép állapotú ISO márkájú autókat lehetett megcsodálni.

A kiállításon volt egy öreg Alfa Romeo 6C is. Gyönyörű volt. Rengeteg pénzt érhet egy ilyen. Ezek után az Opel-Skoda-Trabant részleghez mentünk. Nagyon jó állapotban volt az összes kiállított autó.

Erről a részről egy P60-as Trabi tetszett a legjobban. Az Old Timer shown volt jópár amerikai szépség is:

Gyönyörű ez az Impala. Egyik kedvenc amerikai autóm!

1959! Kitűnő évjárat!

A rendezvényen természetesen megtalálható volt jónéhány Rolls-Royce is. Ezek is szépek voltak.A Morgan szalonnak is volt egy standja. Egy 4/4-est és egy Aero8-ast is kiállítottak. Nagy örömömre láthattunk az Oldtimer show-n 356-os Porsche-t is. Imádom azt az autót.

Mikor a DMC DeLorean-t nézegettük, a standról egy nő megkérdezte, hogy szeretnénk e belülről is fotót csinálni. A válasz természetesen igen volt, így közelről, és belülről is megcsodálhattuk a DeLoreant. Elvileg 1-2 nappal az esemény előtt fejezték be a teljes restaurálását.

Bakelitről szólt a DISCO! A bácsi a Citroen mellett már nagyon unatkozott. Volt pár roncs is a kiállításon. MOTOR-EMBER Mégtöbb kép: http://indafoto.hu/Zo_HUN/oldtimer_show_2009_oktober_sym