Marci barátom felhívott telefonon. Közölte velem, hogy egy McLaren P1-est fotóztak Székesfehérváron. Micsoda?!
A hír a neten kezdett el terjedni, nem is alaptalanul, néhány fotó is megjelent a gépről, szóval egyértelmű volt, hogy nem csak egy újabb legenda van születőben. Nagyot ütött az infó, hiszen még alig-alig fotóztak utcán a típusból, ráadásul egy 1,2 millió eurós hipersportautóról beszélünk, amiből összesen 375 darab fog készülni. Két spotter ismerős kocsiba is pattant nem sokkal a képek megjelente után, és elindultak elkapni a McLarent. A városba érve még épp a trélerre rakás előtt sikerült elcsípniük az autót. Annyit tudtak meg, hogy egy forgatásra hozták fel a P1-est, ami másnap (aug.29.) lesz.
A fogás hallatán többen úgy gondoltuk, hogy ez kihagyhatatlan alkalom, hiszen ki tudja, mikor fogunk legközelebb ilyen autót látni kis hazánkban... Így 29-én reggel fél 10-kor elindultunk kocsival, hogy levadásszuk kiszemelt áldozatunk. A városba érve elmentünk a hotelhez, ahol előző nap látták a McLarent. A portásokat megkérdeztük, azt mondták, reggel kicsekkoltak a P1-esek, nem tudják, hogy visszajönnek-e, vagy sem.
Fogalmunk sem volt, hol az autó. Ekkor jött az újabb hír, miszerint a Pannónia Ringen rendezvény van, ahova a bécsi McLaren szalon kiállított egy MP4-12C Spidert.
Még azt is mondta informátorunk, hogy elvileg lesz délután egy meglepetés is. A ring igaz messze volt tőlünk, de a meglepetésből kiindulva arra gondoltunk, akár oda is vihették a kocsit napközben. Persze, 135 kilométer Székesfehérvártól, ezt tudtuk, kicsit sántított a dolog, de úgy gondoltuk, egy próbát megérne. Öten voltunk, három pesti, egy szolnoki (az ő autójával jöttünk le) és egy békéscsabai. Két pesti kolléga úgy döntött, hogy ők hazamennek, két vidéki barátom viszont úgy gondolta, ha már ennyit utaztak, ne távozzanak üres kézzel, ez még belefér. Dupla, vagy semmi. Én pedig semmi jónak nem akartam az elrontója lenni, egy kis kaland nem árt. Így, miután összeszámoltuk, és volt nálunk elég pénz benzinre, elindultunk Ostffyasszonyfára a Pannónia Ringhez pályamatrica és egy ilyen kirándulásra elegendő élelmiszertartalékok nélkül.
Utunk a 8-as főúton kezdődött, majd erről letérve kisebbnél kisebb falvakat összekötő utakon folytatódott az ismeretlenben a cél felé. A nálunk lévő GPS alapból 150 kilométeres utat írt, míg újdonsült Nokiám 135 kilométerrel kalkulált, így telefonom navigációja szerint mentünk. Nem tettük rosszul. Jobbnál jobb helyekre vitt el a HERE maps, sokszor tükörsima aszfalton, dombokon át, őszies hangulatú erdőkön keresztül vezetett minket a program, ahol Márkó barátom rallysokat megszégyenítően csapatta a Cordobával. Meg is beszéltük, egy-egy komolyabb autóval ezekre az utakra még visszajövünk egyszer.
Kb. két óra alatt le is értünk a pályához. Kicsit meglepődtünk, mikor megláttuk a célegyenesben feszítő verseny Porschékat és felspécizett BMW-ket. Majd mikor behajtottunk a parkolóba, eltátottuk a szánkat, gyakorlatilag megérkeztünk a Kánaánba. A hely dugig volt KTM X-Bow-kkal és Porschékkal, amik között volt módosított G szériás, nem is egy, 1965-ös első szériás 911-es, 996-os, 997-es utcai és pálya GT verzió egyaránt, illetve akadt pár régi, szintén pályázásra előkészített BMW is.
A boxutcára lenézve sok szép fenék tárult elém.
Először az MP4-12C-hez mentünk. A bécsi McLareneseket megkérdeztük a P1-el kapcsolatban. Sajnos nem tudtak semmit az autóról, meglepve nézték az előző napi fotókat. Viszont nagyon kedvesek voltak, a belső képek elkészítése után felajánlották, hogy beülhetünk a kiállított Spiderbe. Egyikünk sem ült még azelőtt McLarenben, mondanom sem kell, nagy volt a boldogság.
Ezután elkezdtük felderíteni a boxutcát és környékét. Egyre csak bukkantak elő a durvábbnál durvább Porschék nem kis örömünkre. A legkomolyabb, legritkább példány egy fekete 911 GT3 RS 4.0 volt. Tavaly Brno-ban hármat láttunk, de az egyik pont akkor ment el, mikor odaértünk, arról én nem is tudtam fotót készíteni. Fekete volt. Így végre mind a két színű változatról van képem. És az se semmi, hogy már 4-et sikerült lekapni a mindössze 600 darabra limitált, 4 literes, 500 lóerős gépezetből.
A másik kedvencem a napról ez az első szériás szépség volt:
Ezek a zöld műszerek...
Megkérdeztük a pilótát, 1965-ös az autó. Kívülről 1-2 kisebb módosítás volt eszközölve az autón, illetve belülre be lett építve egy bukókeret és a kormány is ki lett cserélve.
Ugyan nem tudom, megpiszkálták-e a 2 literes motort, de ha igen, egye fene, elnézve őket sok rosszat nem tehettek vele. És a legszebb, hogy tolták neki rendesen a pályán, mégegyszer hangsúlyozom, egy 1965-ös 911-esnek! Nem szeretem, ha kinyomják a szemét az ilyen klasszikusoknak, de ha jól karban van tartva a gép, preferálom, ha néha meg is van hajtva, elvégre ezek az autók erre születtek, és nem arra, hogy a nappaliban vagy a garázsban porosodjanak. Ő még egy kicsit át is lett alakítva erre a célra, de láthatóan jól bánnak vele, nincs rossz dolga. Kell ilyen is.
50. évfordulós jelvényt eddig még csak a Szerémi úton láttam a szalonban. Jól mutatott a hűtőrácson.
Nagy meglepetésünkre a legújabb, 991-es verzióból is láthattunk két pályaautót 911 GT3 Cup-ok személyében.
A másik piros volt. Először láttam ilyet.
Az említett G-szériások:
996-osok is akadtak, utcai és pályaverziók egyaránt. Íme két GT3:
MkI
MkII
Az utód.
Pályagépek.
Az egyetlen 993-as a napról. Azért ez kiveri a biztosítékot... Kár, hogy nem láttuk menet közben.
Miután kiélvezkedtük magunkat és befejeztük az intenzív nyálcsorgatást, visszaindultunk Székesfehérvárra. Gondoltuk ha délelőtt nem, talán este még láthatjuk a McLaren-t, elvégre akkor lesz a fotózás, ahogy mondták. Itt meg kell említenem, hogy Ostffyasszonyfán beugrottunk a helyi CBA-ba némi kajáért. Barátom 500 forintból vett másfél liter üdítőt, 4 zsömlét, és ehhez még párizsit. És hogy milyen volt... Egészen fantasztikus az árához képest, rég ettem már ilyen jót! Komolyan. Ha arra járnak próbálják ki! Rövid szünetünk után folytatódott az autózás visszafelé. Székesfehérvárra érve ismét körbenéztünk, de a P1-esnek se híre, se hamva nem volt. Egy penge_verdás kollégával találkoztunk, ő sem látta az autót. Végül fél nyolckor feladtuk, és hazaindultunk. Félúton hívott fel barátunk, hogy új infókat szerzett: Mint kiderült, a McLaren-nel 50 kilométerre Székesfehérvártól forgattak (nem tudjuk, pontosan hol). Mondta, hogy az autót este hozzák vissza zárt tréleren, reggel lecsekkolják, hogy megvan-e még, aztán indulnak haza Angliába. Ezt megtudva gyakorlatilag esélyünk sem lett volna megfogni az autót. A lehető legjobb döntés volt, hogy elindultunk délben a Pannónia Ringre, így igaz nem lett meg, amiért mentünk, de ezzel a 911-es meglepetéssel egy kicsit sem voltunk csalódottak (legalábbis én biztos nem), hisz a McLaren nélkül is egy csúcs napot zártunk. Örülök, hogy végre sikerült belefutni egy Porschés-versenypályás rendezvénybe, nagyon kellett már egy ilyen is.
Porsche for ever!
