Limitált Porsche különlegességek: 911 50th Anniversary és 911 (997) Speedster

Ugyan az 1963-ast bemutatás nem tananyag, de akik követik az autók világát, azok a tavalyi év során biztosan belefutottak a Porsche jubileumához kapcsolódó temérdeknyi posztból, eseményből, fotóból és cikkből legalább egybe, így sokan tudhatják (aki pedig mégsem, az most megtudja), hogy a 911-es tavaly ünnepelte 50. születésnapját. A német gyártó ebből az alkalomból ki is adott egy limitált szériás típust, melyet 911 50th Anniversary névre kereszteltek.

Természetesen, ahogy a többi rajongó, én is alig vártam már az első találkozást az évfordulós modellel. Érdeklődtem a Porsche Centrum Budapestnél az ügyben, hiszen a szalonban fordult már meg többek között 911 Carrera RS 2.7, 930 Turbo 3.0, G-szériás Targa, 997 GT3 RS és egy Sport Classicot is meg lehetett tekinteni rövid ideig (erről sajnos lemaradtam), így láttam rá esélyt, hogy akár csak néhány napig, de meg lehessen tekinteni a jubileumi modellt a budapesti bemutatóteremben. A válaszban azt írták, hogy valószínűleg nem lesz kiállítva évfordulós 911-es. Sajnáltam a dolgot, ugyanakkor reménykedtem, hogy ennek ellenére hamarosan sikerül fotózni egyet, hiszen habár limitált a széria, stílusosan 1963 darab fog legördülni a gyártósorról. Ez nem olyan kis szám, emellett nem is vészesen drága az autó (a többi 911-hez képest): Németországban 121 ezer eurót kérnek el érte, tehát 16 ezer euró a felár a Carrera S-hez képest (amin műszakilag alapszik az Anniversary Edition). Egy Carrera 4S Cabriolet már drágább, és abból is szaladgál pár hazánkban, tehát nem láttam akadályát annak, hogy a hónapok múlásával egy-két (vagy akár több) példány az országban kössön ki.

   A decemberi levelezés után nem is kellett sok időt várni, január végén a kollégák már el is csíptek egy 911 50th Anniversary Edition-t. A fogás hallatán csak pislogtam, nem gondoltam volna, hogy már év elején felbukkan egy Budapest utcáin. Nem sokkal később, február 15-én nekem is sikerült lefotóznom a szóban forgó ritkaságot. Tavaszias idő volt, gondoltam elviszem egy körre a jó öreg Simsont, illene már megjáratni. Jól is ment a gép, egy leállástól eltekintve ("pro tipp": érdemes indulás előtt kinyitni a benzincsapot...) sima volt az út a Roosevelt Széchenyi István tér felé. Az Erzsébet tér sarkánál jártam, zöldre vártam, hogy fordulhassak a Le Meridien és Kempinski hotelek felé, mikor csörgött a telefonom. Gondoltam (illetve reménykedtem) ez valami parkoló finomságot jelenthet a környéken (természtesen nem szó szerint). Sejtésem be is igazolódott, ugyanis a hotelek irányába fordulva rögtön megpillantottam a jubileumi 911-est a Le Meridien előtt. Szép tiszta volt, nem álltak körülötte (fotók szempontjából előnyös), mondhatni csak rám várt. Rögtön parkoltam is a motorral, s jöhetett a nap csúcspontja, mondhatni vizuális desszertje, a Porsche.

Zseniálisra sikerült az autó, oda és vissza voltam tőle. Hogy egyik barátomat idézzem: "Hogy lehet ennek a cégnek ilyen érzeke a designhoz és a hagyományokhoz?!?!?" A típus a neve és az 1963-as gyártási darabszáma mellett kívül és belül egyaránt az első széria előtt tiszteleg. A legfeltűnőbb változtatásokat az autó hátulján eszközölték: a motorháztető a klasszikus modelleket idézve krómozott hűtőrácsokat kapott, melyekből kettő található a lámpákat összekötő csík helyén is. E részlet, és a szélesített far láttán az ember gyanakodhatna Carrera 4 alapokra is, nem alaptalanul: habár az Anniversary hátsókerék meghajtású, a négykerék meghajtásos verziók módosított karosszériáját kapta meg. Természetesen az egyedi 911_50 embléma sem hiányozhat hátulról.

Elöl szintén a krómozott hűtőrácsokat találunk. És ami az egyik legfeltűnőbb újítás: a klasszikus Fuchs felnik 2013-as reinkarnációi fekete-ezüst színben.

A beltérben is találkozhatunk egy-két aprósággal, melyek egyediséget kölcsönöznek az autónak. Az egyik módosítás a műszeregységek zöld színű megvilágítása, mely szintén a hatvanas évek 911-eseinek világába röpít minket. Egy másik retro, ám opcionális kiegészítő a középen fekete-fehér mintás üléshuzat. Az Anniversary Edition egyébként három fajta színben érhető el: feketében, grafitszürkében, és "gejzírszürke metálban".

Itt a gejzírről egy gyári fotó. A feketét szerintem mindenki el tudja képzelni.

Az utóbbi három kép forrása a www.porsche.com

A technikához nem nyúltak, így a 3.8 literes boxer ugyanúgy 400 lóerő leadására képes, mint a mezei Carrera S kivitelekben. Ahogy a legtöbb 911-eshez, a jubileumi modellhez is választható 7 fokozatú kézi és PDK váltó is.

Most pedig hadd mutassak be még egy szintén különleges, még limitáltabb kiadású 911-est, mely 2013 júniusában töltött pár napot a Gresham palotában található Four Seasonsben. A szóban forgó autó egy Speedster volt, mégpedig a 997-es szériából! Ezzel a típussal is a régi idők szellemét idézi meg a Porsche. Az ezen a verzión található Fuchs desing felnik (melyek kinézetre jóval közelebb állnak az eredetihez, mint a 2013-asok) még a 911 Sport Classicon debütáltak (mely stílusában a 911 Carrera RS 2.7 előtt tiszteleg). A 21. század Speedsteréből 356 darab készült (ez a 31.), már nem kapható. A használt példányok ára átszámítva 55-60 millió forint általában, de találkozhatunk ennél drágább darabokkal is. Habár ez a modell főleg fehérben és kékben készült, néha felbukkannak képek egyéb színű példányokról is az interneten. Az autó jellegzetességei közé tartozik a felniken kívül még a nyitott állapotban a hátsó ülések helyét fedő "púpos" tető, mely már az első, G-szériából készített Speedstereken is megtalálható (sajnos csak csukott állapotban láttam az autót, így ennek megörökítésére nem volt lehetőség). Elöl csupán a lökhárítóban fedezhetünk fel apróbb módosításokat, illetve a döntött szélvédő árulkodik még a különlegességről. Hátul a két kerek kipufogó és a lökhárítón található GT3 stílusú szellőzők, illetve a kristálylámpák az ismertetőjelek. Az elődökkel ellentétben puritánság helyett inkább exkluzivitással találkozhatunk a beltérben. A 3.8 literes motort is átdolgozták kicsit, így 385 helyett 408 lóerő leadására képes ( a módosított erőforrás szintén a Sport Classicban debütált, majd később ezzel szerelték a Carrera GTS modelleket).

A belső kép készítője kedves barátom, Juhász Márton. Sajnos erről a pillanatról én lemaradtam.

Speedster változat először a 356-os szériából készült. Az alap koncepció egy puritán kiadású kabrió volt, mely olcsóbb és könnyebb is volt egyúttal társainál, így hamar közkedvelt típus lett, versenyezésre is előszeretettel használták. Manapság rengeteg az átalakított autó, ritkaságnak és különlegességnek számítanak az eredeti darabok, melyeknek ára könnyen meghaladja a 997-es Speedsterekét. A név újra a 911-es második, vagyis G-szériájával bukkant föl. A következő, 964-es generációból is gyártottak ilyen változatot. Az ezutáni, 993-as tizenegyesből már csak két darab gyári Speedster készült összesen. Szerencsére ez a két autó, illetve az elődök többeket megihlettek, így találkozhatunk egyénileg "speedsteresített" kabriókkal, de így is ritka, mint a fehér holló. Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis hazánk legnagyobb Porsche túrájának, a Tíz Torony Túrának rajtján láthattam egy ilyen gépezetet.

A 996-os generációból nem készült ilyen gyári változat, s az átalakítások sem jellemzőek. A legenda a 997-es szériával támadt fel ismét. Remélem ízletes csemegével szolgálhattam. Ezzel a képpel zárnám soraimat: 

Corvette Z06 videó

Ami kimaradt a nyári Corvette cikkből: a videó! A felvételeken a Z06-osban való utazás (hang)élményének néhány pillanata lett megörökítve. A képminőségért elnézést, de a gázadásokkor 630 lóerő és 860 newtonméter gondoskodott róla, hogy ne lehessen rendesen tartani a kamerát.

Jól kezdődött az év: Porsche 928 S4

Úgy látszik, mostanában nagy szerencsém van az orrmotoros Porschékkal! Két hete a márka egy V8-as példányával sikerült tapasztalatokat szereznem. Ha valaki nem olvasta volna a címet, akkor gondolhatná, hogy egy Panameráról, vagy Cayenneről fog szólni a cikk, de nem, itt valami sokkal érdekesebb dologról lesz szó. Érdekesebbről, és különlegesebbről. Ez a dolog pedig egy igazi nyolcvanas évekbeli ikon, vagyis egy Porsche 928. Íme:

A típus 1977-ben debütált Genfben. Motorikusan mindenképp olyan megoldást szerettek volna alkalmazni a Porschénál, mely népszerű lehet az amerikai vásárlók számára is, így került az autóba egy vízhűtéses, 4.5 literes, 240 lóerős V8-as. A márka új csúcsmodelljével a 911-est szerették volna leváltani, de annyira soha nem lett népszerű a 928-as, hogy ez a terv sikerüljön (szerencsére). A mai napig ez az egyetlen sportautó, mely elnyerte az "Év Autója" díjat. Az alap változat után nem sokkal később megkezdték az S modell árusítását is, melyet új első és hátsó légterelőkkel, illetve 4.7 literes, 300 lóerős motorral szereltek. 1983-ra az S már 310 lóerőt és 400 Nm-t teljesített. 1986-tal pedig eljött a ráncfelvarrás ideje, s itt fel is függeszteném a történeti visszatekintést, ugyanis megérkeztünk a cikk főszereplőjéhez, vagyis a 928 S4-hez!

2013 nyarán kezdődött a gép felújítása a KeS Mustangnál. Teltek-múltak a hetek, hónapok, én pedig csak vártam és vártam a jelzésre, miszerint mehetek fényképezni. Január elején érkezett meg az a bizonyos üzenet. Ugyan csak egy vizsga előtti napra tudtuk összehozni a fotózást, de ezt nem lehetett kihagyni. 928, itt az alkalom, ki tudja, mikor lesz ilyen legközelebb? Egyértelmű volt, hogy menni kell. És minden rosszban van valami jó: aznapra ködöt ígértek, ami a képek szempontjából pozitív hír volt. Minden kopár, téli, unalmas, viszont hó nincs, tehát kellett valami, ami feldobja, érdekesebbé teszi a képeket.

Elérkezett a nagy nap. Nem sokkal tizenegy után már az autóban ültünk indulásra készen és nyomban elkezdtem elemezni az elém táruló látványt. Az időtálló külső mellett a beltér tervezése is jól sikerült. A modellfrissítés után ugyan módosítottak ezt-azt, de alapvetően ugyanaz maradt az összkép. Tökéletesen megállta a helyét még a nyolcvanas évek második felében is, képzelem, mennyire újnak hatott ez 1977-ben, főleg, ha nem a kockás szövetkárpitot kérték a vásárlók. A németek hosszútávra terveztek a 928-cal. Olyan formaterv kellett kívül-belül, ami jó pár évvel később sem hat elavultnak. Úgy gondolom, a célt sikerült elérni.

Egy minőségi beltér. Fekete bőrkárpit, motoros ablakok és ülések, a régi szép időkből való kormány és egy kis érdekesség:  kormánymagasság-állításkor a kormánykerékkel együtt mozgó műszerfal, mely a '77-es bemutatáskor világújdonságnak számított. Letisztult, szögletes, szemet gyönyörködtető részletektől mentes ¾ mint a legtöbb autó belseje a korban. Fekete-bézs színkombinációban egyébként egész mutatós tudna lenni. Hátul kagylóüléseket találunk. Igaz, ide nem ültem be, de a lábteret elnézve világmegváltást ezektől sem kell várni, ahogy általában más sportautóknál sem.

A csomagtartóban több, mint 200 liter áll rendelkezésre, plusz lehajthatóak a hátsó ülések támlái. Úgy már egész korrekten lehet pakolni egy nyaraláshoz két személyre.

Az eredeti formaterv elég futurisztikusra sikerült, mely szintén arra szolgált, hogy hosszabb távon is modern benyomást keltsen az autó. A '86-os ráncfelvarrás sem sikerült rosszul, így az évtized második felére még mindig nem tűnt elavultnak a dizájn. Azonban a kilencvenes évek közepére csak eljárt az idő a típus felett, 1995-ben leállították a gyártást, így utód nélkül tűnt el a 928 a Porsche kínálatából. Az utolsó változatot egyébként '91-től forgalmazták GTS néven, ebbe már 5.4 literes, 350 lóerős motor került.

A hosszú, lapos orr, majd szépen legömbölyített far rész mára már klasszikussá vált. Nagyon egyedi a formavilág, igazi kuriózum! Hozzá kell tegyem: a spoiler nagyon kell rá, és a facelift előtti változatokra is. Anélkül furcsa lenne. Egyeseket nyilván megoszt, de rengetegen szeretik. Én az utóbbiak táborát erősítem. Bár ehhez a géphez kicsit fel kellett nőnöm. Régen elég furcsának tartottam az autót, és nem különösebben hatott meg. "Autófotós karrierem" elején láttam is egyet még Franciaországban. Ennek lassan már hat éve. Volt még mellette egy régi Bentley, egy szintén korosabb Jaguar XJ, egy E-type, egy Morgan és még valami, ami nagyon réginek nézett ki, de fogalmam sem volt, hogy mi az. Nos, ezekről mind készítettem fényképet - kivéve a 928-asról... Miért?? Csak azért tudom, hogy ott állt, mert az egyik képen látszódik. Igazából nem is tudtam sokat a típusról - mára már a 928 is a (hibásan) kissé elfeledett, kevésbé ismert Porschék közé tartozik. Pedig valamivel több, mint 61 ezer darab készült belőle, ami nem is olyan kis szám! Bár az utakon csak nagy ritkán lehet belebotlani egy-egy példányba. Aztán idővel elkezdett érdekelni a típus. Megtudtam, hogy nem is akármi, hanem egy V8-as lapul a motorháztető alatt, s a formatervet is kezdtem megszokni. És ahogy múltak az évek, megtetszett a formavilág. Mára már teljesen megszerettem, nagyon szívesen birtokolnék egy példányt a jövőben. Mondjuk egy 928 S-t, vagy GTS-t. De természetesen szó nélkül elfogadnám a többi változatot is.

Ezek a fényszórók nagyon jópofák. Mindig mosolyt csal az ember arcára, mikor előbukkannak, akár kívülről, akár belülről nézi a folyamatot. Igazán egyedi lesz tőlük az autó, talán a Lamborghini Miurán láthattunk előtte kicsit hasonló megoldást. Ezt a fajta felnit a képek alapján nem túlzottan kedveltem, de élőben nem mutattak rosszul.

Ez már nem olyan szép, mint a "pók formájú" motor a régebbi típusokban, de azért így se rossz.

És hogy megy? Milyen érzés benne utazni? Ezek a kérdések foglalkoztattak a legjobban. 5 liter, V8, 320 ló és több, mint 400 newtonméter nyomaték ¾ tehát nem beszélhetünk gyenge autóról. Ugyanakkor ez nem az a tipikus amerikai fejletépős, óvatlan gázadásra farkidobós dolog. Nagyon nem. Az S4 feelingre jóval közelebb áll az általam tapasztalt csodák közül a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Aston Martin V8-asokhoz. Ugyanis a tengerentúli "szörnyekhez" képest ez kifejezetten kulturált autó, egy kényelmes granturismo egy erőművel az elejében, melynek ha kellő gázt adunk, akkor azért rendesen beindítja a bulit. Ebből a szempontból különbözik az említett angol társaktól, hiszen a közel azonos teljesítmény ellenére ez jóval dinamikusabb autó. Modernebb, könnyebb, Porsche. Volt alkalmam egy kicsit vezetni is. Három hosszabb egyenesnyi lehetőséget kaptam, ebből egy az ismerkedés, kettő pedig a nagyobb gáz jegyében telt. Komolyan meg tud indulni, ha odalép neki az ember! Automatát most vezettem először, a 4 sebességes, Mercedes eredetű váltó nem is olyan rossz egyébként. Manuálissal is szívesen kipróbálnám, hogy azzal mit tud. Mondjuk egy GTS-t, ütős lehet! Kicsit kanyargósabb úton ugyan nem volt lehetőségünk tesztelni az autóban rejlő lehetőségeket, de biztos vagyok benne, hogy nagyon élveztük volna.

A korai S4-esek 2-3 év múlva lépnek be a veterán korba. Ki gondolná?

A rövid próbakör és a fotózás után a nap végére nagyon jó benyomásokat keltett bennem a német különlegesség. Ismét azt kell mondjam, hogy egy egész elérhető autóval volt dolgom: mobile.de-n már korrekt darabokat találni (legalábbis a képek alapján) 3-4 millió forint között. Arról nem is beszélve, hogy ha vigyázunk az általunk birtokolt példányra, akkor már különösebb értékvesztéstől sem kell tartanunk, sőt, az oldtimer korba belépve (vagy régebbi modellek esetén abban előre haladva) akár az autó árának növekedése is megindulhat. Németországban egész nagy a kínálat, a legkomolyabb huszonnyolcasokért akár 6-8 milliót is elkérhetnek, vagy még többet! Bizonyos GTS-ek ára meghaladhatja a tíz millió forintot is. Egyébként már 5-6 ezer eurótól válogathatunk, itthon is jelenleg 2 gép várja 2 millió alatt új gazdáját, bár ezeknek az állapota nem túl rózsás. Egy felújítás/restaurálás pedig egész költséges lehet ennél a típusnál, tehát körültekintőnek kell lennünk, mielőtt belecsapnánk a lecsóba. A 924 és 944 után az orrmotoros Porsche család 3. jeles példányával szerezhettem tapasztalatokat, és ahogy négyhengeres testvérei, ő is nagyon tetszett. Már csak a 968-as maradt ki. Remélem, hamarosan egy olyannal is összehoz a sors!

Ja, és másnap még a vizsga is jól sikerült! 

2013 zárás: Camaro RS, 911 (991) Turbo S

Az utolsó két meghatározó autós élményemet szeretném megosztani 2013-ból. Igaz, mindkét eset még novemberben történt, de decemberben a vizsgák és az ünnepek kapták a főszerepet. 

Éppen a Nemzeti Múzeum parkjában kiállított Corvette, Rolls és Cadillac szemügyre vétele után sétáltam vissza szeretett Simsonomhoz, mikor érkezett a füles, miszerint az Andrássy úton parkol egy Lamborgihi Gallardo Superleggera LP570-4. Egyből pattantam is a gépre, és az olasz csoda felé vettem az irányt. Szerencsére még ott állt, mikor odaértem. Az út túloldalán egy Ferrari 456M GT parkolt, s elgurult mellettünk pár perc múlva egy Mercedes-Benz A45 AMG  (klassz kis méregzsák!). Ja, és hozzáteszem, motorozás közben egy fehér Ferrari 458 Italia is lehagyott, tehát igen jó volt a forgalom különleges autó téren. Miután a Lambo elhajtott, folytatva a sportautó dömpinget egy zöld Chevrolet Camaro RS érkezett meg a dugóval elénk. Miután ellőttem néhány képet, a vezető lehúzta az ablakot, és kiszólt, hogy kellenének neki képek az autóról, mindjárt visszajön, várjam meg. Két perc elteltével meg is jelent a tulajdonos. Miután a forgalomban készített felvételek nem sikerültek túl jól, rövid beszélgetés után megegyeztünk, hogy elgurulunk a Hősökre, az jó háttér lesz. Így kerültem fél óra alatt az NDK-s ikonról az amerikai ikonba. 

A térre megérkezve pedig kezdődhetett a gyorstüzelés, ugyanis a rend éber őrei egyből kiszúrtak minket, s  máris közelítettek felénk. Az autó elejéről tudtam néhány fényképet készíteni, illetve pár részletről az igazoltatás közben, a hátsó képre már a Gresham előtt került sor. 

Meg kell hagyni, nagyon vagány dolog ez a Camaro! Ez a példány az RS nevet viseli, ami egy jobb felszereltségű V6-os verziót takar. Többek között  a hátsó kis spoiler, az RS felirat és az SS (V8) verzió felnijei tudatják velünk (amik elvileg nem rendelhetőek a gyengébb modellhez, csak ebben a felszereltségben), hogy nem egy alap Chevy-vel van dolgunk. Az autó orráról pedig egyértelműen kiderül, hogy nem nyolc henger dolgozik a lemezek alatt, hisz azoknál a változatoknál légbeömlő nyílás található a motorháztetőn. Én V8 párti vagyok, véleményem szerint ha ilyen autót veszünk, akkor az legyen klasszikus fortyogós, igazán ütős. Persze, hogy az sokkal többet fogyaszt, de hát nem azért vásárolunk hasonló gépeket, mert spórolni akarunk a benzinen. De mindig is kíváncsi voltam, mit tudnak ezek a nagy klasszikusok, csak éppen V6-tal. Most végre meg is tapasztalhattam egy kis utazás erejéig. Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy ezek teljesen jó motorok kiváló teljesítménnyel, tehát nem valami erőtlen vacakra kell gondolni. 305 lóerő nem kevés, a 2004-től gyártott, modellfrissítés előtti Mustang GT-k V8-asai tudtak ennyit. Mikor a tulajdonos rálépett a gázra, szedte is a lábát az RS. Az más, hogy a hangélmény elmaradt. Néha-néha magasabb fordulatot elérve ugyan felcsendültek a dallamok a kipufogó felől, de kisebb gázadásokra vagy alapjáraton nem mutatott túl nagy hajlamot az effajta kommunikációra az autó. Nekem azért hiányzott az a két henger. Magamnak mindenképp nyolcasat vennék - nem is (csak) a teljesítmény, hanem a feeling miatt. Szerintem úgy az igazi. De azért még így is ott van a szeren a Camaro, és egyébként ez a hathengeres is egy kiváló motor. Tehát ez se egy rossz döntés. Az autó igazi különlegességét egyértelműen a színe adja, elvileg csak néhány hónapig lehetett kapni ebben az árnyalatban. Kár, pedig talán ez áll neki a legjobban. Kegyetlen jó ebben a zöldben! Élmény volt a belvárosban gurulva a kirakatok üvegén visszatükröződő kocsit nézni. A tulajdonos szerint úgy kicsit olyan, mint egy Hot Wheels autó. És tényleg! 

A hátsó képek  után visszamentünk az Andrássyra, ahol búcsút intettem Amerikának, kiszálltam az álomvilágból, berúgtam a jó öreg S50-est, és hazapöfögtem. 

A másik autó, amiről néhány képet szeretnék megosztani, mint a címből is kiderül, egy Porsche 911 Turbo S, ráadásul a legújabb, 991-es szériából. Nemrég volt cikk erről a változatról a blogon, akkor a Porsche Centrum Budapesthez mentem el megcsodálni a típust. Novemberben végre sikerült utcán is elkapni egy példányt, ráadásul nem is akármilyet! Reggel kaptam a jelzést, miszerint egy kék(!) Turbo S parkol a Gellért Hotel előtt. A Gellért tér gyakorlatilag az egyetememmel szemben van, csak a Duna másik partján, így egy minimális kerülőt téve órára menet meglátogattam egyúttal az említett stuttgarti remekművet. Piszkosul jól mutat ebben a színben! Ennek a változatnak az adatairól már a múltkori bejegyzésben írtam, így csak ömlengeni tudnék az autóról, de ezt most kihagynám. Beszéljenek helyettem a képek:

Rengeteg élményben volt részem az elmúlt esztendőben. Nagyon köszönöm azoknak, akik ezt lehetővé tették! Az első Porsche vezetésen keresztül a Corvette-ekig volt minden, mi szem-szájnak ingere, egy fantasztikus évet tudhatok magam mögött. Remélem, hogy sikerült érdekes tartalmakkal szolgálnom! Maradjatok a Keréknyommal 2014-ben is, érdemes lesz! 

Hamarosan az idei év első élményével, egy V8-as Porschéval fogok jelentkezni, addig is kellemes böngészést, és utólag is B.Ú.É.K.!

Volkswagen Golf I Cabrio

Sok autót volt már szerencsém bemutatni a blogon. Akadt köztük régi, új, ritka, lapos, kupé, kabrió, fastback... Egy dolog közös bennük: mindegyik penge a maga módján. Ahogy a cikknek a főszereplője is! Nem muszáj ennek a címnek a birtoklásához Porschénak, Ferrarinak, drágának, bivalyerősnek lenni. Lehet úgy is pengének lenni, ahogy azt teszi egy Bogár, vagy úgy, ahogy a képen szereplő Volkswagen Golf I Cabrio.

A Golfok népszerűsége még ma is töretlen. A típus kedveltségét mutatja, hogy 2012-ben a legyártott példányok száma átlépte a 29 milliót (!), és az aktuális, 7. generáció elnyerte a 2013-as "Car of the Year" díjat. A régebbi modellek köré egész nagy kultusz alakult ki. Kedvelem ezeket az autókat, az első széria (amit egyébként Afrikában egészen 2009-ig gyártottak) különösen tetszik.

Mindig kíváncsi voltam, hogy milyen egy jó karban tartott I-es Golf. Lehet az porig ültetett, rat, vagy gyári. A lényeg, hogy ízléses legyen. Októberben eljött az alkalom, volt szerencsém kipróbálni egy szép példányt, ráadásul a nyitott változatból. Az autó kiváló állapotnak örvend, csupán 1-2 apró módosítás lett rajta eszközölve. Nekem kifejezetten tetszik. Ritka a bukókeretes kabrió, jellemző vonása volt egészen a 4. szériáig a típusnak. Ez is jól áll neki, abszolút beleillik az összképbe. Számomra külön öröm, hogy benzines példánnyal hozott össze a sors, egy 1.8 literessel. Ettől ugyan nem egy rakéta, de egyáltalán nem megy rosszul. A hangja is egész jó, kicsit meg is lepődtem!

A fotózás helyszínére való út során volt alkalmam hátul is utazni. Kényelmes volt, tökéletesen elfértem (igaz, nem vagyok nagydarab ember). Tehát habár nincs négy méter az I-es, itt igazi hátsó ülőhelyekről beszélhetünk. Nem úgy, mint néhány hasonló korú kétajtós esetében. Igaz ez nem annyira meglepő, hiszen az alap koncepció nem egy kamu négyüléses volt, hanem egy kisebb méretű családi autó. Vezetni is jó volt a kis kabriót. A szervo rásegítés hiánya egyáltalán nem zavaró, nem hiányzik a kormányzásból. Mondanom sem kell, hogy elektronikai herkentyűktől mentes az autó. Szeretem az ilyen klasszikus dolgokat. 

A nap végére teljesen pozitív képet hagyott bennem. Azt kell mondanom, hogy nagyon tetszett! Jókat lehetne vele kocsikázni lenyitott tetővel, napsütésben és melegben. Megvan benne a buli, a Balaton-part, a szabadság, szóval az érzés. Mondhatni laza. Csajozni sem utolsó, ha éppen azt szeretne vele az ember. Teljesen igaz rá az állítás, miszerint öreg autó nem vén autó. És abszolút megfizethető. A sima változatokra ez főként igaz. A kínálat alján vannak lepusztult, elhanyagolt, ízléstelenül tuningolt, átalakítgatott darabok (ahogy ez sok más típusnál is természetesen), de kicsit jobban, viszont még mindig nem vészesen a pénztárcába nyúlva ki lehet fogni klassz példányokat - a határ persze itt is a csillagos ég: gyönyörűen felújított, piros színű, bézs belterű, ízlésesen ültetett, BBS felnis I-est lehet kapni közel egymillióért is. A jó kabriókért szintén mélyebbre kell ásni a zsebben, de két-három százassal millió alatt szintén ki lehet fogni alkalomadtán ehhez hasonló Golfokat. Tehát egy abszolút elérhető hobbiautó, csak ajánlani tudom! Nem meglepően sokkal nagyobb a kínálat a következő generációból, így ha valaki arra vágyna, vagy nem találna magának megfelelő első szériásat, jóval több autó közül csemegézhet.

A Népliget szolgáltatta a kiváló hátteret a fotózáshoz. Szerettem volna őszies hangulatú képeket készíteni idén egy autóról, Balázsnak hála erre és e kiváló gépezet kipróbálására is volt lehetőségem, amit ezúton is nagyon köszönök!

 

Még több kép!

Best of Oldtimer Show Syma - 2013

A 2013-as ősz sem maradhatott el Oldtimer Show nélkül a Syma csarnokban. A borsos árakat az előző évről megtartották, 4000 forint volt a felnőtt jegy. Eredetileg el sem akartam menni ennyiért, de miután megtudtam, hogy többek között Lotus Esprit V8, Aston Martin DB7 Vantage Volante és amerikai kiadású Ferrari Testarossa is szerepel a felhozatalban, megváltozott a döntésem. Azért ezeket csak meg kéne nézni... - gondoltam. Egyszerűen mindig akad 1-1 kedvenc kiállítva, amiért hajlandó vagyok kifizetni a magas összeget a belépőért. Tavaly a Countach, most pedig ők. Aki teljes képet szeretne kapni az eseményről, az sajnos csalódni fog. Ahogy 2012-ben, idén is azok az autók szerepelnek a cikkben, amik a legjobban megfogtak. No, akkor lássuk a válogatást!

A terembe belépbe az oldtimer kiállítások egyik kötelező típusa fogadta a közönséget: Jaguar E-type, a megunhatatlan, örök klasszikus. Egyből kettő. Egyszerűen gyönyörűek. Különösen jól mutattak így együtt, abszolút helyük van a best of-ban. Egyébként mellettük volt még egy szintén meseszép, bordó XK120 is, sajnos ő már nem fért bele a képbe. Az erős angol kezdés után jöhetett a szintén kötelezőnek mondható szoci szekció. Volgát, Ladát, Wartburgot, Skodát egyaránt rengeteget láthattunk már az előző kiállításokon (vagy az  utcán), így róluk most nem ejtenék több szót egy Skoda 130RS replika kivételével (habár volt rajta kívül még néhány kívánatos autó a részlegen).

Ez bizony bitang jól néz ki. Ha replika, ha nem, kéne! A "rally" csoportnál két Porsche is helyet foglalt: egy első és egy G-szériás modell.

Ha már kigyönyörködtük magunkat a 911-esben, érdemes egy pillantást vetni a kép jobb felső sarkában álló 130RS hátuljára is.

VW T2, ez nagyon tetszett. Szívesen elmennék kempingezni egyszer egy ilyennel, feelinges lehet.

Az USA felhozatal egyik legérdekesebb példánya számomra ez a Chevrolet El Camino SS volt. Jól áll neki a két színű fényezés.

Nagy amerikai autó rajongó vagyok, de ez a Dodge talán már nekem is egy kicsit sok. Voltak érdekességek az 50-es években, az biztos!

Szebbnél szebb BMW-k szerepeltek a rendezvényen.

3000 CS (Bertone)

1802 Touring

3000 CSA

Egy barátom bajor remekműve is része volt a show-nak: M 635 CSi.

Egy másik angol szépség: Jaguar XJS V12

A best of-ból ez a Gulf színekben tündöklő Triumph sem maradhat ki.

Az olaszok egyik jeles képviselője: Maserati Merak.

Ezek után pedig következett a 30 év alatti autók szekciója. Idén is látható volt számos youngtimer, vagy még fiatalabb autó a csarnokban. A kiállított Porschék mellett egyértelműen ők vitték a pálmát.

Ferrari Testarossa. Az autó egyik különlegessége a pirosra fényezett légbeömlő nyílás a rács mögött (nagyobb méretben megtekinve kivehető).

Remélem mindenki emlékszik az USA-lökhárítós képválogatásra (aki nem látta, az kattintson ide). A képen is látható, a Testarossáknál egész diszkréten sikerült megoldani a "hátsó toldatot". A Ferrari mögött egy általam igen kedvelt, "örök kedvenc" kategóriába tartozó autó állt, név szerint egy Aston Martin DB7 Vantage Volante. Vantage: tehát ez már a V12-es motorral szerelt, frissített változat. Klasszikus, már most.

Az Aston Martin mellett pedig ott állt a várva várt V8-as, utolsó szériás Lotus Esprit is. Kiskorom óta nagyon szeretem a típust. Nagy öröm volt a Garay Center garázsában található sárga után most egy kéket is látni! Amit az autóról tudni kell: 3500 cm3, V8 biturbo, 355 lóerő, 4,6 másodperces 100-as sprint. Mindez egy 5 sebességes, manuális váltóval és 1380 kilós öntömeggel kombinálva. Hmm...

Most pedig következzen a másik kedvenc részem a kiállításról, a Porsche részleg. Ugyanis a rally-s 911-esek mellett a terem másik végében még 4 német remekművet lehetett megtekinteni:

Egy fekete 911 SC-t.

Egy 911 SC Targát.

Bitang jól nézett ki. Targa kivitel fehér alapszínnel, fekete bukókerettel, fekete felnikkel és szintén feketére fényezett szellőzőrácsokkal a Turbo spoileren - összességében ez egy ütős kombináció!

Egy 928-ast.

Imádom az ilyen kockás üléshuzatot. Éljenek a 80-as évek!

És végül, de nem utolsó sorban egy 924-est.

Mint megtudtam, a Turbo változatokról ismert beömlő a motorháztetőn választható opció volt a "mezei" 924-eseknél is.

 

Őket szerettem volna kiemelni a kiállításról, de persze mellettük a régi Opeleken keresztül az 1967-es Ford Mustang Coupe-n és a Mercedes-Benz 190SL-en át az utolsó szériás Toyota Supráig még rengeteg különleges autóban gyönyörködhettek a nézők.