Az amerikai utak királya: Shelby GT500 KR 1968

Beléptünk az ajtón, megcsapta orrunkat a régi autók illata. A garázs egyik sarkában '69-es Fastback-ek parkoltak egymás mellett, rozsdamarta orrukkal meredtek ránk. Ha tudtak volna beszélni, valószínűleg mindketten új esélyért könyörögtek volna, de ez szavak nélkül is ordított róluk. Ki tudja, hány év óta sínylődtek már a pusztában, egy ólban, vagy a kocsibejárón, mennyi ideig voltak kitéve céltalan állás közepette az idő vasfogának? Sok mindent megélhettek már ők, csak sajnos nem tudják elmesélni. A sors egyelőre megkegyelmezett nekik, úgy látszik, jó kezekbe kerültek. Ugyan még mindig állnak, de már legalább fedél van a fejük fölött. Hogy mikor, még nem tudni, de belőlük még kiváló autó lesz egyszer, egy vágtató paripa, egy benzinfaló, gumiégető bestia (legalábbis ez a terv).

Az igazi különlegesség azonban pár méterre tőlük parkolt, maga a Király, pontosabban az amerikai utak királya! Mellette a többiek jobb esetben is csak uralkodói tanácsadók lehetnek. A szóban forgó jármű nem más volt, mint a képeken látható Ford Mustang Shelby GT500 KR, azaz King of the Road:

Ott állt, orral a fal felé, mint egy büntetésben lévő gyerek, aki valami rosszat csinált. De ő nem egy rendetlen kis srác, ugyan mit művelhetett? Leamortizált pár garnitúra gumit? Ha valamit, hát azt igazán elnézhetjük neki.  A "büntetésnek" hamar véget is vetettünk, szinte könyörgött érte az autó, hogy egy kicsit beindítsuk és készítsünk róla néhány fényképet. Így is lett!

Kulcs be, gyújtás előtti pillanat, megáll a levegő... Aztán egyszer csak felrobajlottak a kipufogók, felébredt a 7000 köbcentis szörnyeteg, mely 8 hengerével ütemes öblögetésbe kezdett. Olyan hétköznapi dolog ez neki, mint TV Macinak a gargalizálás.

Borult, esős napunk volt, ám ahogy a telepre értem, ideiglenesen megjavult az idő. A garázsból kiguruló Shelby ívein megcsillantak a nap halvány sugarai, közben hátul a négy cső változatlanul hozta az alapritmust.

A piros fényezés csak úgy vonzotta a szemet, szinte lehetetlen volt tartós időre levenni róla a tekintetünket. A hosszú motorháztetőn futó fehér csíkok egészen a GT500 rendszámáig húzódnak, átszelve az autó testét - mintha az Egyesült Államokat átszelő 66-os út ihlette volna őket.

Hátul olyan apróságokban különbözik a gép a '67-es modellektől, mint az ezüstre fényezett "keretbe" foglalt, 6 részre osztott fényszórók.

Az ajtót kinyitva félremozdul a kormánykerék, ezzel is megkönnyítve a beszállást. Mintha csak jelezni szeretné ezzel is a Shelby, hogy üljünk be, és tapossunk bele a gázba.

Elvarázsolva álltam az autó mellett, tudomást nem véve a világról és gondjairól. Pár perc erejéig megnyílt az a bizonyos ajtó, melynek küszöbéről betekinthettem az álomvilágba, talán részese is lehettem egy kicsit. Aztán ismét elkezdett cseperegni az eső, a Király visszahúzódott lakhelyére. Én pedig felébredtem...

Shelby GT500 1967 - restaurálva

Fantasztikus, mikor az ember érzi, hogy elszabadul a ménes, tombol a V8 és a hátsó kerekek próbálják feltépni az aszfaltot.  E csodás érzést legutoljára az 1967-ben kapható Mustang Fastback-ek legizmosabb változatával, egy Shelby GT500-assal élhettem át. Ezzel:

Már korábban esett néhány szó a KeS Mustang által kezelésbe vett '67-es Shelby-ről, a restaurálás akkor aktuális állásáról szerepelt néhány kép a blogon. Nos, kész az autó, és pont olyan, mintha most jött volna ki a gyárból. Vagy még jobb! És ízig-vérig Shelby, nem csak egy annak látszó tárgy ami lehet ócska replika, vagy egy tökéletes Clone. Nem, ez nem csalás, nem ámítás, a cikkben szereplő Mustang 1967-ben a 8. GT500-asként gurult ki Carroll Shelby műhelyéből.

Először márciusban csodálhattam meg a külsőre és beltérre tökéletes autót, ekkor a cég telephelyén készült jópár fotó a gépezetről.





Carrol Shelby aláírása a beltérben

Nyugodtan kijelenthetem, hogy egy igazi ritkasággal van dolgunk, ugyanis '67-es GT500-as Shelby-ből nem túl sok szaladgál mifelénk, de még Európában sem, és természetesen a tengerentúlon is kuriózumnak számít a típus. Ilyen állapotban meg aztán végképp! És akkor a fényezést még meg sem említettem, ami szintén dob az autó különlegességén, ugyanis nem túl gyakori ebben a színben - az autó piros volt a munkálatok megkezdésekor, azonban a restaurálás alatt a kocsi visszanyerte eredeti színét. Egy-egy hasonló állapotú darabért akár 50 millió forintnak megfelelő valutát is elkérnek a piacon.

Cobra

7000 köbcenti, 365 lóerő, 645 newtonméter

  Az első fotózás után jött az ötlet,  hogy lehetne készíteni egy videót is az autóról, így került sor áprilisban az újabb találkozásra. A gyors lemosást követően ültünk is be, és megindultunk a közelben alkalmas helyet keresni egy kis szórakozásra - persze, fényképezni és videózni mentünk, de hát valljuk be, piszkosul jól szórakoztunk, ez az elképzelhető legjobb  móka munka egy autóval. "Kicsit kend el neki a száját, és írd fel, ha valami hibát észlelsz."-hangzott a felsőbb utasítás a kollégához, így fel lettünk jogosítva, hogy toljuk neki, de hát ez egy érdekes videóhoz elengedhetetlen.

Pár kép, és a kocsi körbevideózása erejéig egy már ismerős helyszínen álltunk meg, korábban itt fotóztam a szürke 1965-ös Ford Mustang Fastback-et. Itt vettük fel a túráztatást is. Nagymamám szerint repedtfazék hangja van, mentéségre szóljon, hogy a laptop hangszórói nem adták vissza 100%-osan a videó hanganyagát. Természetesen szó sincs ilyesmiről, a GT500 kipufogóiból előtörő dallamok 10/10-esre értékelendők (legalábbis szerintem), az alap fordulaton lévő mély gurgulázástól - mikor szinte hallani, ahogy a hengerek egyenként öblögetik a benzint- kezdve lenyűgöző a hangélmény, a magas fordulaton lévő hangorkántól könnyen libabőrös lesz az ember.

Miután álló helyzetben kiélvezkedtük magunkat, akarom mondani elkészültek a videók, jöhettek az egy-egy gyorsulást megörökítő felvételek. Itt kell megjegyeznem, hogy a legutóbbi mérés szerint az autó 7000 köbcentis V8-as motorja 365 lóerő és 645 newtonméter nyomaték leadására képes. Azt hiszem, ezek az adatok magukért beszélnek, de ha valakit nem győznének meg az autó brutalitását illetően, az nézzen bele a videóba! Az csak természetes, hogy egyesben könnyedén el lehet füstölni a gumikat (egyébként 4 sebességes kézi váltóval szerelt ez a példány), de kettesben is nevetve kidobja a farát a Shelby. Egy nagyobb gázadásra simán kipörögnek a kerekek, úgyhogy az embernek kétszer is meg kell gondolnia, hogy mikor, és mennyire nyomja neki, mert ezzel az autóval nem nehéz kilinccsel előre venni a kanyart, vagy keresztbeállni. Ha a blogon már bemutatott szintén '67-es Shelby GT350 Clone-ra azt mondtam, hogy brutális, akkor a GT500-ra nincsenek szavak.

Íme a videó:

                        

Hihetetlenül nagy feeling ez az autó, a '60-as évek amerikai izomautóinak legjobbja, egy ikon, egy legenda, mely él, köszöni jól van, és lenyőgözőbb, mint valaha.