A szuper és hiperautók távozásával elcsendesült az olasz kisváros. Mi is az indulás mellett döntöttünk, hogy Orvieto-ban legyen időnk megcsodálni és lefényképezni parkolva is a Ferrarikat. A nyugalmat ekkor egy fehér Ferrari F12berlinetta és egy szintén fehér FF zavarta meg, ők voltak az utolsók. Még nem hagytuk el a várost, mikor ismét feltűnt előttünk a két hófehér fenevad. Az F12-es egy kisebb vár mellett parkolt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tóra is. Természetesen azonnal megálltunk, én pedig rohantam megörökíteni a pillanatot, majd irány vissza a kocsiba. Bár a környék útjai gyakran siralmas állapotúak, ez egy egész jó szakasz volt, nem húzhattuk hát az időt tovább, hisz ha valahol, akkor egy jó állapotú, itt-ott kanyarokkal tűzdelt úton biztos is, hogy rálépnek a gázra a sportautó tulajdonosok.
Igaz Orvieto nagyobb az 1. rész helyszínéül szolgáló Bolsena-nál, de közel 100 Ferrarit talán nem lesz nehéz megtalálni - gondoltam. A városba érve egyből Ferrari emblémás nyilakba és zászlókba botlottunk, így könnyű dolgunk volt a keresést illetően. Nem sokkal később, hogy átléptük a városkaput, már a Dóm téren álltunk, ahol gyönyörű látvány tárult elénk. Gyakorlatilag mindenhol Ferrari állt, amerre csak nézett az ember. Többek között enni érkezett ide a csapat, így hát én is nekiláttam. Még azt is el tudom képzelni, legyen az bármilyen drága és különleges étterem, hogy nekem ízlett a legjobban az ebéd. Jól is laktam a több, mint 90 fogással, ami gyakorlatilag végig desszert volt.
GTO-k sütkéreznek a napfényben.
Speciale kombó speciális színekben: Ezüstben tündököl a 458 Speciale A, mellette kékben pedig a zárt változatot láthatjuk.
LaFerrari - California T páros.
A Ferrarival szemben is A Ferrari állt, csak éppen sárgában, farkasszemet néztek.
Még egy LaFerrari, ezúttal szürke felnikkel. Mindig volt valami apróság, amiben különböztek az autók.
Ferrari 348GT Competizione - az egyik meglepetés. Különlegesség a kuriózumban: jobb oldalt volt a kormány.
Sajnos a fotó nem igazán adja vissza, de ez két különböző árnyalat - a német "klasszikus piros" (tudom, ilyet még mindig nem szabadna mondanom), a cseh a bordóhoz áll közelebb.
Elég korrekt sor!
A 2-es számú LaFerrari.
Ez itt pedig egy rendhagyó ezüst példány, jól áll neki a szín! Mellette pedig egy sötétkék 612 Scaglietti parkol.
Következik az egyik kedvencem, a zöld(!) 458 Spider. Sokkal, de sokkal több zöld Ferrari kéne, hogy szülessen a gyárban...
Itt már megy is, pont sikerült megörökíteni a pillanatot másik nagy kedvencemmel, a "yacht" Speciale A-val:
Ajtók az égnek állnak, ő már nagyon menne.
Valami Amerika... Ferrari Superamerica! Bár a képes beszámoló lényege az, hogy a legjobb autók és legjobb fotók szerepeljenek benne korlátozott számban, ez a különlegesség megköveteli, hogy 3 kép is megjelenjen róla:
Oldal és hátsó nézetből a legfeltűnőbb, hogy nem egy mezei 575M Maranello-val van dolgunk. A Superamerica érdekessége a sötétíthető üvegtető, mely gombnyomásra átfordul az autó hátuljára. Egyedi, látványos és 2005-ben az első ilyen megoldás volt az autós történelemben. Az alapok nem változtak, az 5,75 literes V12-es teljesítménye ebben a típusban is 540 lóerő. 559 darabra limitálták az 575 exkluzív, nyitott változatát.
Nem sokkal odébb pedig egy másik kuriózum állt, véleményem szerint az F430 alapú Ferrarik legkülönlegesebb és legkívánatosabb darabja: Scuderia Spider 16M. 499 darab készült a típusból, ebből kettő is ellátogatott a Cavalcade-ra két, a márkára nézve klasszikusnak számító színben, pirosban...
... és sárgában!
Hihetetlen, mindig jött egy LaFerrari, hogy megzavarja a képet, a fene vigye el... (remélem ezt nem vette senki komolyan)
Egy képen minden, amitől felejthetetlen lett a nap, a gyönyörű dóm és a rengeteg olasz paripa... És az egyetlen negatívum is ugyanezen fotón látható: a rengeteg olasz paripa. Hülyén hangzik, hisz ilyen autókból sosem elég, de tényleg van az a mennyiség, ami egyszerűen túl sok egy időben egy helyen. Itt már nem sétálunk végig nyugodtan és fotózzuk le egyenként az autókat, vagy koncepció nélkül kóborolunk, megnézve először a számunkra különösen fontos autókat. Ilyen esetben kell egy terv, egy haladási irány, tudatosan kell végigmenni a sorok között és megörökíteni a legkomolyabb gépeket. Szelektálni fájhat (különösen a márka rajongóinak, de szerencsére engem már csapdába ejtett más), de egyszerűen muszáj. Főleg, ha ketyeg az óra. Pont annyi időm volt, hogy mire végeztek az ebéddel és felsorakoztak az induláshoz az autók, a "lényeget" (értsd. limitált, ritka modellek, különleges színű autók, kedvencek) már megörökítettem a mezőnyt körbejárva. Ezután jöhetett még pár szép pillanat, kombó, aztán inkább csak a csodálkozás, mert az ilyet még felfogni is nehéz. Áll az ember és alig tud mit kezdeni magával, mert egyszerre 10 helyen kéne lenni és 20 autót fotózni, amit nem lehet. Ha már minden fontos megvan, érdemes 1-2 percre leállni, elvenni a szemtől a fotógépet és szívni magunkba a látványt, a színek kavalkádját és hallgatni a felmorajló 8 és 12 hengeres motorokat. Csodálatos!
Hazánkat Josh Cartu képviselte, stílusosan jelenlegi autóparkjának legkülönlegesebb példányával érkezett, egy 458 Speciale A-val.
Egy másik Speciale A és egy LaFerrari hagyja el a teret.
A vörös két különböző árnyalatában pompázó California T-k triója.
Szép kis sor alakult ki itt is.
A gonosz bogár kitárta a szárnyait, indulni készül!
Ehhez a hármashoz talán nem is kell kommentárt fűznöm, egyébként is már lassan kifogyok belőlük:
A végére direkt valami ütőset hagytam, a kék Speciale A-t. Ekkor már egész sokan elmentek, így sikerült viszonylag tiszta képet lőni az elejéről:
Aki nem olvasta még az első részt, kattintson ide: http://kereknyom.blogspot.hu/2015/07/ferrari-cavalcade-2015-12-resz.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése