Ferrari Cavalcade 2015. 2. rész - Orvieto

A szuper és hiperautók távozásával elcsendesült az olasz kisváros. Mi is az indulás mellett döntöttünk, hogy Orvieto-ban legyen időnk megcsodálni és lefényképezni parkolva is a Ferrarikat. A nyugalmat ekkor egy fehér Ferrari F12berlinetta és egy szintén fehér FF zavarta meg, ők voltak az utolsók. Még nem hagytuk el a várost, mikor ismét feltűnt előttünk a két hófehér fenevad. Az F12-es egy kisebb vár mellett parkolt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tóra is. Természetesen azonnal megálltunk, én pedig rohantam megörökíteni a pillanatot, majd irány vissza a kocsiba. Bár a környék útjai gyakran siralmas állapotúak, ez egy egész jó szakasz volt, nem húzhattuk hát az időt tovább, hisz ha valahol, akkor egy jó állapotú, itt-ott kanyarokkal tűzdelt úton biztos is, hogy rálépnek a gázra a sportautó tulajdonosok. 

Igaz Orvieto nagyobb az 1. rész helyszínéül szolgáló Bolsena-nál, de közel 100 Ferrarit talán nem lesz nehéz megtalálni - gondoltam. A városba érve egyből Ferrari emblémás nyilakba és zászlókba botlottunk, így könnyű dolgunk volt a keresést illetően. Nem sokkal később, hogy átléptük a városkaput, már a Dóm téren álltunk, ahol gyönyörű látvány tárult elénk. Gyakorlatilag mindenhol Ferrari állt, amerre csak nézett az ember. Többek között enni érkezett ide a csapat, így hát én is nekiláttam. Még azt is el tudom képzelni, legyen az bármilyen drága és különleges étterem, hogy nekem ízlett a legjobban az ebéd. Jól is laktam a több, mint 90 fogással, ami gyakorlatilag végig desszert volt.

GTO-k sütkéreznek a napfényben.

Speciale kombó speciális színekben: Ezüstben tündököl a 458 Speciale A, mellette kékben pedig a zárt változatot láthatjuk.

LaFerrari - California T páros.

A Ferrarival szemben is A Ferrari állt, csak éppen sárgában, farkasszemet néztek.

Még egy LaFerrari, ezúttal szürke felnikkel. Mindig volt valami apróság, amiben különböztek az autók.

Ferrari 348GT Competizione - az egyik meglepetés. Különlegesség a kuriózumban: jobb oldalt volt a kormány.

Sajnos a fotó nem igazán adja vissza, de ez két különböző árnyalat - a német "klasszikus piros" (tudom, ilyet még mindig nem szabadna mondanom), a cseh a bordóhoz áll közelebb.

Elég korrekt sor!

A 2-es számú LaFerrari.

Ez itt pedig egy rendhagyó ezüst példány, jól áll neki a szín! Mellette pedig egy sötétkék 612 Scaglietti parkol.

Következik az egyik kedvencem, a zöld(!) 458 Spider. Sokkal, de sokkal több zöld Ferrari kéne, hogy szülessen a gyárban...

Itt már megy is, pont sikerült megörökíteni a pillanatot másik nagy kedvencemmel, a "yacht" Speciale A-val:

Ajtók az égnek állnak, ő már nagyon menne.

Valami Amerika... Ferrari Superamerica! Bár a képes beszámoló lényege az, hogy a legjobb autók és legjobb fotók szerepeljenek benne korlátozott számban, ez a különlegesség megköveteli, hogy 3 kép is megjelenjen róla:

 Oldal és hátsó nézetből a legfeltűnőbb, hogy nem egy mezei 575M Maranello-val van dolgunk. A Superamerica érdekessége a sötétíthető üvegtető, mely gombnyomásra átfordul az autó hátuljára. Egyedi, látványos és 2005-ben az első ilyen megoldás volt az autós történelemben. Az alapok nem változtak, az 5,75 literes V12-es teljesítménye ebben a típusban is 540 lóerő. 559 darabra limitálták az 575 exkluzív, nyitott változatát.

 Nem sokkal odébb pedig egy másik kuriózum állt, véleményem szerint az F430 alapú Ferrarik legkülönlegesebb és legkívánatosabb darabja: Scuderia Spider 16M. 499 darab készült a típusból, ebből kettő is ellátogatott a Cavalcade-ra két, a márkára nézve klasszikusnak számító színben, pirosban...

... és sárgában!

Hihetetlen, mindig jött egy LaFerrari, hogy megzavarja a képet, a fene vigye el... (remélem ezt nem vette senki komolyan)

Egy képen minden, amitől felejthetetlen lett a nap, a gyönyörű dóm és a rengeteg olasz paripa... És az egyetlen negatívum is ugyanezen fotón látható: a rengeteg olasz paripa. Hülyén hangzik, hisz ilyen autókból sosem elég, de tényleg van az a mennyiség, ami egyszerűen túl sok egy időben egy helyen. Itt már nem sétálunk végig nyugodtan és fotózzuk le egyenként az autókat, vagy koncepció nélkül kóborolunk, megnézve először a számunkra különösen fontos autókat. Ilyen esetben kell egy terv, egy haladási irány, tudatosan kell végigmenni a sorok között és megörökíteni a legkomolyabb gépeket. Szelektálni fájhat (különösen a márka rajongóinak, de szerencsére engem már csapdába ejtett más), de egyszerűen muszáj. Főleg, ha ketyeg az óra. Pont annyi időm volt, hogy mire végeztek az ebéddel és felsorakoztak az induláshoz az autók, a "lényeget" (értsd. limitált, ritka modellek, különleges színű autók, kedvencek) már megörökítettem a mezőnyt körbejárva. Ezután jöhetett még pár szép pillanat, kombó, aztán inkább csak a csodálkozás, mert az ilyet még felfogni is nehéz. Áll az ember és alig tud mit kezdeni magával, mert egyszerre 10 helyen kéne lenni és 20 autót fotózni, amit nem lehet. Ha már minden fontos megvan, érdemes 1-2 percre leállni, elvenni a szemtől a fotógépet és szívni magunkba a látványt, a színek kavalkádját és hallgatni a felmorajló 8 és 12 hengeres motorokat. Csodálatos!    

 Hazánkat Josh Cartu képviselte, stílusosan jelenlegi autóparkjának legkülönlegesebb példányával érkezett, egy 458 Speciale A-val. 

Egy másik Speciale A és egy LaFerrari hagyja el a teret.

A vörös két különböző árnyalatában pompázó California T-k triója.

 Szép kis sor alakult ki itt is. 

A gonosz bogár kitárta a szárnyait, indulni készül!

Ehhez a hármashoz talán nem is kell kommentárt fűznöm, egyébként is már lassan kifogyok belőlük:

 A végére direkt valami ütőset hagytam, a kék Speciale A-t. Ekkor már egész sokan elmentek, így sikerült viszonylag tiszta képet lőni az elejéről:

 Az Aperta és a LaFerrari távozik, velük együtt pedig én is búcsúzom! Remélem sikerült valamit átadni az élményből, amit láttunk és hallottunk, hihetetlen volt. Összesen 12 LaFerrari-t, 9 Speciale A-t, 2 Scuderia Spider-t, 3 599 GTO-t, egy Superamerica-t és egy 348GT Competizione-t láttunk a California T-k és 458 Spiderek hadával, néhány 599 GTB-vel, az egy szem 612-vel és jó pár F12-vel, Speciale-val egyetemben. Ami nem jött el a nevezési lista alapján  és még igazán durva lett volna, az egy F12 TRS, két LaFerrari és az imádott Ferrari F40. Csalódott vagyok emiatt? Egy cseppet sem! Persze, jó lett volna őket is megnézni, de ilyen felhozatal alapján egy szava nem lehet az embernek, nagyon boldog vagyok és rendkívül szerencsés, hogy ott lehettem. Ez volt a Keréknyom tudósítása Olaszországból, a Ferrari Cavalcade-ról.

Aki nem olvasta még az első részt, kattintson ide: http://kereknyom.blogspot.hu/2015/07/ferrari-cavalcade-2015-12-resz.html

Old Car Museum Kiskőrös, avagy 930 Flachbau, s egyéb szépségek!

Még 2010-ben egyik fotós barátunk által felkerült egy fénykép Indafotóra egy rendkívül érdekes, szokatlan 911-esről. 930 Turbo, kabrió kivitel, eddig oké. No, de hova tűntek az autó elején megszoktot ívek, lámpák? Módosított első lökhárító, oldalsó légbeömlő? Hmm... Szégyellem bevallani, de akkor hallottam először a Flachbau (angolul Slant vagy Flat Nose) verzióról (bővebben később a típusról). Két évvel később, 2012-ben újra lekapta a vidéki kolléga a bukólámpás Turbo-t, ismét Kiskőrösön. Rendkívül tetszett a gép az újabb képeken is, erről tanúskodik kommentem az egyik fotó alatt: "Ettől teljesen kész vagyok, ez az autó hihetetlenül jól néz ki, fantasztikus! 10/10." Véleményem azóta se változott. Majd következett megint csak két év szünet. Idén júniusban ismét napvilágot láttak képek a szóban forgó 930-asról, amik ezúttal egy múzeumban készültek. A Porsche mellett pedig sok más különlegesség is szerepelt a felvételeken. C2 Sting Ray-ek, Ferrari 348 Spider, Rolls-Royce Silver Spur és még sorolhatnám. Szóval egyértelmű volt, hogy menni kell.

Menni kell, és mentünk is! Mint kiderült, a kiskőrösi létesítmény az Old Car Museum nevet viseli, s nem rég nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A vonatról leszállva elindultunk gyalogosan a múzeum felé. Az egyre sűrűbben érkező veterán motorok jelezték, hogy megfelelő irányba haladunk (reggel egy oldtimer autós-motoros túra résztvevői állomásoztak néhány óráig a múzeumnál, ezt sajnos lekéstük). Végül megérkeztünk a kétszintes kiállítóterembe, ahol vártak ránk a szebbnél szebb old és youngimerek. És igen, ott volt a Porsche, ráadásul a terem közepén, így nem lehetett nem vele kezdeni a nyálcsorgatást nézelődést.

A Flachbau változatot a Porsche 935-ös számú, 930 Turbo alapokon nyugvó versenyautójának karosszériája ihlette (megj.: a 930-as kódszám csak a Turbo változatokra érvényes, a többi második szériás 911-esre a G-Serie elnevezést használják, mint kódnevet). A lapos orr alkalmazásával ezeken a gépeken tűntek el először a 911-et máig jellemző első ívek és kerek lámpák. A típus sikerein és népszerűségén felbuzdulva a Porsche 1981-ben hirdette meg speciális programját, melynek keretében ügyfelei 930-asatit igény szerint átszabták a 935-ösök stílusjegyeit felhasználva. Így jöttek létre a Flachbau, azaz lapos orrú verziókú. Az átalakítás magában foglalta az oldalsó extra légbeömlőket, a módosított első lökhárítót, valamint az autó elejének alapos átszabását, melynek keretében a nyolcvanas években egyébként is hódító bukólámpákat kaptak a Turbo-k. Ezek a főbb jellemzők, de autónként  akár számos tapasztalhatunk a megrendelők különböző igényei miatt. Akadnak olyan példányok is, bár ezek tényleg rendkíül ritkák, amikbe  bukólámpák helyett a versenyeken is használt, lökhárítóba beépített fényszórók kerültek. A teljesítményhez alapból nem nyúltak, de az Európában '83-tól elérhető  performance kit-tel gyakran felruházták az egyébként sem hétköznapi 930-asokat, melyek teljesítménye így 300-ról 330 lóerőre növekedett. A Porschéra ma is jellemző, hogy számtalan, ám borsos árú extrákkal vértezhetjük fel autóinkat. A feláras Flachbau opciónál sem volt ez másképp, a végösszeg könnyen meghaladta egy mezei Turbo árának másfélszeresét.

A képeken szereplő autó amerikai kivitelű, ez látható többek között a hátsó lökhárítón elhelyezett, az európai változatoknál jóval nagyobb babákból. A kocsi előtt található tábla leírása alapján 1987-ből származik a gép. A 80-as évek elejétől egyébként az USA-ban nem volt kapható a 911 Turbo az egyre szigorodó emissziós szabályozások miatt. '86-ban vált elérhetővé a piacon a 930-asok Cabriolet és Targa változata, ezzel egy időben kezdték újra forgalmazni az Egyesült Államokban a típust csökkentett, 282 lóerős teljesítménnyel. Miután csak pár évig árulták az utóbbi két változat, hisz '89-ben jött a váltás a 964 keretében, az összes Turbo Cabrio-t kuriózumnak tekinthetjük. Mint mondjunk akkor egy nyitható tetejű Flachbau esetében? Az interneten külféle oldalakon/fórmunkokon különböző adatokat találni, ezek alapján körülbelül 900 +/- 50 ferde orrú 930-as látott napvilágot.  Remélem még látok pár  példányt ebből a változatból a későbbiekben, egy Targát például nagyon megnéznék bukólámpákkal, ha tehetném, egy olyat mindenképpen beszereznék.

Szóval a bomba recept így szól: Végy egy 930-ast, tüntesd el róla a klasszikus lámpákat, s használj helyettük bukólámpát. Módosítsd az első lökhárítót. Vágj még pár helyre extra légbeömlő nyílásokat, de csak ízlésesen! Végezetül csapj alá BBS felniket. Ja, és az se baj, ha kicsit csavarsz a motoron (célozva itt a performance kit-re), ízlés kérdése. A végeredmény garantáltan atommenő, ahogyan ez a kabrió is. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen vagány 911-est, talán még sosem. És ha már így benne vagyunk a 80-as években és a Porschékban, ajánlanám mindenkinek a Porsche tolvajok című filmet, fanoknak kötelező! No, ennyit a Turbo-ról, lássuk a többi gépet is.

 

A stuttgarti vas előtti csoda egy szintén piros színű Ferrari 348 Spider volt! Habár ebből a típusból több készült mint az összes Flachbau változatból, szintén igazi ritkasággal és egyben kuriózummal van dolgunk.

Vélhetőleg ők a múzeum legnagyobb büszkeségei, nem véletlen állnak egymás mögött középen a kiállítóteremben. Jól reprezentálják a 80-as évek végét, 90-es évek elejét. Csupán néhány év választotta el őket attól, hogy vetélytársak legyenek az új sportautók piacán. Jó kis páros! Az olasz V8-as 320 lóereje  elég közel áll a német ikon teljesítményéhez, szívesen olvasnék (vagy méginkább írnék) egyszer egy összehasonlító tesztet a duóról.

Ezután elnéztünk hátra a restaurátor műhelyhhez/szervizhez is. Volt bent két C2-es Corvette, egy kupé és egy Convertible, mely a képen is látható:

Hátul egy régi SL és egy C1-es karosszériája állt.

Amiről pedig sajnos már nem készült fotó, az egy Porsche 930-as restaurálás alatt lévő karosszériája.

Ezután felmentünk az emeletre. Az első dolog, amibe belefutottunk, az ez a tip-top állatpotban lévő, hathengeres Porsche boxer volt. Hát nem gyönyörű?

Következett egy kétütemű Wartburg. Szinte hihetetlen, hogy ilyen szépen megőrizték eredeti állapotában! Gyakorlatilag nem használták az autót, 3000 kilométert futott. Szeretem ezeket az NDK-s járgányokat. Hogy kéne-e? Simán!

Az emelet végén egy szebb napokat is látott, első szériás Jaguar E-type Convertible kapott helyet.

 A kipufogó egykor darazsak élőhelye lehetett. Hogy lehet így lepusztulni hagyni egy ilyen autót? Sosem értettem...

Ha lenéztünk a Jaguar mellől a földszintre, csodás látvány tárult elénk.

A csodás látvány legcsodásabb része... Elnézést, nem tudok betelni velük.

A fenti rész utolsó harmadában veterán motoros szekciót láthatnak az érdeklődők.

Hatalmas kontraszt: Wartburg és Corvette-ek. Hasonló kombót egy újabb generációs Corvette és egy ilyen, vagy a 353-assal egykorú NDK-s szerkezet közreműködésével akár még ma is lehet lőni hazánkban, csak egy kis szerencse kell hozzá. Nem sok ilyen hely van már a világon! Én tavaly a "nagy Corvette-ezés" alkalmával egy C6 Z06-C5-Trabant 601 triót örökítettem meg.

 Ez igen, ez nagyon ott van a szeren! A legszebb C2-es, sőt, a legszebb Corvette, amit valaha láttam. 1967-es a gép, ez volt az utolsó éve a második szériának, '68-ban jött a C3.

 A két zöld árnyalat kombinációja a színeket elválasztó csíkokkal megspékelve zseniális -  gratulálok az ötletgazdának, szuper ízlése van.

 És ami igazán tökéletessé teszi az egészet: manuális váltó! A motor 327 cui, jajj az aszfaltnak, ha egyszer elszabadul a Sting Ray! És ez még csak a kisebbik változat. Bár a becenevet a 427-es motorral szerelt változatokra használták,  özvegycsinálónak biztos vagyok benne, hogy ez is megfelel. Főleg, ha tapasztalatlanabb sofőr ül a kormányhoz (az autóhoz való nem megfelelő tiszteletről pedig már ne is beszéljünk...).  A képen a 'Vette trió látható:

 A másik (egyébként '66-os) C2 Sting Ray kevésbé brutálisan, de szintén szuperízlésesen lett összeállítva: sötétkék külső, fehér belső. A zöld baromi vagány, a kék elegánsabb darab.

Tesók.

 Kiemelném itt is a manuális váltót, mert ettől ütős igazán az egész.

A hármas utolsó tagja egy 25. évfordulós C3-as volt, ő is nagyon kívánatos. A targa tető naná, hogy kivéve, így az igazi az élmény az utasoknak, s a bámészkodóknak egyaránt. 

 Ahogy az már néhány fotón látszódott is, a terem egyik oldalán impozáns Mercedes-ek parkolnak.

 Egy gyönyörű SL belső.

 A háttérben a 348 pihen. A közvetlen az ablak előtt álló autóknál nagyon rosszak voltak a fényviszonyok, elölről nem lehetett rendes képet lőni róluk, ezért hiányos Merci vonalról a bemutató. Remélem mindenki elnézi (vagy inkább megnézi őket a múzeumban!).

A luxusautók királyával, egy Rolls-Royce-szal zárnám a képek sorát, konkrétan ezzel a Silver Spur-ral. Kékben most láttam először, igazán jól áll neki! Rendkívül elegáns így is, ugyanakkor van benne egyediség, nem a szokásos fekete, vagy fehér.

A képeken látható felhozatal alapján szerintem nyugodtan ki lehet jelenteni , hogy egy ugyan nem hatalmas, de cserébe igazán ütős gyűjteménnyel találkozhatunk az Old-Car múzeumban. A típus és a színválasztásokat csak dícsérni lehet, az összkép rendkívül változatos és egyedi, sok igazi különlegességet sikerült egy helyre összehozni.  És mindezt Kiskőrösön, ki gondolná?