Keréknyom: KeS Mustang

Szeptember 8-án küldtem egy E-mailt a KeS Mustang nevű cégnek, amely régi Ford Mustang-okat, Aston Martin-okat restaurál/árul, hogy elmehetnék e a telephelyükre autót fotózni.

12-én érkezett a válasz, hogy elmehetek fényképezni, csak előtte jelezzem, hogy mikor, és mely autókat szeretném lefotózni. Visszaírtam, hogy a Ford Mustang Fastback-et, a Shelby GT350 "Clone"-t, és a két Aston Martin-t szeretném lefotózni. -ahogy írtam, ez volt szeptemberben.

Sok-sok e-mail és több telefon után sikerült végre egyeztetnem Géder Melindával, hogy mikor tudok menni fotózni a telephelyükre. Végül is jó másfél hónapra rá, egy csütörtöki napra - őszi szünet volt, így volt jó nekem a hétköznap is -, október 29-ére sikerült megbeszélni a fotózást. Nagyon örültem, hiszen ezek nem mindennapi autók, utcán nagyon ritkán látni ilyen gépeket. Gyanítom, hogy a közel jövőben nem fogok találkozni ilyen szépségekkel.

Miután ráértem szünet lévén, ezért előző nap arra gondoltam, hogy elmegyek megnézni a telephelyet, így föl tudom mérni, hogy mennyi idő az út stb..., így másnap nem fogok eltévedni, és pontosan tudok érkezni az autókhoz.

A dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem. A buszvezető nem mondta be a megállókat. A BKV útvonaltervezős térképemen próbáltam nyomonkövetni, hogy hol álltunk eddig meg, de van olyan, hogy a busz nem áll meg, mert nincs utas, aki fel-le szálljon. Sajnos nem sikerült nyomon követnem a megállókat, csak sejtettem körülbelül, hogy hol jár a busz. A megállónál lévő táblákat is figyeltem, de nem mindegyiket sikerült elolvasnom arról a helyről, ahol ültem. Vagy messze volt, vagy koszos volt, stb... A végállomásra mentem, de pechemre ezen a végállomáson nem áll meg hosszabb időre a busz, csak úgy, mint egy rendes megállóban. Egyszer azt vettem észre, hogy elhagytuk azt a helyet, ahol nekem le kellett volna szállnom. De jó...

Másnap elérkezett a nagy nap! Fogtam a hátizsákom, és a fotógépem, a BKV útvonaltervezős térképem, s újra nekivágtam a 23 megállós útnak. Most jobban figyeltem, mint előző nap, így sikerült a megállót észrevennem, de azért tutira mentem, megkérdeztem a buszsofőrt, hogy ez a végállomás? A válasz igen volt!

Leszállás után az első embert megkérdeztem, hogy merre van a Kopolya utca. Az útbaigazítást követően nemsokára meg is találtam az utcát. Miután még korán volt (nem gondoltam, hogy ilyen hamar odaérek), megettem egy szendvicset, közben sétálgattam. Jó hosszú utca! Mikor elértem az aszfaltút végére, a másik útcán elmentem vissza a főútig, és onnan a telephelyhez. Még mindíg korán volt, ezért fölhívtam a KeS Mustang-ot, hogy nem baj, ha egy negyed órával hamarabb érkezem?

-Nem.

Erre megkértem, hogy engedjenek be, mert itt vagyok.

Néhány perc után megérkezett Géder Melinda is, akivel megbeszéltem a fotózást. Köszönés után mondta, hogy sajnos a piros Aston Martin V8 nincs itt. Kicsit sajnáltam, de nem annyira, mert ezt az autót már egyszer láttam a TESCO parkolóban Zuglóban, igaz, csak rossz minőségű mobilos fotóim voltak róla.

Ezután bele is csaptunk a lovak közé, én leraktam a táskám valahova (sajnos rossz helyre, mert pár fotóba belelátszik), Melinda pedig előállt a Shelby GT350-nel. Indítózás után a motor hangos robajjal életre kelt (egyébként pöccre indul!), a kipufogóból egy kis fekete füst szállt fel (szerintem ez nem számít egy több, mint 40 éves, ilyen csodálatos autónál, hiszen csak egy pillanat volt). Hideg lévén látszott a pára, amit a kipufogó ütemre fújt ki. Ahh, de gyönyörű pillanat volt ez az indítás! Szuper ez a Shelby! Brutális, egyben gyönyörű, igazi V8-as amcsi járgány brutális hanggal!

Az autó nevében a Clone arra utal, hogy ezt az eredetileg nem Shelby GT350 volt, csak átépítették. Viszont! az alap autó is egy 1967-es Deluxe belsős Ford Mustang Fastback volt, amit úgy építettek át Shelby GT350-né, mint az eredetiket anno. Az autóban egy 351-es Windsor motor dolgozik. Akkor most jöjjenek a képek! :