Valami Amerika... - Cadillac Eldorado Biarritz Convertible 1959

Nyugodtan bele lehet kötni, de véleményem szerint az amerikai autóipar körülbelül 1950 és 1973 között élte a fénykorát. Az ötvenes évek vasai méretükkel és máig rendkívül egyedinek mondható formavilágukkal írták be magukat az autós történelembe nagybetűvel. 5-6 méter közötti óriás cirkálók uszonyokkal, vezérsíkokkal, fecskefarkakkal. Ilyen merész, egyedi formákat azóta sem láthattunk az autós világban. A kétezres évek közepe felé megjelenő retro hullám amerikai lovasai általában már az izomautó korszakból kölcsönzik stílusukat. Apropó, izomautó korszak, emiatt emelném ki a hatvanas éveket. Az előző évtized formái elkezdtek tisztulni, (véletlenül sem unalmasok, csak) unalmasabbak  is lettek, lassan véget ért a hihetetlen formák, színek, kialakítások kavalkádja. Viszont 1964-ben a Ford elő állt egy legendával, mely idén már 50. születésnapját ünnepli! Igen, a Mustang volt az, amit sorra követtek az újabb és újabb vetélytársak: Dodge Charger, Challenger, Plymouth Barracuda, Chevrolet Camaro... Aztán el is értünk 1973-ba, jött az olajválság, és ez az autós álomvilág szertefoszlott. Persze, izomautók és más klassz járgányok is készültek ezután, de ez az év mindenképpen hatalmas törést jelentett az USA autóiparának.

Ha egy '58-as Impalára azt írtam, hogy "Ha a Jailhouse rock autó lenne, valahogy így nézne ki", akkor az '59-es Eldorado minimum az egész Rock and Roll műfaj guruló szobra!

Mint azt már említettem, a kétezres években több múltidéző dolog született, az előbbi felsorolásból is nem egy autó modern generációja idézte fel stílusában a fénykort. De az 1950-1960 közötti időszak formái nem kerültek elő az íróasztal fiókjából. Pedig hihetetlenül vagány gépek születtek ebben az időben! Mennyire menő dolog már a hátsó lámpát felhajtva tankolni? Vagy csak úgy elrotyogni az értelmetlenül nagy, ám elpusztíthatatlan V8-assal az orrod előtt, miközben a lemenő nap sugarai játszanak a karosszéria ívein... Ha pedig a menetszél, vagy a csajok (mert egy ilyen autóba jó sok befér) összeborzolnák a hajad, no problemo, kiszállsz, és valamelyik óriási krómfelületen belövöd a sérót.  Talán  nem is baj, hogy ezek a formatervek nem kerültek azóta elő. Nem lenne őket könnyű modernné, "divatossá" tenni, és igazából nem is kell, hogy aztán létrejöjjön valami 21. századi műanyag, kamu izé, amiben keressük azt a régi feelinget. Az ötvenes évek egy életérzés volt, gazdasági virágzás, szabadság, óriási verdák, V8, rock and roll. Idézzük fel ezt a kort inkább egy olyan dologgal, mint a  képeken látható 1959-es Cadillac Eldorado Biarritz Convertible:

1959 mindig is a kedvenc évjárataim közé tartozott. Ebből az évből két márka is általános stílusjegyeivel meghódított. Az egyik a Chevrolet, a másik pedig a Cadillac. Az amerikai autókat kedvelő emberek közül ki tudna ellenálni például egy '59-es Impalának? A Chevy erre az évre (főleg az autó hátuljára) nagyon ütős formatervet dolgozott ki! Egyedi, markáns, összetéveszthetetlen. A Cadillac-nél pedig eközben feltették a pontot az i-re, beérett a folyamat, megalkották a fecskefarkak fecskefarkát! Véleményem szerint ez volt a csúcs. 1960-tól eltűntek a rakétalámpák (illetve az Eldorado Brougham kivitelén '59-ben sem voltak), majd egyre egyszerűbbé, visszafogottabbá vállt a hátsó kialakítás az évek múlásával.

Az Eldorado, mely a Cadillac modellpalettájának csúcsát képezte, számos extrát tartalmazott a többi változathoz képest, az egyik ilyen például a távvezérlős csomagtartó fedél volt. Három kivitelben létezett a típus: Seville, mely a kétajtós kupét takarta (975 darab legyártott példány), Biarritz Convertible, mely a képeken is látható, szintén kétajtós kabriolet (1,320 darab), a harmadik változat pedig a négyajtós Brougham (99 darab) volt. Utóbbi volt a modellpaletta legdrágább tagja 13,075 dolláros árával. A kupé és kabrió változatokért mindössze 7,401 dollárt kértek (ez volt '59-ben a legdrágább nyitott tetős autó a piacon).  

Az autó kegyetlen hosszú, 5,715 mm. A gép orrában egy 6,4 literes V8-as dolgozik 345 lóerő (és 590 Nm nyomaték) teljesítménnyel, mely 25-tel több, mint a mezei változatokban. Kell is ennyi, hogy még dinamikusan tudjon mozogni az a  2380 kiló.
Nagyon meg kell becsülni ezeket a vasakat, hiszen ezzel a karosszériával, ezekkel a hátsó lámpákkal csupán egy évig készültek a Cadillac-ek. Legendás kor remekei, igazi kultusztárgyak, fel is ment az áruk az évek során rendesen. Az Eldorado változatok árai már-már csillagászatiak. 150-200.000 dollár, illetve Európában ugyanennyi euró között mozog egy-egy példány ára. A korábbi évjáratok Biarritz Convertible-jei 90-100.000 eurótól már elérhetők (legalábbis Németországban a mobile.de szerint), egy '55-ös példány a hazai piacon is fellelhető mindössze 13.000.000 forintért. "Átlagos" '59-esek egyébként 6-12 millió forint között találni szép állapotban (legalábbis a képek alapján), szóval aki szeretne magának 2 tonnányi Amerikát és egy kis rock and roll életérzést, még hozzájuthat 10 millió alatt álomautójához. Nagy köszönet illeti az EK Auto-t, amiért szóltak, s lefotózhattam ezt a szépséget!

A végére pedig a poén: a cikk írása közben '59-es Cadillac-ek után böngészve arra a megfigyelésre jutottam, hogy az Eldorado modelleken lévő oldalsó krómcsík a szélvédőtől indul, majd egészen a hátsó lámpáig elmegy, ahol visszafordul, s a küszöbön ér véget (így). Ellenben a Series 62-eseknél csak egy szimpla krómcsík található az autó oldalán. Tehát, mint kiderült, sikerült a cikket egy Series 62 Convertible köré felépíteni. Már nincs szívem törölni az írást, remélem azért tetszett. Ismét beigazolódott a nagy igazság: sose higgyünk vakon az autón lévő felirat(ok)nak, még akkor se, ha egyébként úgy tűnik, hogy nincs különbség a típusok között. Ezt most csúnyán benéztem.

A kedvenc orrmotorosom: Porsche 944 S

2008-at írtunk, 13 évesen éppen csak kóstolgattam az autófotózást, spotterkedést. Autóval tartottunk haza Pestre, fordultunk rá az M2-es útra, mikor elhúzott mellettünk egy orrmotoros Porsche konvoj, a Front Engined Porsche Club-osok tarthattak haza valamilyen eseményről.  Első digitális, Nikon fényképezőgépemmel próbáltam vigyorogva elkapni a mellettünk elhaladó Porschékat kisebb-nagyobb sikerrel. Volt közöttük 924-es, 968-as, és egy zöld színű, csodaszép 944-es. A róla készült fotó volt az első képem, amit Indafotóra feltöltöttem.

Tegnap került fel a 4100. fényképem az előbb említett oldalra. A szóban forgó zöld Porsche szerepelt a képen. És nem is akármilyen alkalommal készült az a bizonyos fotó, hanem egy fotózás keretében. Így van szerencsém bemutatni az itthoni orrmotoros Porschék közül a személyes kedvencemet, Magyarország egyik legszebb 944-esét. Íme:

Első találkozásunk óta több, mint 5 év telt el. Azóta rengeteg dolog változott, ám egy biztos nem: a vigyor az arcomon az autó láttán.

Ám e gyönyörű 944 S nem '44-esként kezdte életét. Nagyon meglepődtem, mikor elhangzott a kijelentés, miszerint ő eredetileg egy 924-es volt. Az autónak érdekes története van. A tulajdonos több, mint 10 éve úgy döntött, hogy vesz egy '24-est. Így került hozzá a képeken látható gépezet, de még nem ebben a formában. Nem volt túl jó állapotban. Mondjuk azt, hogy az előző gazdája kreatívan szervizelte. Miután rendbe lett rakva, boldog életet élt, míg egy nap egy baleset következtében összetört. Ezután az autó nem csak javítva, hanem módosítva is lett egyúttal, ekkor született a 924-esből 944 S. Az átalakítás azonban nem merült ki a karosszériamunkában, a motor sem maradt érintetlen, így a 2,5 literes 4 hengeres közel 200 lóerőt teljesít, ezzel a gyári 944 S-eket maga mögé utasítva. Gyakorlatilag '44-essé lett alakítva a kocsi.

Meglepődtem, mikor kiderült, hogy ez a zöld árnyalat egy gyári szín. Mint megtudtam, anno a Porsche nem rendelkezett saját színpalettával, így az autókhoz a Volkswagenekhez rendelhető színek közül lehetett választani. Ennek az árnyalatnak Viper Green a neve.

Csúcs ez a szín! Ezekkel a  Fuchs-okkal kombinálva mindent visz.

Zöld erdőben jártam, 944-est láttam.

Ugyan nem száguldottunk, de egy-egy gyorsításkor, vagy tempósabb kanyarbevételkor érezni lehetett, hogy van benne tartalék bőven, és mennyire menne még. Érthető, hiszen minden adott: kiváló súlyeloszlás, állapot és teljesítmény.

Abszolút toppon van az autó kívül, belül, műszakilag egyaránt. Minden apróság kifogástalanul működik rajta, mint például a fordulaszámmérő fölött elhelyezett analóg fogyasztásmérő - ilyet se láttam még!

Egy fotózásra alkalmas helyet keresve autóztunk a 8106-os úton, mikor egy egész bíztató leágazásra lett figyelmes a tulajdonos. Elfordultunk, és máris egy kiváló minőségű, erdőben vezető utacskán suhantunk ezzel találva egy ideális helyszínt a képek elkészítéséhez. Klassz kis eldugott helyeket lehet így felfedezni.

Jól látszik a körvonal, mely a szélesítéseken keresztül húzódik végig az autó oldalán egészen az orrig, ahol a bukólámpákat összekötve folytatódik, majd a túloldalon vissszatérve a hátsó részhez végigfut a hátsó lámpák tetején. Sokkal markánsabb, mint a 924-esen.

Évekkel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ennyire kiváló szerkezet mind a 924-es, mind a 944-es. Kellemes meglepetés volt tapasztalni szeptemberben, hogy mégis milyenek ezek az autók, hogy mennyire jók. De tényleg. Egyetlen egy hibája van: hogy nem az enyém. No, de a viccet félretéve, ha megpróbálok nem elfogult lenni, akkor sem tudok mondani olyan dolgot vele kapcsolatban, ami ne tetszett volna.  Nem vészes fenntartani, jól megy, nyilván egyéni ízlés kérdése a külső, szerintem szép is, különösen ebben a Viper Green-ben mutat piszkosul jól. Tökéletes választás azoknak, akik egy kiváló sportautót szeretnének elérhető áron. A végére pedig ismét egy idézet a Totalcar orrmotoros Porsche adásából Karottától:

"Biztos találkoztak már olyan emberrel, aki a Porsche 944-es említése által egy kicsit lebiggyesztette a száját, és tudálékosan nézett, hogy phö... az a paraszt Porsche. Na most arra ugyanezt az arckifejezést villantsák vissza legyenek szívesek, a saját hülyeségével összefüggésben, ugyanis a 944 penge."

Az adásban egy 928-ast és egy 944 Turbo S-t próbálnak ki, mindenképpen érdemes megnézni!

Ha valaki több adatot szeretne megtudni a '44-esről, különböző változatairól, vagy a többi orrmotors Porsche kapcsán, kattintson az alábbi linkre.

Nagyon köszönöm a tulajdonosnak a lehetőséget!

Két McLaren, egy hosszú út, egy versenypálya és rengeteg Porsche...

Marci barátom felhívott telefonon. Közölte velem, hogy egy McLaren P1-est fotóztak Székesfehérváron. Micsoda?!

A hír a neten kezdett el terjedni, nem is alaptalanul, néhány fotó is megjelent a gépről, szóval egyértelmű volt, hogy nem csak egy újabb legenda van születőben. Nagyot ütött az infó, hiszen még alig-alig fotóztak utcán a típusból, ráadásul egy 1,2 millió eurós hipersportautóról beszélünk, amiből összesen 375 darab fog készülni.  Két spotter ismerős kocsiba is pattant nem sokkal a képek megjelente után, és elindultak elkapni a McLarent. A városba érve még épp a trélerre rakás előtt sikerült elcsípniük az autót. Annyit tudtak meg, hogy egy forgatásra hozták fel a P1-est, ami másnap (aug.29.) lesz.

A fogás hallatán többen úgy gondoltuk, hogy ez kihagyhatatlan alkalom, hiszen ki tudja, mikor fogunk legközelebb ilyen autót látni kis hazánkban... Így 29-én reggel fél 10-kor elindultunk kocsival, hogy levadásszuk kiszemelt áldozatunk. A városba érve elmentünk a hotelhez, ahol előző nap látták a McLarent. A portásokat megkérdeztük, azt mondták, reggel kicsekkoltak a P1-esek, nem tudják, hogy visszajönnek-e, vagy sem.

Fogalmunk sem volt, hol az autó. Ekkor jött az újabb hír, miszerint a Pannónia Ringen rendezvény van, ahova a bécsi McLaren szalon kiállított egy MP4-12C Spidert.

 Még azt is mondta informátorunk, hogy elvileg lesz délután egy meglepetés is. A ring igaz messze volt tőlünk, de a meglepetésből kiindulva arra gondoltunk, akár oda is vihették a kocsit napközben. Persze, 135 kilométer Székesfehérvártól, ezt tudtuk, kicsit sántított a dolog, de úgy gondoltuk, egy próbát megérne. Öten voltunk, három pesti, egy szolnoki (az ő autójával jöttünk le) és egy békéscsabai. Két pesti kolléga úgy döntött, hogy ők hazamennek, két vidéki barátom viszont úgy gondolta, ha már ennyit utaztak, ne távozzanak üres kézzel, ez még belefér. Dupla, vagy semmi. Én pedig semmi jónak nem akartam az elrontója lenni, egy kis kaland nem árt. Így, miután összeszámoltuk, és volt nálunk elég pénz benzinre, elindultunk Ostffyasszonyfára a Pannónia Ringhez pályamatrica és egy ilyen kirándulásra elegendő élelmiszertartalékok nélkül.

Utunk a 8-as főúton kezdődött, majd erről letérve kisebbnél kisebb falvakat összekötő utakon folytatódott az ismeretlenben a cél felé. A nálunk lévő GPS alapból 150 kilométeres utat írt, míg újdonsült Nokiám 135 kilométerrel kalkulált, így telefonom navigációja szerint mentünk. Nem tettük rosszul. Jobbnál jobb helyekre vitt el a HERE maps, sokszor tükörsima aszfalton, dombokon át, őszies hangulatú erdőkön keresztül vezetett minket a program, ahol Márkó barátom rallysokat megszégyenítően csapatta a Cordobával. Meg is beszéltük, egy-egy komolyabb autóval ezekre az utakra még visszajövünk egyszer.

Kb. két óra alatt le is értünk a pályához. Kicsit meglepődtünk, mikor megláttuk a célegyenesben feszítő verseny Porschékat és felspécizett BMW-ket. Majd mikor behajtottunk a parkolóba, eltátottuk a szánkat, gyakorlatilag megérkeztünk a Kánaánba. A hely dugig volt KTM X-Bow-kkal és Porschékkal, amik között volt módosított G szériás, nem is egy, 1965-ös első szériás 911-es, 996-os, 997-es utcai és pálya GT verzió egyaránt, illetve akadt pár régi, szintén pályázásra előkészített BMW is.

A boxutcára lenézve sok szép fenék tárult elém.

Először az MP4-12C-hez mentünk. A bécsi McLareneseket megkérdeztük a P1-el kapcsolatban. Sajnos nem tudtak semmit az autóról, meglepve nézték az előző napi fotókat. Viszont nagyon kedvesek voltak, a belső képek elkészítése után felajánlották, hogy beülhetünk a kiállított Spiderbe. Egyikünk sem ült még azelőtt McLarenben, mondanom sem kell, nagy volt a boldogság.

Ezután elkezdtük felderíteni a boxutcát és környékét. Egyre csak bukkantak elő a durvábbnál durvább Porschék nem kis örömünkre. A legkomolyabb, legritkább példány egy fekete 911 GT3 RS 4.0 volt. Tavaly Brno-ban hármat láttunk, de az egyik pont akkor ment el, mikor odaértünk, arról én nem is tudtam fotót készíteni. Fekete volt. Így végre mind a két színű változatról van képem. És az se semmi, hogy már 4-et sikerült lekapni a mindössze 600 darabra limitált, 4 literes, 500 lóerős gépezetből.

A másik kedvencem a napról ez az első szériás szépség volt:

Ezek a zöld műszerek...

 Megkérdeztük a pilótát, 1965-ös az autó. Kívülről 1-2 kisebb módosítás volt eszközölve az autón, illetve belülre be lett építve egy bukókeret és a kormány is ki lett cserélve.

Ugyan nem tudom, megpiszkálták-e a 2 literes motort, de ha igen, egye fene, elnézve őket sok rosszat nem tehettek vele. És a legszebb, hogy tolták neki rendesen a pályán, mégegyszer hangsúlyozom,  egy 1965-ös 911-esnek! Nem szeretem, ha kinyomják a szemét az ilyen klasszikusoknak, de ha jól karban van tartva a gép, preferálom, ha néha meg is van hajtva, elvégre ezek az autók erre születtek, és nem arra, hogy a nappaliban vagy a garázsban porosodjanak. Ő még egy kicsit át is lett alakítva erre a célra, de láthatóan jól bánnak vele, nincs rossz dolga. Kell ilyen is.

50. évfordulós jelvényt eddig még csak a Szerémi úton láttam a szalonban. Jól mutatott a hűtőrácson.

Nehezen Nem lehetett vele betelni. Ez a motor is, nézzék csak meg...

Nagy meglepetésünkre a legújabb, 991-es verzióból is láthattunk két pályaautót 911 GT3 Cup-ok személyében.

A másik piros volt. Először láttam ilyet.

Az említett G-szériások:

996-osok is akadtak, utcai és pályaverziók egyaránt. Íme két GT3:

MkI

MkII

Az utód.

Pályagépek.

Az egyetlen 993-as a napról. Azért ez kiveri a biztosítékot... Kár, hogy nem láttuk menet közben.

Miután kiélvezkedtük magunkat és befejeztük az intenzív nyálcsorgatást, visszaindultunk Székesfehérvárra. Gondoltuk ha délelőtt nem, talán este még láthatjuk a McLaren-t, elvégre akkor lesz a fotózás, ahogy mondták. Itt meg kell említenem, hogy Ostffyasszonyfán beugrottunk a helyi CBA-ba némi kajáért. Barátom 500 forintból vett másfél liter üdítőt, 4 zsömlét, és ehhez még párizsit. És hogy milyen volt... Egészen fantasztikus az árához képest, rég ettem már ilyen jót! Komolyan. Ha arra járnak próbálják ki! Rövid szünetünk után folytatódott az autózás visszafelé. Székesfehérvárra érve ismét körbenéztünk, de a P1-esnek se híre, se hamva nem volt. Egy penge_verdás kollégával találkoztunk, ő sem látta az autót. Végül fél nyolckor feladtuk, és hazaindultunk. Félúton hívott fel barátunk, hogy új infókat szerzett: Mint kiderült, a McLaren-nel 50 kilométerre Székesfehérvártól forgattak (nem tudjuk, pontosan hol). Mondta, hogy az autót este hozzák vissza zárt tréleren, reggel lecsekkolják, hogy megvan-e még, aztán indulnak haza Angliába. Ezt megtudva gyakorlatilag esélyünk sem lett volna megfogni az autót. A lehető legjobb döntés volt, hogy elindultunk délben a Pannónia Ringre, így igaz nem lett meg, amiért mentünk, de ezzel a 911-es meglepetéssel egy kicsit sem voltunk csalódottak (legalábbis én biztos nem), hisz a McLaren nélkül is egy csúcs napot zártunk. Örülök, hogy végre sikerült belefutni egy Porschés-versenypályás rendezvénybe, nagyon kellett már egy ilyen is.   

Porsche for ever!

A patkány bogár - Volkswagen Kaffer 1966

Gyomaendrőd egy Békés megyei városka. Több dologról ismerheti az ember. A Körös partról, a gyógyfürdőről, vagy épp az évente megrendezett Nemzetközi VW Bogár találkozóról. A helyi lakosok között így népszerű egyaránt a horgászat, a fürdőzés, és nem idegen nekik a 4 hengeres boxer sem. Egyik ottani barátom ez utóbbi mellett tette le a voksát, két éve beújított egy '66-os Kafer-t.

Az autót mindössze 70-ezer forintért sikerült beszerezni, adtak hozzá egy extra motort és még pár alkatrészt. Nem volt túl rózsás állapotban a gép, a forgalmi is lejárt rég... Szóval a kis Bogarat gatyába kellett rázni, de egy újdonsült autószerelőnek ez nem jelenthetett problémát, Ádám új életet lehelt a Volkswagen-be.

Ilyen volt...

Aztán eltelt két év, és jó pár centi. A kis Bogárból egy igazi állat lett, vagyis egy patkány. A Beetle műszakilag ugyan rendbe lett hozva, de kívülről maradt a bemattult, itt-ott kopott narancs fényezés, a rozsdafoltok a króm részeken. Viszont porig lett ültetve az autó (3,3 centi az úttól, az nem semmi!), egy jó kis Rat style gép lett faragva a már-már pusztulásra ítélt Volkswagen-ből. És ez jól is van így, nem kell mindent visszaállítani a gyári állapotba. 21,5 millió Bogár gördült le a futószalagról 1938 és 2003 között, maradt belőle elég, kell ilyen is. De még mennyire, hogy kell!

... és ilyen lett.

Ha már úgy alakult, hogy le kellett mennünk vidékre, gondoltam le kéne megint fotózni a már átalakított autót. A véletlen úgy hozta ki, hogy egy nap híján pont 2 évvel azelőtt, ugyanott fotóztam a kocsit először.

Új kipufogókat is kapott a Bogár, jól mutatnak, illenek az összképbe.

Egy öreg autó mindig okozhat meglepetéseket. Ez alól eme példány sem kivétel. Egy téli napon úgy döntött a motor, hogy kigyullad. Az égés nyomai most is láthatóak, oda lett a kockás versenyzászló mintázat is. Nagy kár érte, mert nagyon jól nézett ki!

Air cooled.

 Égési sérülés a motorháztetőn. Pedomaci befigyel.

Megharapta a ló!

 A gátas fotózás után még kivitettem magam a srácokkal az állomásra. Illetve kivittem magam. Jó kis élmény volt vezetni, a Bogarazás is egy életérzés. A "Hadd lássam, hogy indítod be!" mondat rögtön értelmét nyerte, mikor beülve elfordítottam a slusszkulcsot. Nem történt semmi. Hát, ennyire béna csak nem lehetek. Aztán kicsit jobban szemügyre véve a dolgot rögtön kiderült a turpisság. A képen látható.

Miután sikeresen felhördült mögöttünk a boxer, két gázfröccsöt követően (csak az élvezkedés kedvéért) indultam is. A váltó kicsit az általam megszokottnál nagyobb úton járt, és az úttest minden egyes hibáját a hátsónkban éreztük, kőkeményen büntetett minket a Beetle, mikor sikerült elcsípni 1-1 kisebb huplit vagy kátyút. Ez így nem hangzik túl vonzónak, de őszintén? Nagyon élveztem! Egy élmény volt menni a kis patkánnyal, úgy jó, ahogy van.

Füzestuning autókiállítás, Rat kategória - I. hely.

 

Élmény volt ez a Bogarazás, köszönet Ádámnak a lehetőségért, és sok sikert a szeptemberi műszakihoz!