Aki széles érdeklődési körrel rendelkezik a témában, annak az autós világ egy szinte kimeríthetetlen táptalaj, ezért is szeretem ezt a hobbit. Bár még mindig nagy hangsúlyt kapnak nálam a különleges és/vagy ritka, egzotikus, sok esetben méregdrága, de minimum nehezen elérhető luxus és sportgépek, az utóbbi években kicsit oszlott a lila köd, lecseréltem a szemellenzőt. Sokkal nyitottabb lettem az olyan autók felé is, melyeknél nem félmilliónál kezdődik az esedékes nagyszerviz és az árcédulájukon pár millió szerepel maximum.
Az ilyen gépeket, illetve a tulajdonosaikat gondolom én együtt a mindennapok hőseinek. Lehet, hogy nem gazdagok, nincs 300 lóerős verdájuk (ami manapság már nem is olyan sok) és nem prémium benzinnel öblítik a szájukat este, de élnek a hobbijuknak. Szeretik az autójukat, vigyáznak rá, gondoskodnak róla, foglalkoznak vele. Be merik vállalni, amit más nem, sokszor old és youngtimer korú járgányok pihennek náluk. Lehet patent, ültetett, rat, ritka, kabrió, GTI, limitált kiadás, bukólámpás és még sorolhatnám (persze csak igényesen!)... Lényeg, hogy megvan benne a bugi, az egyéniség.
Ugyanabból a pénzből vehetnének egy nem túl idős, atombiztos, olcsón fenntartható munkaeszközt, de nem teszik. Inkább bevállalják az esetleges szívást, hogy 15, 30 és sok esetben még annál is jóval idősebb az autó, hogy lehet már megkerülte a Földet rengetegszer és hogy már nincs (vagy nem is volt) minden sarkon hozzá alkatrész. Egy ilyen vas is sok élményt és élvezetet nyújthat, nem szabad őket elfelejteni vagy lebecsülni. Mindennapi használós MR2 vagy egy öreg Golf, Porsche alkatrészekkel tuningolt Bogár, dédelgetni való megfizethető veteránként egy Skoda Rapid, a környék legvagányabb szoci fastback-je és még sorolhatnám... Klassz kis dolgok vannak az autóbuzériának azokban a bugyraiban is, melyekből az imént felsorolt járgányok jönnek, ne határolódjunk el hát tőlük! Inkább szemezgessünk ezekből az érdekességekből is néha, ha már egy McLaren F1-re vagy Porsche 959-re valószínűleg sose lesz pénzünk, van itt is jóság bőven.
Kabriózni vagány és jó dolog, ezt Zoli barátom is tudja, aki (nem mellesleg nagy Porsche rajongó - a név kötelez, mi már csak ilyenek vagyunk) 2013 év végén tett szert legújabb szerzeményére, egyben napi járós autójára, erre a '94-es E Cabrio-ra. A lenyitott tetővel való autókázást én is bírom, emellett a Mercedes-szel sincs bajom, sőt, mindig is érdekelt, milyen lehet egy ilyen korombeli példány! Éltem hát az ajánlatával, és elmentünk egyik délután gurulni és fotózni egy kicsit a belvárosban.
Az A124-es kódjelű E kabrió 1991-1997 között volt a piacon, ha minden igaz 33.952 darab készült belőle összesen. Első változatát, a 300 CE-24 Cabriolet-et '93-ig gyártották. Ezeket a modellfrissítés előtti példányokat legkönnyebben a hűtőmaszkon lévő emblémáról (ez a motorháztetőre került a ráncfelvarráskor) és a narancssárga első indexekről lehet felismerni, legalábbis egy a Mercedes témában laikus embernek, mint én vagyok. A 300 CE után jött az E200, 220, 320 és a ritka 36 AMG kivitel, nekem a belépő 200-as modellhez volt szerencsém.
Ezt a típust 2 literes, 136 lóerős 4 hengeres motorral szerelték, érdekessége pedig, hogy a facelift utáni verziók közül ez (az AMG-t leszámítva persze) a legritkább, 6922-at adtak el belőle '93 és '97 között. Egyébként a 320-as volt a legkelendőbb, abból több, mint 12 ezret gyártottak.
Esetünkben még a Sportline csomagot is meg kell említenem, amit az autó oldalán és a váltón lévő felirat is jelez. Ez többek között sportosabb futóművet és minimális ültetést takar. Ettől még sportautó nem lesz belőle, de adhat egy kis plusz élményt azoknak, akik nem csak utazni és suhanni akarnak, hanem szeretnek kicsit dinamikusabban is autózni. Nagy sportolásra nem ad lehetőséget a motor teljesítménye, de az a 136 ló korántsem rossz, a tulajdonos szerint a korrektül mozgatja a gépet, és ez a lényeg.
Ez az autó leginkább a feelingről szól, egy igazi német, jól összerakott és mára már kicsit oldschool (természetesen jó értelemben véve) cirkáló. Nagyon jól áll neki Budapest, csak jó idő kell aztán irány a belváros és egy délutáni cruise, vagy még inkább esti, az lehet az igazán hangulatos. Annak ellenére viszont, hogy kabrió, egy nagyon jól élhető autó az E200. Elvégre E-ből van, tehát még nem borzasztó nagy, ellenben nem kicsi. Csomagtartó van normális méretben és a hátsó szekció is baráti, nem kell nyomorogni. Emellett pedig a tulajdonosi beszámoló alapján megbízható is! Zoli ezzel jár télen nyáron dolgozni (többek között ezért van rajta az a néhány harci sérülés/festéklekopás, sűrű használat során megesik), tehát van alkalma bizonyítani a német technikának. Eddig talán egy nem túl költséges beavatkozás történt, de ez egy youngtimerré érett, 21 éves szerkezettől vajmi kevés.
És azt említettem már, hogy most augusztusban tette meg a 300.000. kilométerét? Azért ez nem semmi. De ebből is látszik, hogy ezt bizony tényleg jó minőségben gyártották le, és ha gondos gazdánál van, meghálálja és bírja a strapát.
 |
| Kötelező volt megörökíteni őket együtt, ha már pont arra jártunk. |
Nem rossz befektetés egy ilyen, már ha nem gatya állapotú a kiszemelt példány és vigyázunk is rá a jövőben. A 2015-ös Oldtimer Markt Preise katalógus alapján a kabriók körülbelül háromszorosát érik Note 3 (leegyszerűsítve Note 1 legjobb, teljesen eredeti, szalon állapot, Note 5 barn find, azaz pajta lelet) állapotban a kupé változatoknak, és míg az utóbbiaknak az ára 2-23% között csökkent az utóbbi években, addig a ponyvatetős modellek ára 22-28%-kal nőtt, ami egyáltalán nem elhanyagolható tényező. A tendencia tehát jó, már csak várni kell és karban tartani a vasakat. 2,5-3 millió körül vannak az ehhez hasonló korrekt (illetve fotók alapján annak tűnő) példányok, bár itthon elég kicsi a választék. Egy patent 200-as az 5 milliót is közelítheti, ugyanabban a kategóriában pedig a 320-as már 7 millió körül van Németországban.
Újságíróknak, autójukat hirdetőknek kedvelt fotózási helyszíne a pesti rakpart vége, ellátogattunk mi is ide.
Magamat egyelőre nem tudnám elképzelni benne, de ettől függetlenül azt kell mondjam, nagyon jó kis autó az A124 és azon belül is az E200 Cabriolet. Élhető, kényelmes, megbízható és nem mellesleg vagány, főleg egy jó színben (mint például a bordó). Ajánlom mindenkinek! Akinek pedig van, az nagyon becsülje meg, mert ezekből még értékes oldtimer válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése