Nyugodtan bele lehet kötni, de véleményem szerint az amerikai autóipar körülbelül 1950 és 1973 között élte a fénykorát. Az ötvenes évek vasai méretükkel és máig rendkívül egyedinek mondható formavilágukkal írták be magukat az autós történelembe nagybetűvel. 5-6 méter közötti óriás cirkálók uszonyokkal, vezérsíkokkal, fecskefarkakkal. Ilyen merész, egyedi formákat azóta sem láthattunk az autós világban. A kétezres évek közepe felé megjelenő retro hullám amerikai lovasai általában már az izomautó korszakból kölcsönzik stílusukat. Apropó, izomautó korszak, emiatt emelném ki a hatvanas éveket. Az előző évtized formái elkezdtek tisztulni, (véletlenül sem unalmasok, csak) unalmasabbak is lettek, lassan véget ért a hihetetlen formák, színek, kialakítások kavalkádja. Viszont 1964-ben a Ford elő állt egy legendával, mely idén már 50. születésnapját ünnepli! Igen, a Mustang volt az, amit sorra követtek az újabb és újabb vetélytársak: Dodge Charger, Challenger, Plymouth Barracuda, Chevrolet Camaro... Aztán el is értünk 1973-ba, jött az olajválság, és ez az autós álomvilág szertefoszlott. Persze, izomautók és más klassz járgányok is készültek ezután, de ez az év mindenképpen hatalmas törést jelentett az USA autóiparának.
 |
| Ha egy '58-as Impalára azt írtam, hogy "Ha a Jailhouse rock autó lenne, valahogy így nézne ki", akkor az '59-es Eldorado minimum az egész Rock and Roll műfaj guruló szobra! |
Mint azt már említettem, a kétezres években több múltidéző dolog született, az előbbi felsorolásból is nem egy autó modern generációja idézte fel stílusában a fénykort. De az 1950-1960 közötti időszak formái nem kerültek elő az íróasztal fiókjából. Pedig hihetetlenül vagány gépek születtek ebben az időben! Mennyire menő dolog már a hátsó lámpát felhajtva tankolni? Vagy csak úgy elrotyogni az értelmetlenül nagy, ám elpusztíthatatlan V8-assal az orrod előtt, miközben a lemenő nap sugarai játszanak a karosszéria ívein... Ha pedig a menetszél, vagy a csajok (mert egy ilyen autóba jó sok befér) összeborzolnák a hajad, no problemo, kiszállsz, és valamelyik óriási krómfelületen belövöd a sérót. Talán nem is baj, hogy ezek a formatervek nem kerültek azóta elő. Nem lenne őket könnyű modernné, "divatossá" tenni, és igazából nem is kell, hogy aztán létrejöjjön valami 21. századi műanyag, kamu izé, amiben keressük azt a régi feelinget. Az ötvenes évek egy életérzés volt, gazdasági virágzás, szabadság, óriási verdák, V8, rock and roll. Idézzük fel ezt a kort inkább egy olyan dologgal, mint a képeken látható 1959-es Cadillac Eldorado Biarritz Convertible:
1959 mindig is a kedvenc évjárataim közé tartozott. Ebből az évből két márka is általános stílusjegyeivel meghódított. Az egyik a Chevrolet, a másik pedig a Cadillac. Az amerikai autókat kedvelő emberek közül ki tudna ellenálni például egy '59-es Impalának? A Chevy erre az évre (főleg az autó hátuljára) nagyon ütős formatervet dolgozott ki! Egyedi, markáns, összetéveszthetetlen. A Cadillac-nél pedig eközben feltették a pontot az i-re, beérett a folyamat, megalkották a fecskefarkak fecskefarkát! Véleményem szerint ez volt a csúcs. 1960-tól eltűntek a rakétalámpák (illetve az Eldorado Brougham kivitelén '59-ben sem voltak), majd egyre egyszerűbbé, visszafogottabbá vállt a hátsó kialakítás az évek múlásával.
Az Eldorado, mely a Cadillac modellpalettájának csúcsát képezte, számos extrát tartalmazott a többi változathoz képest, az egyik ilyen például a távvezérlős csomagtartó fedél volt. Három kivitelben létezett a típus: Seville, mely a kétajtós kupét takarta (975 darab legyártott példány), Biarritz Convertible, mely a képeken is látható, szintén kétajtós kabriolet (1,320 darab), a harmadik változat pedig a négyajtós Brougham (99 darab) volt. Utóbbi volt a modellpaletta legdrágább tagja 13,075 dolláros árával. A kupé és kabrió változatokért mindössze 7,401 dollárt kértek (ez volt '59-ben a legdrágább nyitott tetős autó a piacon).
Az autó kegyetlen hosszú, 5,715 mm. A gép orrában egy 6,4 literes V8-as dolgozik 345 lóerő (és 590 Nm nyomaték) teljesítménnyel, mely 25-tel több, mint a mezei változatokban. Kell is ennyi, hogy még dinamikusan tudjon mozogni az a 2380 kiló.
Nagyon meg kell becsülni ezeket a vasakat, hiszen ezzel a karosszériával, ezekkel a hátsó lámpákkal csupán egy évig készültek a Cadillac-ek. Legendás kor remekei, igazi kultusztárgyak, fel is ment az áruk az évek során rendesen. Az Eldorado változatok árai már-már csillagászatiak. 150-200.000 dollár, illetve Európában ugyanennyi euró között mozog egy-egy példány ára. A korábbi évjáratok Biarritz Convertible-jei 90-100.000 eurótól már elérhetők (legalábbis Németországban a mobile.de szerint), egy '55-ös példány a hazai piacon is fellelhető mindössze 13.000.000 forintért. "Átlagos" '59-esek egyébként 6-12 millió forint között találni szép állapotban (legalábbis a képek alapján), szóval aki szeretne magának 2 tonnányi Amerikát és egy kis rock and roll életérzést, még hozzájuthat 10 millió alatt álomautójához. Nagy köszönet illeti az EK Auto-t, amiért szóltak, s lefotózhattam ezt a szépséget!
A végére pedig a poén: a cikk írása közben '59-es Cadillac-ek után böngészve arra a megfigyelésre jutottam, hogy az Eldorado modelleken lévő oldalsó krómcsík a szélvédőtől indul, majd egészen a hátsó lámpáig elmegy, ahol visszafordul, s a küszöbön ér véget (így). Ellenben a Series 62-eseknél csak egy szimpla krómcsík található az autó oldalán. Tehát, mint kiderült, sikerült a cikket egy Series 62 Convertible köré felépíteni. Már nincs szívem törölni az írást, remélem azért tetszett. Ismét beigazolódott a nagy igazság: sose higgyünk vakon az autón lévő felirat(ok)nak, még akkor se, ha egyébként úgy tűnik, hogy nincs különbség a típusok között. Ezt most csúnyán benéztem.
Nagyon meg kell becsülni ezeket a vasakat, hiszen ezzel a karosszériával, ezekkel a hátsó lámpákkal csupán egy évig készültek a Cadillac-ek. Legendás kor remekei, igazi kultusztárgyak, fel is ment az áruk az évek során rendesen. Az Eldorado változatok árai már-már csillagászatiak. 150-200.000 dollár, illetve Európában ugyanennyi euró között mozog egy-egy példány ára. A korábbi évjáratok Biarritz Convertible-jei 90-100.000 eurótól már elérhetők (legalábbis Németországban a mobile.de szerint), egy '55-ös példány a hazai piacon is fellelhető mindössze 13.000.000 forintért. "Átlagos" '59-esek egyébként 6-12 millió forint között találni szép állapotban (legalábbis a képek alapján), szóval aki szeretne magának 2 tonnányi Amerikát és egy kis rock and roll életérzést, még hozzájuthat 10 millió alatt álomautójához. Nagy köszönet illeti az EK Auto-t, amiért szóltak, s lefotózhattam ezt a szépséget!
A végére pedig a poén: a cikk írása közben '59-es Cadillac-ek után böngészve arra a megfigyelésre jutottam, hogy az Eldorado modelleken lévő oldalsó krómcsík a szélvédőtől indul, majd egészen a hátsó lámpáig elmegy, ahol visszafordul, s a küszöbön ér véget (így). Ellenben a Series 62-eseknél csak egy szimpla krómcsík található az autó oldalán. Tehát, mint kiderült, sikerült a cikket egy Series 62 Convertible köré felépíteni. Már nincs szívem törölni az írást, remélem azért tetszett. Ismét beigazolódott a nagy igazság: sose higgyünk vakon az autón lévő felirat(ok)nak, még akkor se, ha egyébként úgy tűnik, hogy nincs különbség a típusok között. Ezt most csúnyán benéztem.
