A jogosítvány megszerzése után mi a következő gondolata a hozzám hasonló benzinvérű embereknek? Persze, hogy az első autó. Nekem is az volt. A témával kapcsolatban két opció merült fel bennem:
1. Folytassam a gyűjtést, próbáljak munkát vállalni a tanulás mellett ha időm engedi, bírjam még 1-2 évig kocsi nélkül és vegyek egy Porsche 924-est. Miért? Mert még megfizethető, sportos, nem túl vészes a fenntartása, bukólámpás, szerintem jól néz ki és ami a lényeg: Porsche. Porsche fan vagyok, első autónak egy 924-es egy álom beteljesülése lenne.
Ellenérvek: a közeljövőben nem lesz autóm. Továbbá csak 98-as, vagy magasabb oktánszámú benzint játszik, legalább 10 litert fogyaszt, van benne kockázat, hiszen régi autókról van szó és valószínűleg Németországból kéne behozni egyet, mert az itthon kapható darabok többsége borzalmas, lepusztult. Vagy nagy mázli kéne, hogy mire megvan a pénz, akadjon hazánkban egy elfogadható állapotú és árú darab.
2. Kéne venni valami öreg, olcsó gépet, ahogy ezt a legtöbben szokták. Lehet viccből egy 1.1-es Trabant, esetleg egy Honda Civic (de kizárólag gyári, véletlenül sem valami "streetracer edition"), vagy egy régi Corolla stb..., amivel el lehet ugrani ide-oda a városban az egyetemi évek alatt. Lényeg, hogy ne legyen nagyon drága és ne legyen rossz állapotú. Viszont ez a verzió kizárja, hogy belátható időn belül 924-esem legyen.
Két nappal ezelőtt sikerült véglegesen eldöntenem, melyik opciót választom. A cikk végén kiderül!
Az aktuális luxus és sportautó kínálatot vizsgáltam nyáron a
használtautón, mikor egy számomra addig ismeretlen modellre bukkantam a Porschék között (nem sűrűn adatik ilyen). 924 Le Mans Edition, hm... Soha nem hallottam még azelőtt erről a változatról. Az interneten rákeresve sem találtam túl sok információt az autóról. 1030 készült belőle, a hirdetett pedig a 726. darab.
Egyre jobban foglalkoztatnak a 924-esek, és tetszett az autó, így írtam egy e-mailt a hirdető cégnek. Próba szerencse. Szerencsém volt! Pár nap elteltével jött a válasz, majd telefonon is felvettük a kapcsolatot. Rendesek és közvetlenek voltak, mindig öröm hasonló emberekre bukkanni. Végül szeptember 6-ára sikerült összehozni a fotózást.
Elérkezett a nap, reggel 8.30-kor már indult a vonat Miskolcra. A 2 órás út alatt volt időm gondolkozni. Vajon milyen lehet a legelérhetőbb Porsche? Tényleg jó? Csalódni fogok? Nem szeretnék... Hamarosan kiderül. A kereskedés ugyan a megyeszékhely mellett, Kistokajban van, de ez nem volt probléma, az állomáson vártak rám. Tényleg, le a kalappal! A kocsiban beszélgetve kiderült, hogy porschebarátok a cégnél, volt már több német remekmű is a tulajdonukban. A telephelyhez érve az épület bejárata előtt egy Boxster fogadott, a Le Mans pedig a szalonban várt. Jó helyre jöttem, tudtam. Hamarosan már a 924-es anyósülésén ültem, kerestünk egy helyet a fotózáshoz.
Mint a hirdetésben is szerepel, az autó még nem esett át restauráláson az elmúlt 33 év alatt, eredeti állapotában tündököl, 142 000 kilométert futott. 2 éve az oldtimer vizsga alkalmával is a biztosok csak pislogtak az autó alja láttán, olajfolyásnak nyoma sem volt. Tényleg kiváló állapotban van a gép, kívül nem látszik meg rajta az elmúlt 33 év. Belül meg főleg nem! A kárpitok nem kopottak, a műszerfal sem repedezett, újszerű állapottal találkozik az ember.
Ahogy beülünk, a formák és a csíkos minta segítségével a '80-as évek elején találjuk magunkat. Kinek mi az ízlése, nekem bejön.
250 liter. Nem is kevés!
Mint mondtam, 1030 darab készült a Le Mans Edition-ből, ez a 726-os példány. A limitált kiadás pár dologban tér el az alap kivitelű 924-esektől. A Turbo felnik (amikben kellemesen csalódtam, a képeken nem annyira tetszett), a fehér fényezés, rajta a csíkok és a Le Mans felirat árulkodik, hogy itt valami különlegesebb változattal van dolgunk. A motor teljesítményén nem változtattak, maradt az 1984 cm³ és a 125 lóerő.
A telefonban mondták, hogy akár ki is lehet próbálni az autót. A fényképezést befejezve tettem fel a kérdést, hogy miután volt róla szó, esetleg kipróbálhatom-e a kocsit? A válasz így hangzott: Természetesen!
Mérföldkőhöz érkezett autós pályafutásom, Porschét fogok vezetni, életemben először! Egészen hihetetlen, de mégis, igaz. És most kiderül, milyen a Porsche 924-es, a Porsche, mely túlontúl is le lett becsülve az idők során, melynek százai végezték lepusztulva, szétszedve, agyonalakítva, elgányolva, mely mára belépett az oldtimer korba, és egyre többen kezdik felismerni, mi rejlik igazából benne...
Miután beültem, egyből az alacsony üléspozíció tűnt fel, kicsit olyan érzés volt, mint egy gokartban. Aztán kulcs elfordít, pöcc-röff, ahogy kell. A fotózásunk hátterét adó kisebb mezőről már fordulok is rá az útra. És megyünk. Hatalmas felüdülés volt a kis '24-es a családban szolgáló két Toyota után. Végre én adom a gázt akkor és olyan mértékben, ahogyan azt én szeretném, nem pedig úgy, ahogy azt a számítógép kitalálja (néha egészen idegesítő tud lenni).
A kuplung sportosan kemény, de pont így jó. A váltó kiváló, a legjobb, amivel eddig találkoztam. A fék nem volt túl harapós. Kíváncsi voltam, nem lesz-e kevés az a 125 lóerő, ezért kicsit odaléptem neki. Ugyan a hangrobbanás elmaradt, de egész korrektül mozgatta a 2 literes 4 hengeres a kis Porschét. Elvégre nem nehéz az autó, mindössze 1130 kilót nyom. Egész kellemesen szólt hozzánk az autó a kipufogón keresztül, nem csalódtam benne ebben a tekintetben sem.
A kormányzás is külön élmény, a megtett néhány kilométer tapasztalatai alapján kommunikatív a rendszer és nincs agyonszervózva, az ember érzi a kerekek rezdüléseit az út egyenetlenségein.
Ez alkalommal nem maradhatott el menet közben az, amit a Corvette C5-nél érthetetlen módon kihagytam, felkapcsoltam az imádott bukólámpát.
Volt alkalmam kipróbálni a hátsó szekciót is néhány perc utazás erejéig. Mikor kiszálltam, a "Milyen volt?" kérdésre azt válaszoltam: Nem volt rossz, de jobb itt kint. Rövid utunk ideje alatt egész tűrhető volt a hátsó ülés, de hosszabb távon biztos, hogy nem vállalnám be. Hogy vissza tudjuk dönteni az első ülést, teljes terpeszbe kellett nyitnom a lábam, a vezető szinte az ölemben ült. Nem nőttem túl nagyra a magam 172 centijével, de így sem volt egy leányálom. Inkább gyerekeknek és csomagoknak ajánlanám itt az utazást.
Miután szerpentines csapatásra nem volt lehetőség, ennyit tudtam kipróbálni, megtapasztalni az autóból. És végül mire jutottam? Arra, hogy egy kiváló autó a 924-es, nem véletlenül visel Porsche emblémát az orrán. És ne feledjük el, hogy a típus nagy segítséget nyújtott a cég pénzügyi válsága alatt. Könnyen lehet, hogy nélküle ma nem csemegézhetnénk az újabbnál újabb 911-es verziók között. Nem egy erőgép, de még pont nem túl gyenge, élmény vele közlekedni. Kiváló annak, aki szeretne belekóstolni az OT-zás világába, kiváló annak, aki szeretne venni egy Porschét még elérhető áron. Az old/youngtimer korba lépve kezd egyre népszerűbb lenni a típus. Sok a lepusztult darab, de a szép állapotú példányokat kezdik egyre jobban értékelni. Ez az árukon is látszik és egyre jobban látszani fog évek múlva, de még van rá esély, hogy aki akar, az hozzájusson viszonylag olcsón egy kiváló Porschéhoz! Bazsó Gábort tudnám idézni a Totalcar orrmotoros-porschés adásából: Szaladjanak a kasszához, amíg a készlet tart! Ja, és hozzátenném: hagyjanak egyet nekem is.
Nem csalódtam, nem számítottam se többre a 924-től, se kevesebbre. Meggyőzött. Érdemes rá gyűjteni és várni.
A papír, melyet oly nehéz megszerezni.
Minden tiszteletem a
Hegyik-Car kereskedésnek és nagy köszönet illeti őket, amiért lehetővé tették a Porsche fotózását és kipróbálását egyaránt. Szerencsére az autó jó kezekben van náluk, és remélem, ha van valaki
megvásárolja tőlük, jó kezekben is marad, hisz kár lenne elkallódni hagyni egy ilyen ritkaságot.
