Rengeteg ember, elegáns ruhák, zakók, pár fotós, enni-innivaló és a terem közepén egy letakart autó, mely kétségkívül egy új Mustang. A Ford Solymár-M3 prémium szalonjának megnyitóján járok, de hogy kerlültem én ide? Az esemény előtt talán egy héttel kaptam a levelet a blog Facebook felületén egy marketinges cégtől, melyben meginvitáltak a Budapest határán lévő Ford Store megnyitójára. Hogy miért Store? A Fordnál így nevezik legújabb prémium hálózatukat. A Vignale változatok (bizonyos modellek exkluzív verziója) mellett egyes sport modellek is kizárólag ezekben a kereskedésekben kaphatóak. Röviden ez és a bemutatótermek egységes dizájnja adja a lényegét a dolognak. November 20-án este három ilyen szalon megnyitót tartottak hazánkban.
A blog először volt hivatalos ilyen eseményre, ezúton is köszönöm a lehetőséget! Megtisztelő és egyfajta elismerés is. Magától értetődő volt, hogy menni kell, a kulcs pedig természetesen nem a miniszendvicsekben, vagy a felextrázott Mondeókban, dízel Focus ST-kben és Kugákban keresendő (nem mintha ne lennének jó autók), hanem a legendában, melynek neve Mustang. Egyértelmű, hogy az új, már Európában is forgalmazott modellnek ott a helye a kereskedésben, ha már prémium vonalról van szó. Lássunk hát az oldal témájához illeszkedve egy rövid képes beszámolót szigorúan a pony car kategória megteremtőjére koncentrálva, a többiről majd a marketingesek és újságírók PR-cikkek és tesztek formájában beszámolnak.
Stílusosan Mustangok fogadták az érkezőket már a bejárat előtt. Az egyik egy azóta csúnyán összetört (szerencsére a vezető épségben megúszta) bordó GT volt, szigorú tekintettel feszített közvetlen az ajtótól balra. A másik gép természetesen egy klasszikus volt, kihagyhatatlan a ziccer, ha már egyébként is tavaly volt az 50 éves nagy jubileuma a típusnak. Egy Convertible változat képviselte az ősöket talán a legnépszerűbb, '67-es évjáratból. Szintén jól nézett ki, bár a hátsó Mustang felirat hiányzó G betűje nagy minusz pont jár. Egy közel öt évtizede az utakat járó autó természetes, hogy nem hibátlan, de ha már hivatalos Ford rendezvényen vagyunk és adunk a külsőségekre, figyeljünk már kicsit oda a részletekre is függetlenül attó, hogy semmi köze alapvetően a veteránoknak a céghez. Ez a kabrió most őket képviseli. De ennyit erről, ami jó, az egy leesett G betű ellenére is jó marad, emellett pedig nem tudjuk mi az oka a hibának, mi történt az előkészületek alatt. Előfordulhat, hogy nemrég pottyant le és már nem maradt idő a pótlására.
A szalon közepén egy sárga 2,3 literes EcoBoost Mustangot rejtett a lepel. Ízlés kérdése, nekem nagyon bejön. De ha igazán merészet akartak volna húzni, megrendelték volna ugyanezt, csak GT-ben. Sok szájhúzásra azért nem volt ok! A 4 hengeres sem egy rossz autó, elég jól megy (ahogyan az már sok tesztnél is elhangzott), most pedig egyébként is csak nézelődni kellett. Kívülről nem sokban különbözik a sor 4-es, illetven Amerikában a V6-os belépőmodell a V8-astól. Hátul a GT felirat helyett lévő vágtató lovas embléma, elöl pedig a Mondeo (bocsánat, Vignale) hűtőrács, illetve a kisebb felnik és az 5.0 felirat hiánya jelzi, hogy a gyengébb változattal van dolgunk. A sajtófotók megjelenésével még egy kis vadságot hiányoltam a formától, már ami az orr részt illeti. Az első generáció formaterve feladta a leckét minden jövőbeli Mustangnak, vagányságban a '64-'70 közötti modellek verhetetlenek. Ezekre rímelt rá a 2004-ben érkezett 5. generáció az ősöket idéző retro dizájnnal, a két ráncfelvarrás pedig csak jót tett az összképnek. Utánuk túl visszafogottnak éreztem az átalakított, az elődtől elrugaszkodott és némileg egyen-fordosított ("Aston Martin hűtőmaszk") 6. generációs frontot. Aztán megláttam élőben és megnyugodtam. Elég szigorú és menő ez a tekintet is. Érdemes hát az első személyes megtekintés után átformálni addigi véleményünket, garantáltan jobb és komolyabb benyomást kelt majd, mint a képeken. A lámpák kialakításából adódóan némi hasonloságot vélek felfedezni a 4. generáció facelift változatával.
Oldalnézetből vitathatatlanul pazar a látvány: hosszú orr, klasszikus Fastback hát. Hátul az eredeti formaterv tökéletes modernizált változatát kapjuk. Eltűntek a hármas felosztás miatt kétségtelenül retro, de bumfordi hátsó lámpatestek és helytte sokkal ízlésesebb, letisztultabb, az 1965-1970 évjáratokra méginkább hajazó, különálló lámpák kaptak helyet. Ezek az európai változatokon fehérek/átlátszóak (angolul clear tail lights néven szokták emlegetni), Amerikában egybefüggően pirosak. Ettől a hátsótól talán még a vaskalapos ős-Mustang fanoknak is meglágyul a szíve.
Belül szintén a modern és a retro ötvözetét kapjuk, ezúttal már minőségien, így már az igényesebb európai közönség sem tud panaszkodni a vacak anyagfelhasználás miatt. Szokásosan két krómozott csőműszer mered elénk, a műszerfal pedig szimmetrikus formát követ szintén úgy, mint régen. 13-15 millió forintért jobb nem is kell, az utastérben már nem vérzik el a típus. A Mustang egyébként sem a luxusról szól, sosem arról szólt. A penge motor mellett pedig immáron a futómű, a technika többi eleme is az, ekkora összegért aligha kapunk más vadonatúj, hasonló menetteljesítménnyel bíró új autót a piacon. Igaz, ott lenne még a Camaro, de az egyre közönségesebb formát kap az újabbnál újabb ráncfelvarrásokkal, Challengerhez pedig csak szürkeimport útján jut az ember.
  |
| Az 50. évfordulós modellbe abszolút passzolhat a tematika miatt, de egyébként a mezei változatokba ezt a plakettet ebben a formában kicsit feleslegesnek tartom. |
Egy értékesítővel beszéltem a megnyitó alatt, elmondása szerint fele-fele az aránya az eladott 4 és 8 hengeres gépeknek, ami tekintve, hogy az EcoBoost direkt Európának készült, nem is rossz megoszlás. A váltóval kapcsolatban még pozitívabbak a hírek a magam fajta fanok számára, a hazai vásárlók többsége a manuális váltót preferálja. Nagy motor, manuális váltó: mindkét tényező ellentmond az aktuális trendeknek, de ebből is látszik, a klasszikus autós kultúra korántsem halt ki!
Köszönet a meghívásért a Ford Solymár-M3 kereskedésnek! Örülök, hogy hazánkat is meghódította az új Mustang, remélem egyszer még a GT350-esek is áthajóznak majd Európába.
Tavaly, mikor voltam a telephelyükön, sajnos a bordó Aston Martint nem tudtam lefotózni. Ezért írtam Melindának nyár elején egy e-mailt, hogy szeretném lefotózni az Aston Martin. Mondta, hogy persze, nyugodtan menjek, s megkérdezte, hogy nem gond-e, ha még pár autót le kéne fotóznom? Hát persze, hogy nem! :D
Hamarosan folytatódik a beszámoló a szürke 1965-ös Ford Mustang Fastback-kel!
Gyönyörű autó csakúgy, mint a Shelby. Megértem mért volt olyan népszerű a maga idejében!