2014. szeptember 26., péntek

Az amerikai utak királya: Shelby GT500 KR 1968

Beléptünk az ajtón, megcsapta orrunkat a régi autók illata. A garázs egyik sarkában '69-es Fastback-ek parkoltak egymás mellett, rozsdamarta orrukkal meredtek ránk. Ha tudtak volna beszélni, valószínűleg mindketten új esélyért könyörögtek volna, de ez szavak nélkül is ordított róluk. Ki tudja, hány év óta sínylődtek már a pusztában, egy ólban, vagy a kocsibejárón, mennyi ideig voltak kitéve céltalan állás közepette az idő vasfogának? Sok mindent megélhettek már ők, csak sajnos nem tudják elmesélni. A sors egyelőre megkegyelmezett nekik, úgy látszik, jó kezekbe kerültek. Ugyan még mindig állnak, de már legalább fedél van a fejük fölött. Hogy mikor, még nem tudni, de belőlük még kiváló autó lesz egyszer, egy vágtató paripa, egy benzinfaló, gumiégető bestia (legalábbis ez a terv).
Az igazi különlegesség azonban pár méterre tőlük parkolt, maga a Király, pontosabban az amerikai utak királya! Mellette a többiek jobb esetben is csak uralkodói tanácsadók lehetnek. A szóban forgó jármű nem más volt, mint a képeken látható Ford Mustang Shelby GT500 KR, azaz King of the Road:
Ott állt, orral a fal felé, mint egy büntetésben lévő gyerek, aki valami rosszat csinált. De ő nem egy rendetlen kis srác, ugyan mit művelhetett? Leamortizált pár garnitúra gumit? Ha valamit, hát azt igazán elnézhetjük neki.  A "büntetésnek" hamar véget is vetettünk, szinte könyörgött érte az autó, hogy egy kicsit beindítsuk és készítsünk róla néhány fényképet. Így is lett!
Kulcs be, gyújtás előtti pillanat, megáll a levegő... Aztán egyszer csak felrobajlottak a kipufogók, felébredt a 7000 köbcentis szörnyeteg, mely 8 hengerével ütemes öblögetésbe kezdett. Olyan hétköznapi dolog ez neki, mint TV Macinak a gargalizálás.
Borult, esős napunk volt, ám ahogy a telepre értem, ideiglenesen megjavult az idő. A garázsból kiguruló Shelby ívein megcsillantak a nap halvány sugarai, közben hátul a négy cső változatlanul hozta az alapritmust.
A piros fényezés csak úgy vonzotta a szemet, szinte lehetetlen volt tartós időre levenni róla a tekintetünket. A hosszú motorháztetőn futó fehér csíkok egészen a GT500 rendszámáig húzódnak, átszelve az autó testét - mintha az Egyesült Államokat átszelő 66-os út ihlette volna őket.
Hátul olyan apróságokban különbözik a gép a '67-es modellektől, mint az ezüstre fényezett "keretbe" foglalt, 6 részre osztott fényszórók.
Az ajtót kinyitva félremozdul a kormánykerék, ezzel is megkönnyítve a beszállást. Mintha csak jelezni szeretné ezzel is a Shelby, hogy üljünk be, és tapossunk bele a gázba.
Elvarázsolva álltam az autó mellett, tudomást nem véve a világról és gondjairól. Pár perc erejéig megnyílt az a bizonyos ajtó, melynek küszöbéről betekinthettem az álomvilágba, talán részese is lehettem egy kicsit. Aztán ismét elkezdett cseperegni az eső, a Király visszahúzódott lakhelyére. Én pedig felébredtem...

2014. szeptember 9., kedd

Osztrák spotting: International Sports Car Club Meeting Rust + Bécs

Egy augusztusi szombat hajnalban felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a Fertő tó osztrák oldalán található Rust városkáját. Az indok ezúttal az International Sports Car Club által szervezett 4 napos találkozó volt.
Mi a rendezvény 3. napjára mentünk, így már volt némi kép a felhozatallal kapcsolatban. Lexus LFA, Lamborghini LM002, Ferrarik, GT Porschék stb... Szóval bizakodva indultunk reggel Ausztria felé. A békéscsabai kollégák hajnalok hajnalán, 4 órakor vágtak neki az autózásnak, minket 7-kor felvéve Budán. Korán kellett odaérnünk, ugyanis aznapra a Slovakia ring volt a menü, mármint a klubosok számára, így még az indulásuk előtt kellett, hogy megérkezzünk és elkapjuk a tó mellett pihenő penge verdák csapatát.
Átlépve a határt, letérve az autópályáról festői táj tárult elénk. Dombok, lankák, szőlősök, és mindezt átszeli a tükörsima aszfalt, mely időnként mesebeli falvakon, településeken vezet át... Nem véletlen szervezték errefelé azt a találkozót. Pár perccel háromnegyed 10 után értük el a város határát, a fotógépek 9 óra 40 perckor sültek el először. Mi volt az első fogás? Nem más, mint a Rambo Lambo (valahogy megértem, miért lett ez a beceneve), azaz egy LM002-es:
A szépséget és az értelmet ne keressük benne, helyette van brutalitás dögivel! 5167 köbcentis V12-esét a Countach-tól örökölte az első terepjáró (és az első összkerekes) Lamborghini. Az erő kell is, a közel 4,8 méter hosszú monstrum abszolút a nehézsúlyban játszik, 2700 kilót nyom.
Első fogásunk után folytattuk utunkat keresve a szuperautók szálláshelyét. Néhány perc elteltével már a bőség zavarával közdöttünk, no meg az idő hiányával. Nem sokkal több, mint negyed óránk volt megörökíteni a szebbnél szebb autókat.
9:53-kor készült az első kép erről a bordó 612-esről (ilyen szép Scagliettit még sosem láttam).
Ez a 650 lóerősre tuningolt 911 (997) GT2-es volt a legkeményebb Porsche. A mezőnyből ugyan akadna ellenfele, de nem sok, az is biztos!
 Ferrari 458 Italia - jól áll neki a fekete tető.
 A nap meglepetései, rájuk nem számítottunk. McLaren 650 S-t azelőtt még egyikünk sem látott. A típus mondhatni a P1 orrát örökölte, egyértelműen a csúcsmodellre hajazó első dizájnt kapott. Nekem nem különösebben tetszik, még szokni kell. Hátulról maradt az MP4 kialakítás, egyfajta vegyes felvágott összképet adva a gépnek. Tetszik, vagy sem, nagyon komoly fogás, az biztos! 
 A '60-as évek Amerikájának egyetlen képviselője volt ez az 1966-os Mustang Convertible.
 A főfogás, amit a legjobban vártunk: Lexus LFA. Zseniális a japánok 500 darabra limitált csodafegyvere, lenyűgözött minket! Lengyelországból származott a képen szereplő autó.
Mint ahogyan az később látható lesz, hátulról teljesen át lett alakítva a Lambo, egy az egyben LP560-4, abból is a frissített változat. Nagyon vártuk már a vele való találkozást is, így kicsit csalódtunk, mikor az elejét megpillantva kiderült, hogy csak egy sima Gallardoról van szó. Innen nézve elég furcsa.
 Matt-fekete Maserati Spyder kék tetővel (a háttérben pedig egy Ferrari California). Kár a fóliáért, nem illik az autó világához, filozófiájához.
Sötétkékben az első 991, amit láttam, nagyon jól állt neki! Elegáns összeállítás a króm ablakkerettel. Az utolsó kép 10:13-kor született erről a gyönyörű  Jag-ről, de ekkor már minden pályázó elhagyta a helyet.
Miután kiürült Rust, mi is mentünk tovább jó spotterhez híven Bécsbe, hisz ha már a határ túloldalán vagyunk és még korán is van, naná, hogy elugrunk vadászni egy kicsit a szomszéd fővárosba. Egyébként is, késő délutánra tervbe volt az út ismét a tóhoz, hogy a szlovákoktól visszatérő klubosokat még tudjuk fotózni, míg engedik a fények, addig pedig el kellett valahol ütni az időt. A városhoz közeledve elkapott minket az idei nyárra szinte végig jellemző monszun időjárás, nem úsztuk meg szárazon a kirándulást. Sajna az eső kicsit elriasztotta (érthetően) a komolyabb gépeket attól, hogy megmutassák magukat az utcán, de így is sikerült pár klassz autót fogni.
  Ha esik, ha szakad, egy-egy komolyabb négykerekű mindig akad az osztrák fővárosban, ahogyan azt a képen szereplő 360 Modena is bizonyítja.
 Piros 996 Carrera 4S piros felnikkel - szokatlan, de egyáltalán nem olyan rossz összeállítás.
A fekete tőlünk nyugatra is nagy divat még mindig. Nagyon várok már egy szép, színes 991 Turbo/S-t, tavaly december óta csak feketékhez, egy ezüsthöz és sok fehérhez volt szerencsém. No, nem mintha ezekben a színekben ne lenne komoly.
 Egy nagyon-nagyon vagány BMW! Imádom a típust. Állva most csodálhattam meg először Z1-est, de menet közben se volt még sokhoz szerencsém, talán háromhoz. Az ugye mindenkinek megvan, hogy az ajtók a küszöbbe süllyedve tűnnek el nyitáskor? 
 Reméltük, hogy hozzá is lesz szerencsénk. Az esős idő miatt ugyan kevésbé voltunk bizakodóak, de egy garázsban végül megtaláltuk a várt 458 Specialét! A színkombináció ízlés kérdése, nekem nem tetszik, de vitathatatlanul különleges, nagyon örülök neki, hogy le sikerült fotózni.
 Egy magyar, kék Continental GT is feltűnt a színen.
Ismét egy matt-fekete autó, ezúttal egy 996 Turbo. Igen, sajnos tényleg ráállt az oszlopra, reméljük egy minimális rendszámtábla nyomorgatással megússza.
Most pedig vissza Rustba! Kicsivel 6 óra előtt érkeztünk meg másodszorra vadászatunk fő helyszínére. Egyből az ezüst 12C Spiderrel kezdtünk, mely a városka egy terén várta a magyar fotós különítményt. Az eső a Bécsben töltött utolsó negyed órában elállt, de természetesen a Fertő tóhoz tartva utolértük a felhőt, így folytathattuk az ázós fotózást. Napközben rögtönöztem egy kiváló megoldást: esernyőm szárát a dzsekim egyik zsebébe tettem, erre jól ráhúztam a cipzárt, hogy ne mozogjon, az ernyő tetejét pedig fejemen támasztottam. Ez működött annyira, hogy lassan sétálva, illetve leguggolva, felállva ne mozogjon az adaptáció, ezzel elősegítve a két kézzel való fotózást. Ajánlom mindenkinek a technikát (bár azért a gép sem úszta meg víz nélkül teljesen, ahogy mi sem)! Bár ha így folytatja az idő, az ultimate spotter megoldás valószínűleg a vízhatlan gép és a kopoltyú növesztése lesz. 
 Ferrari trió az esőben: 360 Modena - California - F430 Spider
 A brutális LM002 is visszatért késő délutánra.
 996 Turbo-t sem láttam még ilyen színben, nagyon ízléses volt! 
 És ezért néztük be az előző napi képeken a Gallardot. Innen teljesen meggyőző:
 Nem is gondolná az ember, milyen jól mutatnak a DBS felnik a V8-ason!
 Porsche 996 GT3 MkI - a második GT Porsche a napról.
 Természetesen nem maradhat el kép a GT2-es elejéről sem:
 Közben begurult egy C5-ös Corvette is.
 A nap utolsó képe ez a tükröződős fotó lett:
A rossz idő ellenére nagyon elégedettek lehetünk a túra eredményével, sok-sok szép képpel és komoly fogással tértünk haza. Két fájó pont azonban akadt: lemaradtunk egy menet közben látott új, fehér Aston Martin Vanquish-ről, sajnos nem sikerült megtalálnunk Bécsben. A másik autó egy ezüst Lamborghini Diablo VT volt, mely a rendezvény harmadik napjára már nem maradt sajnos. A sok egyéb autó azonban kárpótolt minket,  nyugodt szívvel kijelenthetem a többiek nevében is, hogy abszolút megérte!